Egy tanya ritkán válik hétköznapi otthonná, kívül marad a megszokás keretein. Olyan hely ez, amely szüntelen magyarázatot kíván, és jobban kitesz bennünket mások véleményének. Idekint az ember hamar ráébred, nem is feltétlenül a várositól eltérő létforma nehezíti meg a mindennapokat, hanem az, hogy befogadhatóvá tegyük ezt az életet.
Vannak, akik a tanyasi létben a magányt látják, a kiszolgáltatottságot, míg mások inkább a kihívásokat vagy éppen egy csendes menedéket, a nyugalom szigetét. Megesik, hogy már nem is kérdések érkeznek, hanem előre megformált mondatok.
Értetlen tekintetek pásztázzák végig a kertet: Mit kezdünk ekkora földdel? Ültessük tele fenyővel, ide automata öntözőrendszer kell, vessünk fűmagot, adjuk bérbe szántónak. Miért tartunk olyan állatokat, amelyek nem mindig hajtanak hasznot? És hogyan lehet ennyire magunkra utalva élni, miközben távol mindentől, annyi mindenből kimaradunk?
A tanya a legritkább esetben jelent csak terhet. Sajátos gazdagsága szinte észrevétlenül ivódik az ember bőre alá. Nem olyan élet ez, amelyet mások elképzelései szerint alakíthatnánk, vagy egyszerűen levethetnénk magunkról, mint egy megunt kabátot. Ugyanakkor tanyán élni azt is jelenti, hogy idővel elhalkulnak bennünk a harsogó ítéletek, és könnyebben tanuljuk meg, hogyan húzzuk újra saját határainkat.
A nyári nyüzsgésben is lehet csendes a tanya
Hogy a változás lehetőség, bármilyen hangosan próbálja is ezt kétségbe vonni a külvilág. Idekint hamar elválik, mi az, ami valóban minket szolgál, és mi az, ami csupán elvesz belőlünk. A nemet mondás, a lemondás és az elengedés valójában mind közelebb visz ahhoz, hogy birtokolni tudjuk a saját életünket, és
újratanuljuk a megnyugvást egy olyan világban, amely egyre gyorsabb tempót diktál.
Még a nyári nyüzsgésben sem lehetetlen lecsendesedni. Amíg elnézzük, ahogy a baromfik a locsolás után felszálló párában kapirgálnak, s a madárdalt lassan felváltja a tücskök alkonykoncertje, elfogyasztunk egy pohár hideg, fanyar fermentált üdítőt.
A fermentált italhoz négy darab 700 milliliteres üveget készítünk elő. Mindegyik aljára 3-4 evőkanálnyi bogyós gyümölcs kerül – málna, ribizli, szeder vagy áfonya egyaránt tökéletes hozzá –, mellé 2-3 evőkanálnyi hámozott, kisebb darabokra vágott alma. Ezután üvegenként két evőkanál barna cukrot adunk hozzá, majd felöntjük felforralt, visszahűtött vízzel úgy, hogy a tetején maradjon némi hely a lassan felszökő buborékoknak.
Az üvegeket enyhén lezárjuk, és három napra napfénytől védett helyre tesszük, ahol lassan életre kel bennük a természetes fermentáció. Ahogy telnek a napok, az ital egyre mélyebb színre vált, apró buborékok gyűlnek benne, íze pedig kellemesen gyümölcsössé, savanykássá, enyhén borossá érik. Amikor már finoman pezseg, leszűrjük, majd jól behűtve kínáljuk. Szénsavas üdítők helyett frissítőbb, természetesebb, egészségesebb nyári alternatíva.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!