Bár a gyógyszerek többségét bevesszük és vízzel lenyeljük, vannak olyanok is, amelyeket az orrba kell bejuttatni vagy szájon át inhalálni, hogy ott helyben vagy onnan a szervezet más részeibe jutva hasznosuljanak. Megnéztük, miért rejthetnek komoly lehetőségeket ezek a megoldások.

Ha megkérdezik, milyen gyógyszert lehet orron keresztül használni, akkor laikusként szinte biztosan rávágjuk: az orrszpréket, amelyekre náthaszezonban lehet szükségünk. Nagy eséllyel tudunk példát mondani arra is, hogy milyen gyógyszereket lehet porlasztva a szájba juttatni, majd onnan mélyre inhalálni: azokat, amelyek a tüdő megbetegedéseinél jelentenek segítséget. Ezt a két gyógyszerbeviteli formát hivatalosan nazális és pulmonális hatóanyag-bevitelnek nevezik, és nem csak felső légúti, illetve tüdőt érintő betegségeknél használják őket. 

Érkezik az adagolószelep

– Az orron át, illetve a tüdőn keresztül alkalmazott inhalációs terápia komoly múltra tekint vissza. Indiában például már időszámításunk előtt is égettek el növényi részeket, magokat és gyökereket, hogy azok füstjét belélegezzék. Akkoriban így próbálták kezelni a köhögést és a sípoló légzést. A 12. században azt is felismerték, hogy a csattanó maszlag nevű gyógynövény leveleinek szárított pora jó hatással van az asztmára, és a 19. században már elterjedten alkalmazták azt is a gyógyításban.

Ezt követően izolálták a nadragulya hatóanyagát, az atropint, ami asztmánál görcsoldó hatású. Ebből készült az első inhalá­ciós gyógyszerkészítmény, ami egy asztmacigaretta volt. Ezt még a 20. században is használták – mondja prof. dr. Ambrus Rita, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának professzora, tudományos dékánhelyettese.

Az inhalációs terápiában a 20. században történt komoly előrelépés, amikor megjelentek a hajtógázzal működő, adagolószelepes gyógyszerkészítmények. Ezek szájon át belélegezhető aeroszolok voltak, amelyekkel már pontos dózisban lehetett hatóanyagokat juttatni a tüdőbe.

A következő lépés az volt, hogy a nyolcvanas években megjelent a szárazpor-inhalációs forma, amelyhez sokféle adagolószereléket fejlesztettek. Ezekkel a hatóanyagokat szájon vagy orron át lehetett bejuttatni a tüdőbe, illetve magába a szervezetbe. Nazális szerek ma már léteznek korszerű gélek formájában is, azok is használhatók többféle célra.

Kapcsolódó: Nátha: meglepő dolog segíthet a szenvedéseinken

– Ezek a készítmények háromféle módon fejthetik ki hatásukat. Az elsőnél – ilyenek például a náthás időszakban alkalmazott orrszprék – az orrüregben hatnak helyileg, míg a másodiknál a szaglóhámon keresztül átjutnak az agyszövet felé, és már arra hatnak. A harmadik módnál a hatóanyagok felszívódnak az orr belső hámrétegén, hogy azon át bekerüljenek a vérkeringésbe, majd azzal eljussanak más célterületekre – magyarázza szakértőnk.

Széles a paletta

Ma már léteznek nazálisan adagolható fájdalomcsillapítók és migréngyógyszerek, és olyan hormontartalmú készítmények is, amelyek a menopauza időszakában jelenthetnek segítséget. Van oxitocint tartalmazó orrszpré, amelynek hatóanyaga a tej­elválasztást tudja fokozni, és olyan nazális gyógyszer is, amellyel a csontritkulás kezelhető.

Forgalomba került már olyan nazális vakcina, amely az influenza megelőzését segíti. Kutatási fázisban olyan készítmények is vannak, amelyeket Alzheimer-kórnál és Parkinson-kórnál alkalmazhatnak. A hatóanyagok szájon át történő, inhalációs bevitele szintén sok lehetőséget rejt.

Így állíthatod meg az orrfolyást

Az inhalálás hatékony módszer lehet az orrfolyás csillapítására, különösen, ha azt megfázás vagy irritáció okozza (Fotó: Getty Images / Roos Koole)

– Azok a szerek, amelyek így jutnak a tüdőbe, szintén többféleképpen hathatnak. Egyrészt működhetnek helyileg, és kezelhetők velük különböző tüdőbetegségek. Ilyen esetekben a célzott elérés miatt kevesebb hatóanyag is elég lehet ugyanannak a hatásnak a kiváltásához. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tizedakkora dózisban is alkalmazhatók lehetnek antibiotikumok vagy nyákoldó készítmények, és még a gyulladáscsökkentő hatású szteroidok is.

Ez hatalmas előny, hiszen a kisebb dózisok miatt csökken a mellékhatások rizikója. Elkerülhetők ezzel a megoldással az olyan gyomor- és bélrendszeri mellékhatások is, mint a gyomorégés és gyomorfájás, a hányás és a hányinger – emeli ki prof. dr. Ambrus Rita.

A tüdőn át bejutó gyógyszerek hatást gyakorolhatnak az egész szervezetre azáltal, hogy a légzőszervből egyből bekerülhetnek az úgynevezett kisvérkörbe. Ez azért előny, mert abból a hatóanyagok kellő dózisban, gyorsabban juthatnak át a szervezet egészét behálózó nagy vérkörbe, mint a szájon át szedett, gyomor- és bélrendszerből felszívódó készítményekből.

Kapcsolódó: Ezt az egy gyógynövényt mindig tartsd otthon, mert szinte mindenre jó

Alkalmazhatók lehetnek pulmonális bevitellel olyan gyógyszerek is, amelyek a bélrendszerből nem tudnak jól felszívódni (mert úgymond megemésztődnek), és emiatt csak bőrön át, injektálva lehet őket bejuttatni a szervezetbe. Ilyen például a cukorbetegség kezelésénél használt inzulin, amely már létezik inhalációs formában. Folyamatban vannak olyan klinikai vizsgálatok is, amelyeknél azt tesztelik, hogy tüdőn keresztüli, inhalációs hatóanyag-bevitellel kezelhető lehet-e a Parkinson-kór.

Bár a nazális és pulmonális gyógyszerbevitel már önmagában is nagyon hatékony, ezt a nanotechnológia térnyerése tovább fokozhatja.

Ennél a technológiánál a gyógyszerek mikrorészecskéit atomok szintjén mozgó nanorészecskékből építik fel, ami lehetővé teszi, hogy a hatóanyagok trójai falóként érjék el a tüdő nyálkahártyáját, és csak ott essenek szét (csak az arányok kedvéért: már egy hajszál is körülbelül 80-120 mikrométeres, a nanométer pedig annak is a töredéke).

Az ilyen gyógyszereknek azért lehet jobb terápiás hatásuk, mert kedvezőbb a biológiai hasznosíthatóságuk, és ezáltal még inkább csökkenteni lehet a bevitt dózisukat – és azzal együtt a mellékhatások rizikóját. Ilyen kutatásokat szakértőnk kutatócsoportja is végez jelenleg, és a szemcseméret csökkentésével már létre tudtak például hozni tüdőn és orron keresztül bejuttatható, nemszteroid gyulladásgátlókat tartalmazó készítményeket.   

Csak látszólag kicsik

A tüdő azért tudja nagyon hatékonyan felvenni a gyógy-szerhatóanyagokat, mert felszívófelülete hihetetlenül nagy. Nagyjából 100 négyzetméteres területet fedne le a felülete, ha kiterítenénk. Az orrnyálkahártyánál ugyanez a mutató 150-160 négyzetcentiméter, ami a tüdőének nyomába sem ér, de így is megfelelő a hatóanyagok felszívódásához. 

Kapcsolódó: Miért ébreszt fel minket a máj hajnali 1-kor, a tüdő pedig 3 után?

Illusztráció: Getty Images

Ajánlott videó