- A demencia világszerte milliókat érint.
- A betegségtől való félelmünk nem véletlen: a kór nemcsak emlékeinket, de személyiségünket is elveszi.
- Mi az a rumináció és miért jelent kockázatot?
A demencia napjaink egyik legrettegettebb kórképe. Nem véletlenül: világszerte több mint 55 millió embert érint, és a szám előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben rohamosan nőni fog. A betegség nem csupán feledékenységet jelent, hanem az önálló élet és személyiség fokozatos elvesztését is.
Először az emlékek fakulnak meg, aztán a mindennapi feladatok válnak egyre nehezebbé, míg végül a személyiség is átalakul. A demencia nemcsak az érintettek számára tragikus. Komoly kihívás a családtagoknak is, akik sokszor tehetetlenül nézik végig, ahogy szerettük lassan eltávolodik tőlük.
Mik a demencia kockázati tényezői?
A demenciának számos kockázati tényezője ismert. A genetikai hajlam és az életkor mellett a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy éppen a mozgásszegény életmód is növeli a kialakulás esélyét.
Az utóbbi években azonban egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a mentális és érzelmi állapot legalább akkora szerepet játszik a folyamatban, mint a testi egészség. Az, ahogyan gondolkodunk magunkról és a világról, hosszú távon nyomot hagyhat az agy működésén.
Negatív belső monológ, mint kockázat
És itt jön képbe egy olyan szokás, amelyet mi, nők különösen gyakran űzünk: a negatív belső monológ. Ez az a belső hang, amely újra és újra felidézi hibáinkat, megszid minket minden apróságért, aggódik a jövő miatt, vagy végtelenítve játssza vissza a múlt negatív eseményeit.
A pszichológusok ezt ruminációnak nevezik. Ezt a negatívumokon való kérődzést már korábban is összefüggésbe hozták a depresszióval és a szorongással. Az utóbbi időben azonban kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó. A tartósan negatív önbeszéd még az agy biológiai öregedését is felgyorsíthatja.

A mentális hanyatlást ma is sok rejtély övezi (Fotó: Getty Images)
Rumunáció, fehérjelerakódás, demencia
Egy nemzetközi kutatás kimutatta, hogy azoknál, akik gyakran esnek bele a negatív gondolkodás körforgásába, nagyobb eséllyel jelennek meg az Alzheimer-kórhoz köthető fehérjelerakódások az agyban.
Más vizsgálatok arra utalnak, hogy a rumináció összefügg a memória gyorsabb romlásával és a szellemi teljesítmény hanyatlásával is. Mindez nem jelenti azt, hogy a negatív belső monológ önmagában demenciához vezet. Viszont egyértelműen olyan kockázati tényező, amely gyengítheti az agy ellenállóképességét.
Demenciaveszélyben a nők
A nők esetében mindez különösen fontos. Számos felmérés szerint a nőknél gyakoribb az önkritikus, aggódó belső beszéd. Ez részben kulturális elvárásokkal, részben hormonális és élethelyzeti tényezőkkel magyarázható. Ez pedig azt jelenti, hogy a nőket jobban fenyegeti az a veszély, hogy saját gondolataik lassan, észrevétlenül roncsolják szellemi egészségüket.
A negatív belső monológ így nem csupán ártatlan rossz szokás. Hosszú távon komoly következményekkel járhat, és gyorsíthatja azt a folyamatot, amelytől mindannyian a legjobban félünk — a mentális hanyatlást.
Mit tegyünk negatív belső monológ ellen?
A jó hír az, hogy a negatív belső monológ nem sorscsapás, hanem szokás, amelyen lehet változtatni. A kutatások szerint már az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, mikor kezdünk önostorozásba vagy felesleges aggodalmaskodásba, és megpróbáljuk más irányba terelni a gondolatainkat. A pozitív önbeszéd, a hála gyakorlása, a relaxáció és a tudatos jelenlét mind bizonyítottan mérséklik a ruminációt.
De legalább ennyire fontosak az emberi kapcsolatok: egy baráti beszélgetés, közös nevetés vagy a támogató közeg segíthet megtörni azt a gondolati spirált, amely hosszú távon ártalmas lehet az agy számára.
Bár a demencia teljesen nem előzhető meg, sok mindent tehetünk azért, hogy a szellemi frissességünket minél tovább megőrizzük – és ennek egyik első lépése, hogy megtanuljunk kíméletesebben beszélni önmagunkhoz.
Kapcsolódó: A kialvatlanság is kockázati tényező, ha demenciáról van szó
Kiemelt kép: Getty Images