Mit válaszolsz, ha a foglalkozásodat kérdik?
Ezzel bajban vagyok, mert a tévéműsorokban is gyakran felmerül, hogy mit írjanak ki a nevem után. Az influenszer szót nem szeretem, mert mostanra erodáltuk, lejárattuk. Üzletasszonynak nem érzem magam, annak ellenére sem, hogy sokat tevékenykedem az üzleti életben. Attól, hogy írok szakácskönyveket, még nem vagyok sem szakács, sem író, a háziasszony pedig manapság furán hangzik, így az sem jó. Igazából saját magamat sem sikerült még bekategorizálnom.
Sok mindent csináltál már azelőtt is, hogy országosan ismert lettél.
Tanárnak készültem, de hamar beláttam, hogy nehezen tudom a gyerekeket fegyelmezni, ezért megpróbáltam a kereskedelmi pályát. Akkoriban indult itthon a tőzsde, és rendes fiatal módjára nem akartam még dolgozni, így elmentem a brókerképzőbe, és lett belőlem tőzsdén kívüli részvényekkel kereskedő bróker.
Szeretted?
Nem. Akikkel együtt végeztem, sokan nagy cégek élére kerültek, és már akkor sem értettem, hogy lehet úgy élni, hogy valaki három órákat alszik, nincs élete és idegroncs. Én rövid ideig csináltam, és amikor negyvennégy kilóra fogytam, azt mondtam, eddig és ne tovább. Váltottam a tőzsdén kívüli részvényekre, az akkori párommal céget alapítottunk, de a szakítás után az is megszűnt.
Kapcsolódó: Ezek a felnőtt élet luxusai: neked megvannak?
Újra váltani kényszerültem, a barátaimmal ingatlanirodát nyitottunk, és amikor megláttam egy újságíró-iskola hirdetését, beiratkoztam. Elküldtek a Riporter kerestetik vetélkedőre, ahol második lettem, Barabás Évi mögött. Fantasztikus csapat volt! Dolgoztam a Nap TV-nél, majd az RTL-nél az MMM – Mi, mennyi, miért? című műsor szerkesztő-riportere lettem. Az egyik forgatáson találkoztam Polgár Árpáddal, és a többi már történelem.
Ezek közül a munkák közül nem hiányzik egyik sem?
Tulajdonképpen egy részüket valamilyen formában ma is végzem, például én foglalkozom a családi ingatlanokkal, mert azokkal mindig akad feladat. A tévé helyett itt van nekünk a YouTube; sosem gondoltuk, hogy bárki is kíváncsi lesz ránk, és mégis így történt. Ki tudjuk élni a kreativitásunkat, és a sok szórakoztató téma után már egyre több az interjú és a riport, volt már szó a mérgező ételekről, nemsokára bemutatjuk a mormonokat, amishokat.
Emellett próbálkozom továbbra is a népneveléssel az életmód terén, és persze néha kell egy kis divat is. Talán nem véletlen, hogy eredetileg tanár akartam lenni, még úgy is, hogy a „problémás” listán voltam, és azt mondták, ne is álmodjak gimnáziumról. Akkoriban amerikai rokonok csomagjai segítettek, hogy egyáltalán meg tudjunk élni.
Sokakat meglepett, amikor nyíltan beszéltél arról, hogyan nyomorította meg a gyerekkorodat az édesanyád. Miért döntöttél így?
Egyrészt valahol egy kicsit terápia volt, másrészt abban az országban, ahol a pálinka szerelem és hungarikum, de nem foglalkozunk azzal, hogy mit okoz, ott igenis szólni kell, hogy minden családban van alkoholista. Minden ötödik gyerek átélte azt, amit én, és minden ilyen gyerek magát érzi bűnösnek. Ezért kell minél több érintettnek, aki megjárta ezt a poklot, beszélnie, mert ezzel felszabadíthatunk másokat.
Milyen visszajelzéseket kaptál?
Hideget is, meleget is. Volt, aki megköszönte, volt, aki azt írta, hogy az alkoholista anyám vert volna inkább halálra, de mindezt olyan helyesírással, hogy rögtön megbocsátottam.
Kapcsolódó: Túl sok teher? Így csúsznak bele a nők az ivásba
A kommentekben visszatérő elem, hogy „könnyű neked”, de aki régóta követ, az pontosan tudja, hogy megpróbált az élet. Mi az, ami segített?
Amikor nagyon mélyre kerültem, szerencsére mindig voltak olyan emberek körülöttem, akikbe kapaszkodhattam. Ilyen volt egy idősebb barátnőm, és Miskolcon a zseniális tanáraim. Tényleg szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk, mert tudták, hogy mi megy otthon, ezért igyekeztek kimenekíteni, mindenféle táborba vittek például.
És apukád?
Apukám egy tünemény, de nagyon zárkózott, sosem beszél az érzéseiről, inkább mindent elüt egy viccel. Felnőtt fejjel látom igazán, mekkora dolgot vitt véghez. Amikor a bíróság először anyámnak ítélt minket, ő két éven át rengeteget küzdött, hogy lakást vegyen, és bizonyítsa, megfelelő hátteret tud nekünk nyújtani. A nyolcvanas években ez különösen nehéz volt, ritkán ítélték a gyerekeket az apának.
Kértél segítséget a traumáid feldolgozásához?
Nekifutottam többször is, de nem igazán tudom föltépni a sebeket, és lehet, hogy most már jól van ez így. Többször felmerült, hogy írjam meg a történetem, de ahogy elkezdem végiggondolni, mindig rájövök, hogy van tíz év az életemben, amit blokkol az agyam, és csak azokra az eseményekre emlékszem, amiket a családtagjaim, barátaim elmeséltek.
Talán ezért is lett fontos számodra, hogy kapaszkodókat adj másoknak?
Azt a fiataloknak is köszönhetem! A Feleségek luxuskivitelben című műsor alatt rengeteg hasonló kérdést kaptam: hogyan viselkedjek kényes helyzetben, mit vegyek fel egy eseményre, hogy szólítsak meg egy fiút. Amikor Dancsó Péter youtuber azt mondta rám, „etikett-terminátor” vagyok, rájöttem, hogy lehet, hogy tényleg ez kell az embereknek.
Kapcsolódó: Nagyszüleink élményei üldöznek: ez a transzgenerációs trauma
Aztán visszapörgettem magamban, milyen kellemetlenül éreztem magam a húszas éveimben a felsőbb körökben, pontosan emlékszem, milyen volt felismerni, hogy még a csészét sem tudom rendesen fogni. Saját magam miatt kezdtem el foglalkozni az etikettel, és hamar az egyik legbiztosabb pont lett az életemben. Rengeteg könyvet elolvastam, Amerikában elvégeztem az etikettcoach-tanfolyamot, megtanultam külön a francia és az angol etikettet is. Tökéletesen tisztában vagyok vele, mit illik, és mit nem. Ha a másik nem foglalkozik vele, az legyen az ő gondja, én viszont magabiztosságot és önbizalmat kapok ettől.
Emiatt nem félnek tőled?
Nagyon remélem, hogy nem, bízom benne, hogy nem vagyok ijesztő. Annyian ítélkeztek már felettem, hogy nekem eszembe nem jutna bárkit megszólni, azzal nem vagyunk előrébb.
A hétköznapokban Polgár Tünde másképp értelmezi a luxus fogalmát (Getty Images)
Mikor vált számodra fontossá az egészséges életmód?
Korán, mert fiatalon refluxom lett, ugrált összevissza a súlyom, a Feleségek luxuskivitelben idején is nagyon lefogytam. Rájöttem, hogy vagy tudatosan dolgozom a testemen és a lelkemen, vagy pórul járok. Öt év után sikerült elhagynom minden gyógyszert, amit a refluxra szedtem.
Többször említetted a luxusfeleségeket, milyen szívvel emlékszel vissza a műsorra?
Kettős érzés van bennem. Ahhoz, aki ma vagyok, nagyban hozzájárult, de mint volt televíziós szerkesztő, azt gondolom, hogy többet ki lehetett volna belőle hozni. Gyakran nevettünk, hogy jobb epizódokat lehetett volna forgatni azokból a percekből, amikor nem vett minket a kamera. De tény, hogy van, aki azóta is nagyon jó barátnőm, és sok mindent felszabadított bennem ez a műsor, talán helyre is tett.
Milyen szempontból?
Rájöttem, hogy mi az, amit nem akarok, és hogy nem szabad a „borító” alapján ítélni. Van, aki nagyon megkomponált képet mutat és falakat épít, ami mögé alig enged bepillantani, mert ott egy kicsi egér van.
Kapcsolódó: 7 bizarr sztártermék, amit valamiért mindenki meg akar venni
A te életedben mi a legnagyobb luxus?
