publicisztika
Varázslat helyett
A nő hetven körül lehet, talán el is múlt már, kicsit Brigitte Bardot-ra emlékeztet. Fekete sztreccsruhát húzott, és ha jól látom innen, a fülében himbálózik valami karácsonyi bizsu. Talán két cukorbot lehet, vagy valami ilyesmi. Én is megadom a módját, ünnepi italt fogyasztok, ha már holnap szenteste. Ma csekkoltunk be, ez egy kísérlet, milyen lehet […]
Rácz Zsuzsa: Mami örök
Beteg. Nem eszik. Nagyon messze lakik. Négy óra autóút a kihalt pályán, a vigasztalhatatlanul zokogó őszi esőben. Félek. A számítógép képernyőjén láttuk őt csupán az elmúlt hosszú hónapokban. Néhány hete van nagyon rosszul. Ajtaja előtt állva egy emberként – két gyerek, két szülő – tartjuk vissza a lélegzetünket. Sokára, de ajtót nyit. Sápadt, sovány, görbe. […]
Hulej Emese: Hideg, meleg
– Szervusz – köszönt vissza, de abban a pillanatban valami felsejlett az emlékezetében. – Ildike, ugye? – Igen, én vagyok. – De te nem a fodrászatban dolgoztál az Erika mellett? Édesanyád mondta, hogy ott vagy fejmosó. – Ott voltam, de Erika bezárt. – Az Erika is?! – kapta a szája elé a kezét a néni. […]
Dudics Emese: Ártatlanság
A Covid alatt szoktunk rá arra, hogy már a lakásajtó előtt levesszük a lábbelinket, csinos kis előelőszobát rendeztem be ott, szőnyeggel, fehér paddal. A gyakran hordott darabokat ott is hagytuk az ülőke cipőtartó rúdjain. Az egyiknek most lába kélt. Természetesen a legértékesebb darabnak, egy vadonatúj sportcipőnek. Nem is feltétlenül a harag vagy a csalódottság, inkább […]
Jónap Rita: Kockás ingem előveszem
Ez a kép jut eszembe, amikor a lányom iskolájához készülődve a kockás ingem keresem, hogy a többi szülővel és a diákokkal együtt a szimpátiámról biztosítsam a tanárokat. Én sem hiszem el, és az én nyelvem hegyén is feltorlódnak az indulatszavak. Régen nem kellett szimpatizálni a pedagógusokkal, sőt a fiatalok gyakran ellenséget láttak bennük, hiszen mégiscsak […]
Bus István: Cindy Crawford és a megkent kenyér
Amikor Cindy Crawford a smaragdzöld szófán közelebb hajolt hozzám egy fotó erejéig, Miki, a fotós felnevetett. „Ne ugorj el előle, hajolj te is közelebb!” – mondta. Persze ő könnyen beszélt: nem ő volt az agyvérzés határán, nem neki indultak el kövér izzadságcseppek a homlokán, és nem neki fagyott az arcára az idióta vigyor, hanem nekem. […]
Szegő András: Távolból csodálom
Igazgatók díszbeszédei, osztályfőnökök figyelemfelkeltő szónoklatai, hogy eddig lehettünk lusta disznók, de idéntől vége a lógásnak, szélhámoskodásnak, mert az életnek tanulunk, és az közeledik, mint a sebesvonat, majd valamelyik stréber osztálytársunk lángoló szavakkal elmondja Ady Üzenet egykori iskolámba című valóban zseniális versét, és mi akkor még nem értünk belőle semmit. Az iskolakezdés formális, ünnepélyes, szertartásos része. […]
Hulej Emese: Készülődés
Na, ebből elég! – állt fel a konyhaasztal mellől, és erélyes kézzel összehajtogatta az újságot. Gyuszi hordja neki ezeket a lapokat Pestről, azt mondja, jobb, ha több oldalról tájékozódik. Nem kell neki ahhoz újság, hogy lássa, megnehezedik az élet. A gáz, a villany ára az egekig szökik, és ezek az árak a boltban…! A tej […]
Horváth Cecília: Ha péntek, akkor palacsinta
A palacsinta volt a kedvencem, a túrós-citromos, a diós-lekváros, de legfőképpen a kakaós, középre egy jó széles sáv, és már tekerem is, a fogam alatt foszlik a puha tészta, roppan a cukor, elönt a boldogság a talpamtól a fejem búbjáig. Kifigyelhették ezt a nagy átszellemülést, mert alighogy megkezdtem az első osztályt, Nagymama kijelentette, hogy minden […]