Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián: Játszótéri anziksz
Az elgyötört arcainkon látszik. Ott vibrál az idegekben az alig uralt, épp csak ki nem robbanó feszültség. Az a tömény fáradtság, amit már nem lehet sehogyan se kipihenni. És még ki tudja, mennyi minden. A megalázottság, a bezártság, a szeretetlenség. Fogalmam sincs, hogy a járvány előtt is így volt-e, vagy a háború volt-e az utolsó […]
Grecsó Krisztián: Tartozik, követel
Gyerektelen felnőttként fogalmam sem volt, milyen sok bizonyosság van az életemben. Ha erőm engedte, hihettem benne, hétköznap dolgozni fogok, hétvégén eleresztem a gyeplőt, ha megbeszéltem egy barátommal, két hét múlva ott leszek, mérget vehetett rá, pontosan érkezem. Ezek az úri huncutságok eltűntek az életemből. Az átdolgozott, bölcsis hétköznap – seregnyi járványtól és vírustól csapzottan – […]
Grecsó Krisztián: Itt lakunk
Nagyapámnak volt egy álma. A kubikus családba született, gyerekkorában lesántult fiúcska pesti polgár szeretett volna lenni. Az álmoknak ez a természete: nem racionálisak, nem törődnek a tényekkel. Domos pesti lakos sem lett, nemhogy polgár, de egész életében álmodozva emlegette a fővárost, a körutat, ahol ő egyszer majd úgy sétál végig, hogy nem látszik rajta, faluról […]
Grecsó Krisztián: Az első vonatút
Az autókat már régen tudjuk. Hanna odavan a kocsikért, szereti a csinosan ívelt, kacsintós lámpákat, a szélesen vigyorgó féklámpasorokat meg a nagy orrú modelleket. Bár utóbbit meglehetősen szubjektíven ítéli meg, apa például – hiába van majd harminc éve jogosítványa – sose találja el, melyiké kampós, mert annyira szögletesen gondolkodik, hogy méretes autó: nagy nózi. De […]
Grecsó Krisztián: Rúgkapa
Amikor összeomlik a rendszer, a mezei szülő magát okolja. És teheti is, ha két és fél éves a gyereke, még nemigen talál más felelőst. A bölcsőde, bár az itthoni viszonyokhoz képest szabályok sűrű erdeje, nem traumatikus hely. A mi lányunk pedig kifejezetten jókislány ott, szófogadó. Ildikó és Zsuzsa nénitől tudom, hogy ott hónapok óta szobatiszta, […]
2008: A megfoghatatlan női szépség – Grecsó Krisztián szerint
Kedvenc csángó népmesémnek az Ördögöcske a főhőse. Az Ördögöcske, aki a nőkben lakik. A csángó Ördögöcske nem rossz, és a mese szerint (amivel majdnem teljesen egyetértünk) a nők sem rosszak, de bizony ellenállhatatlanok. Nem lehet nekik nemet mondani. Visszautasítani őket. Az Ördögöcske a nők szívében, de nem a lelkükben lakik, ezért lehet, hogy szendék, anyák, […]
Grecsó Krisztián: Laza szülő: jó szülő?
Vajon anyámék idejében is úgy járta, hogy a sikkes szülők úgy tettek, mintha semmiben nem változott volna meg az életük? Színház, kert, barátok, barlangtúra, étterem. Önfeledt életélvezet, gondtalanság a pajkos gyereküvöltésben. Nem tudom, mióta lett a jó szülőség fokmérője a lazaság, talán a könnyednek gondolt családi vígjátékok zacca ez, ez ülepedett le bennünk, hogy aki […]
Grecsó Krisztián: Zajtalan szeretet
A csongrádi Tisza árterében embermagas cölöpökön ülnek a nyaralók. Némelyik olyan, mintha elgémberedett volna, és soha többé nem tudna feltápászkodni, a másik meg akárha csak leguggolt volna, futáshoz készülne. Időről időre korzóztam arrafelé, a gáton túli „nyaraló-városban”, ahol akad hivalkodó gazdagság, hol értik a bűnt, meg kiszolgált, téliesített bungaló is, ahol ismerik a vágyat, a […]
Grecsó Krisztián: Hagudadu
Nekem sosem volt hazárd fantáziám, gyerekként sem ragadott el a vad képzelet. Nem gyűjtöttem fejben úti élményeket, nem jártam kalózként óceánokat, sokkal jobban izgatott, ami körülöttem zajlott éppen. Egy falusi udvar is elég bonyolult volt, kusza és kezelhetetlen. Talán a paraszti vérem, a realitás utáni konok vágyam vakított meg most is, de jócskán lemaradva, tán […]