nők lapja
Washington: Zoknielnökök és pandadiplomácia
Mivel Nyugaton létezik egy Washington nevű állam, ezért az Egyesült Államok fővárosát a Washington D. C. megkülönböztető névvel illetik. A D. C. a District of Columbiára utal, arra a 260 négyzetkilométeres területre, amelyet 1790-ben a Kongresszus a szövetségi kormányzás székhelyéül jelölt ki. Ezen a körzeten belül épült fel Washington városa (ott, ahol az azonos nevű […]
Ki nem mondott szavak – Az idézethamisítók nyomában
„Az emberi emlékezet leegyszerűsíti és lerövidíti a kijelentéseket, ezért az idézetek evolúciója torzít és pontatlansághoz vezet” – írja könyvében az a férfi, aki Garson O’Toole álnéven publikál, és a honlapján azoknak az idézeteknek a forrását és hitelességét elemzi, amelyeket az olvasók küldenek neki. A baklövéseket különböző csoportokba sorolja. Például megfigyelte, hogy ha egy szövegben, cikkben […]
Grecsó Krisztián: Határok
A szemérem, a jó ízlés, a kényelem mind meghatározták, mit viselek el, és meddig, és persze titokban sejtettem, ennél jóval többet is elbírok, azért a lányunk rendre képes meglepni. Neki, ahogy olyan sok háromévesnek, még nem tabu a teste, kíváncsi rá, figyeli, akarja tudni, mi történik vele. Nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy a mosdó […]
Dobray Sarolta: Szilveszteri történet
Az is szilveszter napja volt, amit most elmesélek. Ő az utcán ült, egy padon. Sírt. A nyílt utcai sírás az valahogy más, mint a zárt falak között hulló könnyek. Aki az utcán sír, az vagy bolond, vagy valami olyan széles kétségbeesés örvénylik benne, aminek a test és az utca idegen, hülye szentsége sem szabhat határt. Az […]
7 nap – Charlie
1. 1957. szeptember 1. – Az ismeretlen Sok költözés után, a szeretetben és elképzelhetetlen szegénységben élő családunk megállapodott a fővárosban. Anyám nyomására jelentkeztem balettosnak. Húszezer jelentkezőből kiválasztottak tíz kislányt, tíz kisfiút, és én köztük voltam. A szegénységből egy álomvilágba, az általam ismeretlenbe kerültem. A balettkarrierem végét egy súlyos vesebetegség okozta, kiestem fél évre, el kellett […]
A csodálatos oxitocin – Az együttérzéshormon
Mivel a hétköznapjainkban mindenhol találkozunk vele – ha balra nézek, most is látok egyet –, nem is gondolnánk, hogy milyen varázslatos dolog az üveg. Színtelen, szagtalan, rossz ízű (senki ne kóstolja meg!), kemény és átlátszó, van belőle leheletfinom és golyóálló, sőt a világ ma ismert legkeményebb anyaga is egy üvegfajta, amelyik még a gyémántot is […]
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]
Stork Natasa: „Mindig furcsa színész voltam”
Ez már a második nagyjátékfilm, amelyben főszereplőként láthatunk, és nemcsak művészmozikban, hanem multiplexekben is zajlanak a vetítések országszerte. Az arcod és a neved végképp ismertté vált, megváltozott ezáltal az életed? Érdekes, mert azt érzem, nem a döntéseim következményeként, hanem azok ellenére alakultak így a dolgok. Arra törekedtem, hogy akár a népszerűség rovására is, de minél […]