riport
A szállító – Háztól házig egy futárral
Még mindig meglepően sokan képzelik úgy, hogy ha feladnak egy csomagot futárszolgálattal a közelbe, akkor a szállító másnapig magánál tartja, majd kézbesíti. Pedig napi több százezer küldeménynél a kiszállítás jóval komolyabb szervezést igényel. A futárok a begyűjtött csomagokat délután leadják a depóban, ott pedig a kollégák címek alapján szétválogatják a rakományt. A küldeményeket éjszaka szállítják […]
Malacunk volt – Riport egy Balaton-felvidéki disznó emlékére
Nem is tudom, jártam-e már télen a Balatonnál, tűnődöm, miközben tűkön ülök, szinte gyermeki várakozás van bennem, mint mindig, hogy végre lássam a kékségét, felbukkanjon a megunhatatlan tó. Szikrázó napsütéshez van szerencsénk, még jó, hogy nem én vezetek, mert folyton a Balatont bámulom, illetve a telefonomat, hogy fotózzam, és kikeressem a YouTube-ról V Zolika klasszikusát, […]
Szükséghelyzetből közösség
– Jöjjön nyugodtan, a ház előtt látja majd a karácsonyfát, amit hatszáz horgolt kockával borítottunk be – mondja a telefonban a II. Kerületi Kulturális Nonprofit Kft. operatív ügyvezetője, Vámos Ágnes. Sajnos nem tudok látványosan lelkesedni egy horgolt karácsonyfáért, egészen addig, amíg meg nem pillantom teljes életnagyságában. Mert meglepően jól néz ki. Meg is állok, és […]
A természet gondnokai – Favágókkal az erdőben
Természetesen nem én fogom kivágni őket, ugyanis a fakitermelésnél kevés veszélyesebb tevékenységet lehet végezni az erdőben – tisztes távolból nézhetjük csak a műveleteket. És mielőtt bárki a szívéhez kapna, hogy fagyilkosok vagyunk, előrebocsátjuk, hogy az erdei favágás nemcsak az emberek, de a kezelt erdők érdekét is szolgálja. Minderről dr. Csépányi Péter erdőmérnök, a Pilisi Parkerdő […]
Vannak még csodák – Történetek az állatkórházból
Kicsi szürke kutya ül a lány lábánál. A kicsi szürke test remeg, a lány keze a hátát simogatja, szinte öntudatlanul, mintha ezek a mozdulatok éppúgy őhozzá és a kutyájához tartoznának, mint a levegővétel. A lány szeme csupa könny. Várnak a sorukra a szép váróban. A sorsukra, ami láthatóan közös. Vajon az ebek fejében ugyanaz jár […]
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]