Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián: Apa megígérte
Milyen ridegen tartjuk a lelket. Megtanítjuk a gyereknek, hogyan gondozza a testét, mosni, óvni, ápolni, de a lélek sebei gyógyuljanak csak be maguktól. Gyakran mondásokkal mosakszunk, ha a gyerekünk sérelmeiről van szó, „meg kell tanulnia”, „mi is megszoktuk”. Pedig szirupot adunk a torkára, és addig udvarolunk neki, amíg engedi kiporszívózni az orrát. A lepedéktől félünk, […]
Grecsó Krisztián: Barátságmatek
Rendre gyanús, ha valakinek sok régi barátja van. A kevés súrlódás mögött gyakran ritka az érintkezés is, arról nem is szólva, hogy a barátságok többnyire észrevétlenül kopnak el; hacsak nem töri őket derékba az ilyen-olyan féltékenység vagy a pénz. Akad sajnos a régibarátság-kelléktáramban szinte mindenre példa. A bölcsészkari cimborám tizenévek hallgatása után keveredett elő a […]
Grecsó Krisztián: „Nemváj”
Óvatosan jönnek a lányunkhoz a szavak, lassan követik nyiladozó értelmét, pimasz humorát, falánk megismerési vágyát. Még nincs két és fél éves, nem kongatunk vészharangokat, inkább őt kezdi zavarni a világon egyedül használt saját nyelv magánya. Egy időben az anyjával akármilyen activitys mutogatóversenyt megnyertek volna, mondókák, mesék, állatfigurák és kalandok tárultak fel egyetlen mozdulat mögött. Igyekeztem […]