Négy középkorú nő a padlón fekszik lila-fehér szettben

50 felett hasznos, ha olykor lefekszel a padlóra – A gyógytornász elmagyarázza, miért

Ahogy telnek az évek, egyre többet ülünk. Munka közben, utazáskor, otthon a kanapén. Ez szinte észrevétlenül válik a mindennapjaink részévé, miközben a testünk fokozatosan veszít a rugalmasságából. Mutatunk egy nagyon egyszerű módszert, amivel ellensúlyozhatjuk az ülés hatását 50 felett!
  • A túl sok ülés merevvé teszi az ízületeket és gyengíti a mobilitást.
  • Padlón fekvés segíthet ellensúlyozni ezt a hatást.
  • A rendszeres testhelyzet-váltás kulcsfontosságú az egészséges öregedéshez.

Sajnos nem arról van szó, hogy egyetlen mozdulat megold mindent, és varázsütésre megszünteti a sajgó ízületeket, lemerevedett izmokat 50 felett. Viszont hosszú távon, ha időről időre visszatérünk ehhez a nagyon egyszerű testhelyzethez, érezhetően javulhat a mozgásképességünk még a kor előrehaladtával is. 

Mi történik a testünkkel, ha túl sokat ülünk?

A modern élet egyik legnagyobb kihívása, hogy szinte folyamatosan ülünk. Ez nemcsak kényelmes, hanem gyakran elkerülhetetlen is. Ugyanakkor a testünk nem erre lett kitalálva.

A szakértők szerint a tartós ülés:

  • megrövidíti a csípő körüli izmokat
  • merevvé teszi az ízületeket
  • csökkenti az általános mozgástartományt

Ez az oka annak, hogy idővel egyre nehezebbnek érezzük az egyszerű mozdulatokat is, például a lehajlást vagy a felállást.

Miért segít a padlón fekvés?

Elsőre talán furcsán hangzik, de a hason fekvés vagy a padlón való pihenés valójában az ülés ellentéte.

Amikor lefekszünk a földre:

  • megnyújtjuk a csípőhajlító izmokat,
  • tehermentesítjük a gerinc alsó szakaszát,
  • olyan testhelyzetbe kerülünk, amit a nap folyamán ritkán veszünk fel.

Ez segít visszaadni a test természetes mozgástartományát, és csökkentheti a merevség érzését. Így a napi rendszeres testmozgást is könnyebb lesz elvégezni, amivel megelőzhetjük az 50 felett bekövetkező izomtömegvesztést.

1. Több, mint egyszerű nyújtás

Idősebb nő zöld jógamatracon háton fekve, felhúzott térddel mosolyog a kamerába

A padlón fekvés segít visszaadni a test természetes mozgástartományát (Fotó: Getty Images) (Forrás: Getty Images)

A padlóra való leereszkedés és onnan felállás nemcsak egy mozdulat, hanem egy komplex, teljes testet megmozgató folyamat. Próbáljuk csak ki: ereszkedjünk le, nyújtózzunk ki fekve, majd innen keljünk fel. Máris érezhetjük, hogy valójában a testünk minden porcikája bekapcsolódik a mozdulatsorba.

Ehhez szükség van:

  • boka- és csípőmobilitásra,
  • izomerőre,
  • koordinációra.

Éppen ezért ez a mozdulatsor egyfajta visszajelzés is arról, milyen állapotban van a testünk. Ha nehézséget okoz, az jelzés lehet arra, hogy érdemes többet foglalkozni a mobilitással.

2. Az esések szempontjából is kulcsfontosságú

Idősebb korban az egyik legnagyobb kockázatot az esések jelentik. A szakemberek szerint ilyenkor nemcsak az számít, hogy elkerüljük az esést, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e felállni utána.

Ha rendszeresen gyakoroljuk a padlóra leereszkedést és a felállást:

  • nagyobb eséllyel tudunk önállóan felkelni,
  • csökken a kiszolgáltatottság érzése,
  • nő a biztonságérzetünk a mindennapokban.

Ez egy olyan képesség, amelyet érdemes tudatosan fenntartani.

Nem a fekvés a lényeg, hanem a változatosság

Bár a padlón fekvés hasznos, önmagában nem csodaszer. A szakértők egyetértenek abban, hogy a legfontosabb a testhelyzetek váltogatása.

Mivel nincs egyetlen minden megoldó mozdulat, testtartás, a kulcs az, hogy:

  • ne maradjunk túl sokáig egy pozícióban,
  • váltogassuk az ülést, állást, mozgást,
  • rendszeresen mozdítsuk ki a testünket a megszokott helyzetekből.

A mozdulatlanság sokkal nagyobb probléma, mint bármelyik „nem ideális” testtartás.

Mire figyeljünk, mielőtt kipróbáljuk?

Fontos, hogy ne erőltessük ezt a gyakorlatot, ha nem biztonságos számunkra.

Érdemes óvatosnak lenni, ha:

  • korábban már estünk el,
  • ízületi problémáink vannak,
  • nehezen mozgunk.

Ilyen esetben érdemes szakemberrel egyeztetni, vagy segítséggel gyakorolni. Az is jó megoldás lehet, ha egy kanapé vagy szék közelében próbáljuk ki, hogy legyen mibe kapaszkodni. A mozdulatokat mindig lassan, kontrolláltan végezzük, hogy elkerüljük a szédülést vagy a sérülést.

Semmiképpen se tekintsünk kötelező feladatként a padlóra fekvésre, majd felkelésre. Inkább egy lehetőség arra, hogy

visszahozzunk valamit abból a természetes mozgásból, amit gyerekként még magától értetődően végeztünk.

Ha biztonságosan meg tudjuk tenni, érdemes időnként beiktatni a napunkba. Akár egy rövid pihenés erejéig is, és meglátjuk: a testünk meghálálja.

Kapcsolódó: olvasd el, hogyan kellene ülnöd idősebb korban!

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó