Vasárnap reggel pezseg az élet a budapesti Normafánál. Futók, gombászok, családok, nyugdíjas párok indulnak kirándulni, vagy már fejezik be az aznapra kijelölt kilométeradagjukat. Itt találkozunk Szánthó Flórával és Tóth Biankával, szakképzett túravezetőinkkel, a Wild Sisters Adventure Club alapítóival. A lábukon azonnal észreveszem a vidám egyenzoknit, aminek a mintáját egy barátjuk tervezte, direkt a klubtagok számára – mesélik.
Bianka hátáról méretes hátizsák kerül le, miközben beszélgetünk. Van benne alma, kekszek, csúcscsokik, esőkabát, elsősegélycsomag, kullancscsipesz… A vízálló térképtartóban lapul a Budai-hegység papíralapú térképe, amelyen látszik, hogy gyakran forgatják. Bár a lányok okosóráján és telefonján is figyelemmel kísérhető a mai útvonal, térkép nélkül soha nem indulnak el. Ma a Normafától teszünk egy kis kört – mutatják –, Budakeszi határáig megyünk.
– Budapest környékén nagyon sok könnyen megközelíthető túraútvonalat találunk – kezdi Bianka. – A mai azért érdekes, mert olyan érzésünk lesz közben, mintha nem is a fővárosban járnánk, hanem valahol sokkal távolabb. Szép, magasra nőtt bükkfák, gyertyánok, tölgyesek, szurdokok között vezet majd az utunk. A Csacsi-réten megállunk beszélgetni, piknikezni, és onnan visszasétálunk a kiindulópontra.
Óriási az igény a női kapcsolódásra
Amíg várjuk a csapatot, kiderül, hogy Flóra biológusként végzett, etológiából doktorált, majd reklámügynökségnél dolgozott, jelenleg pedig a túravezetés tölti ki a napjait. A barátaival évekig jártak többnapos túrákra, amelyek szervezését legtöbbször ő vállalta magára.
Amikor a többieknek már csak egynapos kirándulásokra maradt idejük, nem szerette volna feladni ezt a szenvedélyét, ezért elvégzett egy túravezetői képzést. Így most már „hivatásosként” szervez kirándulásokat másoknak, a barátai meg irigykednek, hogy micsoda helyekre jut el!
Bianka életébe tíz éve érkezett meg a természetjárás, a férjével kezdett teljesítménytúrákra járni a főváros környékén és magashegyi, alpesi útvonalakon. Fodrászként dolgozik, elég sűrűek és zárt térhez kötöttek a hétköznapjai, így arra jött rá, hogy muszáj rendszeresen időt töltenie a szabad ég alatt, mert ez kapcsolja ki.
Tóth Bianka és Szánthó Flóra, szakképzett túravezetőink
Terepen fut is, de mivel futás közben nem tudja megtapintani vagy megszagolni az erdő szépségeit, ezért a lassabb természetjárásra szintén rendszeresen szakít időt. Ő is képzett túravezető, a Túravezető Oktatók Sportegyesületének tagjaként adja át a tudását másoknak.
Kapcsolódó: Kirándulás Kőszegen – Nyugaton a helyzet: változatlanul gyönyörű
És hogy miért született meg bennük a női túraklub ötlete? Mert azt tapasztalják, óriási az igény a nőkben egyrészt a lelassulásra, a természetjárásra, másrészt a kapcsolódásra, a társaságra.
Ugyanis nem biztos, hogy találnak a saját közegükben olyat, aki szintén a természetben szeretne időt tölteni.
– Mindketten fontosnak tartjuk, hogy abszolút kezdőknek is magabiztosságot adjunk – folytatja Bianka. – Tőlünk semmit nem ciki megkérdezni, és kifejezetten célunk, hogy workshopszerűen tartsuk a túrákat, azaz minél több információt adjunk át közben.
– Voltunk már tavasszal a Mátrában többnapos túrán, ősszel a Pilis és a Visegrádi-hegység felé vesszük az irányt. Utóbbinál a bázisunk a Kőhegyi menedékház lesz – fűzi tovább a szót Flóra. – Próbáljuk arra felkészíteni a klubtagokat, hogy később biztonságban el tudjanak indulni önállóan is. Mivel többen vagyunk, megosztjuk a tapasztalatainkat.
Például ajánlunk egymásnak útvonalakat, felszereléseket vagy recepteket – így hasznosabb információkhoz juthatunk, mint ha csak a netről próbálnának tájékozódni. Én járok egy önismereti női körbe, ahol érzem, milyen megtartó ereje lehet a női közösségeknek, amelyek az utóbbi évtizedekben kikoptak az életünkből, miközben áldásos a hatásuk. Ezt a típusú kapcsolódást szeretnénk itt is megvalósítani.
Túracipőben barátságok épülnek
Érkeznek a túrázók, ki egyedül, ki barátnővel, sokan kutyával – várakozás és öröm az arcokon. Többen öleléssel köszöntik egymást, és aki először jár itt, azzal is rögtön szóba elegyedik a mellette álló. Biankáék a köszöntőjükben kiemelik, az évnek ebben a szakában is fontos, hogy kizárólag a kijelölt turistaútvonalon közlekedjünk, és a kutyákat pórázon vigyük. A szarvasbőgés ideje alatt erre fokozottan figyelnek az erdészek a nappali órákban is.
Az indulás előtti welcome drink természetesen egészséges: a Lényeg Juice bár hidegen sajtolt gyümölcs- és zöldségleveivel koccintunk, én a grépfrút, cékla, alma, gyömbér kombinációt kóstolom meg, majd útra kelünk. Igazi csicsergő csapat vág neki az erdőnek, a zöld keresztjelzést követjük. Vannak, akik a „rövid- vagy hosszúnadrágban kellett volna jönni?”-kérdést vitatják meg, mások a kutyáikról beszélgetnek. Akadnak, akikről váratlanul kiderül, hogy egy városban születtek, vagy éppen közel dolgoznak egymáshoz.
„Sziasztok, jó utat!” – mosolyognak ránk gyakran a szembejövők. Szerencsére „az erdőben köszönünk egymásnak”-szokás újra divatba jött.
Bianka és Flóra időnként megállva hívja fel a figyelmet a fákon látható jelzésekre és egy-egy érdekességre. Például a barlangszerű, úgynevezett piktortégla üregekre, amelyekből a 19. század óta bányászták a helyiek a festékalapanyagként szolgáló agyagot. Ezeket közelebbről is szemügyre vesszük.
A lányok egész nap nyíltan kérdezhetnek a térképolvasásról, a bicskatípusokról vagy a lebomló vécépapírról, azaz az erdei higiéniás teendőkről, ami abszolút adekvát téma, ha hosszabb időt töltünk a természetben, és nem szeretnénk eldobott zsebkendőkkel szennyezni azt. (Jó tudni, hogy a vécépapír kérdésére több megoldás is létezik, mindenki megtalálhatja a számára komfortosat, hogy ne emiatt maradjon ki ebből a hobbiból.)
Egészséges koccintás a túra előtt
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!