publicisztika
Dobray Sarolta: Keresem
Keresem a nőt, aki 2022. június 11-én, délután 3 órakor a Vörösmarty téren velem szemben ült. Amikor aznap hazaértem, lerogytam a sötét szobában, cipőstől, mosatlan kézzel, bambán bámulva magam elé, mint aki szellemet látott. Azon gondolkodtam, hogyan fogom megtalálni. Aztán felálltam, és mint valami elveszett kincs után, kutatni kezdtem, lázasan, már szinte részegen. Benéztem az […]
Bus István: Férfibánat
Amikor reggel felkelek, öntudatlanul, robot-üzemmódban kivánszorgok a fürdőszobába, az arcomba lögybölök némi vizet, fogat mosok, felrántom magamra a széken hagyott nadrágomat és pólómat, és öt perc múlva az ajtóban állok, hogy elfuvarozzam a kislányomat az iskolába. Családom nőtagjainak a reggeli előkészületek ennek az időnek a sokszorosát igénylik. Ruhaválasztásom a leírtakon felül is rém egyszerű: ha […]
Hulej Emese: A tenger ajándéka
Hány óra lehet? A hasára gördült, előkotorta az óráját a strandtáska zsebéből. Fél három. Indulhatnak a fagyiért. Felült a napozóágyon, szemével a partot pásztázta, hol lehet a gyerek. Te jó ég, már megint a távcső van nála, megint a hajókat figyeli. – Misiiii! – kiáltott, a fiú visszaintett, indult felfelé. – Nem unod, ilyen messziről […]
Bus István: Ki ez a lány?
Viszem a gyereket kedden meg csütörtökön. Viszem táncra, ahol egy órácskát elvan, aztán újra megyek érte, és hozom haza. Minden héten kétszer ellavírozok a szűk utcácskákon, a gyerek kiugrik az autóból, én meg bámulok hosszan utána. Ha vége, akkor meg kapkodva szedi a lábát, tépné fel a kocsiajtót, de a zár rendszerint be van ragadva. […]
Helló tavasz, helló mínusz 20!
Tartok tőle, mindenkinek megvan az érzés, mikor a gyerekért időre oda kell érni, suliba, edzésre, különórára: a napi kapuzárási pánik. Huh, gyorsan, ne megint az én gyerekem várjon ott egyedül, a suli kapujában, az uszoda előterében, a művház recepcióján, vajon a többi szülő hogy a viharba ér oda időben?! Már csak ezt az egy e-mailt […]
V. Kulcsár Ildikó: A gondolkodás vasárnapja
Ülünk Lucával a Szaturnusz gyűrűjén. Lógázzuk a lábunkat. Én óvatosan, mert félek, ő önfeledten, közben egy huncut kismanót is felfedezni vél a távolban, aki vigyorogva ücsörög a gyűrű szélén, és hol a jobb kezében tartott esőzacskót, hol a balban szorongatott napsugárnyalábot dobja a Földre, hogy egyik percben süssön a nap, a következőben zuhogjon az eső. […]
Hulej Emese: Legyen ünnep
Körülnézett a konyhában. A kalács kel, a hús bepácolva, a sós rudak már a fémdobozban. Leereszkedett az asztal mellé, átolvasta a listát, kihúzott néhány tételt, és eltűnődött, nem felejtett-e el valamit. Levestészta, szószostál, abroszvasalás…? A feltámadt széltől ágak ütődtek az ablaknak, akkor vette észre, milyen későre jár. Holnap húsvétvasárnap. Szagos húsvét reggele, szavalta este Vince […]
Dudics Emese: Mozdulat(lanság)művészet
Panta rhei – írta fel mottóként a táblára Misi bácsi, a tanárunk az első fizikaórán. Minden folyik, a világon minden állandó mozgásban van. Mostanában valamiért újra és újra eszembe jut ez. Talán mert van valami megnyugtató abban, hogy – bármi történjék is – tudhatjuk: az anyag teszi a dolgát, az élet áramlik. Elektronok protonokkal kapcsolódnak […]
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]