Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián: Megszakad a szív
Huszonöt éve a lélekkel dolgozom, tanulom az embert, a vágyait, ahogy gyűlöl vagy szeret, próbálom megérteni, leírni, mit miért csinál. Huszonévesen, nevetséges elbizakodottsággal, azt hittem, már nem sok szívkamra van zárva előttem. Milyen üdén naiv voltam! Azóta tudom, mindent mindig újra kell tanulni, és semmi sincs meg biztosan, és folyton ugyanazokat a titkokat fejtem meg, […]
Grecsó Krisztián: Apa megígérte
Milyen ridegen tartjuk a lelket. Megtanítjuk a gyereknek, hogyan gondozza a testét, mosni, óvni, ápolni, de a lélek sebei gyógyuljanak csak be maguktól. Gyakran mondásokkal mosakszunk, ha a gyerekünk sérelmeiről van szó, „meg kell tanulnia”, „mi is megszoktuk”. Pedig szirupot adunk a torkára, és addig udvarolunk neki, amíg engedi kiporszívózni az orrát. A lepedéktől félünk, […]
Grecsó Krisztián: Barátságmatek
Rendre gyanús, ha valakinek sok régi barátja van. A kevés súrlódás mögött gyakran ritka az érintkezés is, arról nem is szólva, hogy a barátságok többnyire észrevétlenül kopnak el; hacsak nem töri őket derékba az ilyen-olyan féltékenység vagy a pénz. Akad sajnos a régibarátság-kelléktáramban szinte mindenre példa. A bölcsészkari cimborám tizenévek hallgatása után keveredett elő a […]
Grecsó Krisztián: „Nemváj”
Óvatosan jönnek a lányunkhoz a szavak, lassan követik nyiladozó értelmét, pimasz humorát, falánk megismerési vágyát. Még nincs két és fél éves, nem kongatunk vészharangokat, inkább őt kezdi zavarni a világon egyedül használt saját nyelv magánya. Egy időben az anyjával akármilyen activitys mutogatóversenyt megnyertek volna, mondókák, mesék, állatfigurák és kalandok tárultak fel egyetlen mozdulat mögött. Igyekeztem […]