• Bár az ólom használatát szigorúan szabályozzák, a régi épületek csövei, festékei, illetve egyes ipari tevékenységek még mindig komoly veszélyforrást jelentenek. 
• Az ólom hosszú távon károsítja az idegrendszert és a szerveket, a fejlődésben lévő gyermeki szervezet különösen veszélyeztetettnek számít. 
• A megelőzés és felismerés kulcsfontosságú – mutatjuk, milyen tünetei lehetnek az ólommérgezésnek! 

A történészek úgy tartják, hogy ez első nagy „ólomkorszak” az ókori római időszakra tehető. Az ólmot ekkor széles körben felhasználták a mindennapok során: gyakran alkalmazták bortartályok béleléseként, arcfestékek, szépségápolási szerek összetevőjeként, sőt, ételek és italok ízesítőjeként is, lévén, hogy az ólom-acetát (vagy ólomcukor) édeskés, vízben is jól oldódó kristályos vegyület.

Az ólom ötvözetéből pedig nemcsak vízvezetékrendszerek épületek, de pénzérméket, fegyvereket, evőeszközöket, tányérokat és edényeket is készítettek belőle – mit sem sejtve arról, mennyiféle veszéllyel jár az egyébként könnyű megmunkálhatósága miatt népszerű nehézfém használata. Egyes történészek szerint ólommérgezés vezethetett a Római Birodalom hanyatlásához, ami különösen az arisztokrácia és a katonai elit tagjait sújtotta akkoriban.

Egy alattomos méreg

Az ólom az egyik legismertebb és legveszélyesebb nehézfém, amelyről ma már köztudott, hogy kis mennyiségben is igen káros lehet az egészségre, különösen a gyermekek, a várandósok, a vesebetegek és a munkakörük miatt veszélyeztetett (például akkugyárakban dolgozó) felnőttek esetében. 

Bár az évszázadok során az ólom felhasználása folyamatosan változott, veszélyei sokáig rejtve maradtak – toxikus hatásait először az 1900-as évek második felében kezdték sejteni a tudósok. Manapság az Európai Unióban szigorúan szabályozzák a tárgyak ólomtartalmát, ennek ellenére az ólommérgezés napjainkban sem tűnt el teljesen, hiszen sok régi épületben még mindig lehetnek ólomcsövek vagy ólomtartalmú festékrétegek. Sőt, az ólom szennyezett víz, talaj, élelmiszerek és levegő útján is a szervezetünkbe kerülhet. 

Kapcsolódó: Nehézfémeket találtak az étcsokiban – vigyázzunk a gyerekekre!

A krónikus ólommérgezés során a felhalmozódott fémet először a csontokban lehet mérni, majd a vérben és a vizeletben is ki lehet mutatni. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 10 mikrogramm/deciliter-ben határozta meg a mindenképpen aggodalomra okot adó mértéket, ugyanakkor biztonságosnak tekinthető minimális értéket nem állapítottak meg, vagyis ennél kevesebb is veszélyes lehet a szervezetre – írja a HáziPatika.

Az ólommérgezés tünetei

Ólommérgezésről akkor beszélünk, amikor az ólom felhalmozódik a szervezetben, gyakran hetek, hónapok vagy évek alatt. A 6 év alatti gyermekek különösen érzékenyek, esetükben a mérgezés súlyosan befolyásolhatja a fizikai és a szellemi fejlődést is. A mérgezést kezdetben nehéz lehet felismerni, az első tünetek általában pedig csak akkor jelentkeznek, amikor veszélyes mennyiség halmozódik fel a szervezetben.

Az ólommérgezés tünetei gyerekeknél:

• az izom- és csontnövekedés lassabb az átlagosnál,
• koncentrációs nehézségek, tanulási zavarok,
• magatartási zavarok,
• beszédzavar,
• étvágytalanság,
• súlyveszteség,
• lassúság, folyamatos fáradtság,
• hányás,
• vérszegénység,
• emésztési zavarok, hasfájás, székrekedés,
• halláskárosodás,
• vese- és idegrendszeri károsodás.

A régi házak falain lévő festékrétegek gyakran tartalmaznak ólmot, ami belélegezve vagy lenyelve súlyos egészségkárosodást okozhat (fotó: Veronica Lorine/Unsplash)

Bár elsősorban a gyermekek veszélyeztetettek, az ólommérgezés a felnőttek esetében is súlyos szövődményekkel járhat.

A tünetek a következők lehetnek:

• magas vérnyomás,
• ízületi- és izomfájdalom,
• memóriazavar, koncentrációs nehézségek,
• végtagzsibbadás,
• emésztési zavarok,
• depresszió,
• csökkent libidó,
• fáradékonyság,
• szokatlan szájíz,
• kékes árnyalatú vonal, úgynevezett ólomszegély az ínyen,
• fejfájás,
• hasi fájdalmak, görcsök,
• köszvény,
• hangulatzavarok,
• csökkent spermiumszám vagy a sperma egyéb rendellenességei,
• vetélés, halvaszületés vagy koraszülés.

Gyógyítás és megelőzés

Súlyosabb mérgezés esetén úgynevezett kelátképző terápiát szokás alkalmazni kórházi körülmények között, mely során a toxikus fémek kivonásra kerülnek a véráramból – ha pedig egy ólomtárgy lenyelésre került (ami főként gyerekek esetében fordulhat elő gyakrabban), a hasi műtét is elkerülhetetlen.

A megelőzés tehát kulcsfontosságú, és életeket menthet, ha tudatosan kerüljük a veszélyforrásokat.

Épp ezért soha ne igyunk régi, ólomcsöves házak csapvizéből, fogyasszunk rendszeresen vasban, kalciumban gazdag élelmiszereket, amelyek megkötik és gátolják az ólom felszívódását, és rendszeresen mossuk meg gyermekeink kezét, különösen játék előtt-után, illetve étkezések előtt!

Ne használjunk továbbá régi, mázas kerámiát ételek és italok tárolására, tájékozódjunk a használati tárgyak, kozmetikumok összetételéről, kerüljük az ismeretlen, kétes forrásból származó, főként interneten megvásárolható szépségápolási termékeket, ékszereket, és ha olyan munkakörben dolgozunk, ahol ólomnak lehetünk kitéve, mindig tartsuk be a biztonsági előírásokat!

Ez is érdekelhet: Ezekben az ételekben van a legtöbb higany

Kiemelt kép: Swanky Fella/Unsplash