grecsó krisztián
Grecsó Krisztián: Milyen a lányod?
Szubjektív summám szerint az „akaratos” volt a győztes, mintha ez szakadt volna ki belőlem a legtöbbször, talán mert szeretem sajnáltatni magam, vagy mutatni akartam, milyen elfogulatlan szülő vagyok, és ép elméjű; pedig egyik sem igaz. És az „akaratos” jelző ráadásul túl általános; milyen legyen egy hároméves lány, aki most hurcolja a saját ébredő egóját, most […]
Grecsó Krisztián: Ragtapasz
Eleinte mindenki furcsállta, de a szüleim megvédtek, hogy vigyázni fogok, és nem veszejtem el a fizetésüket. Pénztáros voltam, fél délutánokat raktároztam, kifizettem és visszaadtam magamnak a nagy ágyon (hogy a pénz fogdosása után kezet mostam-e, nem tudom, és inkább nem is szeretnék emlékezni rá). A lányom kitartóan állatorvosnak készül, ő akkor kerül révületbe, ha Nyaklánc […]
Grecsó Krisztián: Határok
A szemérem, a jó ízlés, a kényelem mind meghatározták, mit viselek el, és meddig, és persze titokban sejtettem, ennél jóval többet is elbírok, azért a lányunk rendre képes meglepni. Neki, ahogy olyan sok háromévesnek, még nem tabu a teste, kíváncsi rá, figyeli, akarja tudni, mi történik vele. Nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy a mosdó […]
Árvai Judit és Grecsó Krisztián: „Útkereső szülők vagyunk”
Ez elsőre bizarr ötletnek tűnt. Másodjára is, mégis belevágtunk. Sütöttem egy lasagnét, főztem egy madártejet, és letelepedtünk a nappalinkban. Láttam Krisztián és Judit kislányának, Hannának az arcát – egészen addig, amíg a csupa mosoly szőkeség el nem tűnt a kislányommal, és neki nem álltak nagyüzemben igazi és plüssállatokkal játszani. Így aztán szolid számonkéréssel kezdhettem az […]
Grecsó Krisztián: Egy mosoly a tartalékból
A nagy reményű fiatalból, a tágabb család első diplomásából keddről szerdára mezőgazdasági munkás lett, az anyja mellett. Éjjel keltem, és tekertem ki anyámmal az üvegházba, négykor, ha megcsúsztunk, fél ötkor kezdtünk, aztán kilenc, fél tíz tájban, amikor elvetemült volt a forróság, hazatekertünk. Otthon, a fülledt, nyomott házban próbáltunk meg pihenni az esti műszakig. A latinos […]
Grecsó Krisztián: Emlékezni valahol
A szakirodalom és az internet tökéletes lehetőség a „miértek” elaprózására, a kétségbeesésre; ha akarom, így van, ha akarom, másképpen. Ki kell vinni a gyereket a temetőbe, vagy óvni kell az ovist a marcona halál hírétől? Mindkettőre akad ipari mennyiségű érv, aztán persze úgy lesz, ahogy az élet hozza, ahogy sikerül. Mi a fővárosból járunk haza a […]
Grecsó Krisztián: Boszorkányok világa
Bárcsak emlékeznék rá, nekem mikor lett rémisztő a sötét folyosó, miért gondoltam először arra, hogy akadnak a világban aggályos dolgok, ajtó mögött, ágy alatt, szekrényben lapulhatnak gonosz boszorkányok vagy egyéb gáttalanul kószáló lények, akik a ház mellett, az udvaron, a kerítés takarásában tartják a seprűjüket, és vadásznak a gyerekek nehéz pillanataira. Hanna számomra meglepően sokáig […]
Grecsó Krisztián: Az érett nő
Hanna mondókákat költ és dalokat ír, az utóbbiakból a sikerültebbeket fel is vesszük, együtt énekeljük fel a kacskaringós dallamokat meg a kitárulkozó dalszövegeket. Akadnak persze direktebb, konkrétabb nóták is, mint, mondjuk, a Vécépapír-guriga című Grecsó Hanna-opusz, ez a családi körben már slágernek számító szerzemény, melynek mindössze annyi a folyton ismétlődő szövege, ami a címe. Ám […]
Grecsó Krisztián: Csak tudni akartam
Az akarat erősebb, mint a szikla. És mifelénk akaratból mostanában elég sok van. Mindenki szeretne valamit, és ezek a vágyak nem találnak maguknak közös irányt. Még néhány hete sem gondoltam volna, hogy örülni fogok a körömmatricáimnak és a csillámtetkóimnak, különösen a csuklómon díszelgő fehér testű unikornist kedveltem meg. Nem állítom, hogy nem néznek meg miatta, […]