Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián: Itt lakunk
Nagyapámnak volt egy álma. A kubikus családba született, gyerekkorában lesántult fiúcska pesti polgár szeretett volna lenni. Az álmoknak ez a természete: nem racionálisak, nem törődnek a tényekkel. Domos pesti lakos sem lett, nemhogy polgár, de egész életében álmodozva emlegette a fővárost, a körutat, ahol ő egyszer majd úgy sétál végig, hogy nem látszik rajta, faluról […]
Grecsó Krisztián: Az első vonatút
Az autókat már régen tudjuk. Hanna odavan a kocsikért, szereti a csinosan ívelt, kacsintós lámpákat, a szélesen vigyorgó féklámpasorokat meg a nagy orrú modelleket. Bár utóbbit meglehetősen szubjektíven ítéli meg, apa például – hiába van majd harminc éve jogosítványa – sose találja el, melyiké kampós, mert annyira szögletesen gondolkodik, hogy méretes autó: nagy nózi. De […]
Grecsó Krisztián: Rúgkapa
Amikor összeomlik a rendszer, a mezei szülő magát okolja. És teheti is, ha két és fél éves a gyereke, még nemigen talál más felelőst. A bölcsőde, bár az itthoni viszonyokhoz képest szabályok sűrű erdeje, nem traumatikus hely. A mi lányunk pedig kifejezetten jókislány ott, szófogadó. Ildikó és Zsuzsa nénitől tudom, hogy ott hónapok óta szobatiszta, […]
2008: A megfoghatatlan női szépség – Grecsó Krisztián szerint
Kedvenc csángó népmesémnek az Ördögöcske a főhőse. Az Ördögöcske, aki a nőkben lakik. A csángó Ördögöcske nem rossz, és a mese szerint (amivel majdnem teljesen egyetértünk) a nők sem rosszak, de bizony ellenállhatatlanok. Nem lehet nekik nemet mondani. Visszautasítani őket. Az Ördögöcske a nők szívében, de nem a lelkükben lakik, ezért lehet, hogy szendék, anyák, […]
Grecsó Krisztián: Laza szülő: jó szülő?
Vajon anyámék idejében is úgy járta, hogy a sikkes szülők úgy tettek, mintha semmiben nem változott volna meg az életük? Színház, kert, barátok, barlangtúra, étterem. Önfeledt életélvezet, gondtalanság a pajkos gyereküvöltésben. Nem tudom, mióta lett a jó szülőség fokmérője a lazaság, talán a könnyednek gondolt családi vígjátékok zacca ez, ez ülepedett le bennünk, hogy aki […]
Grecsó Krisztián: Zajtalan szeretet
A csongrádi Tisza árterében embermagas cölöpökön ülnek a nyaralók. Némelyik olyan, mintha elgémberedett volna, és soha többé nem tudna feltápászkodni, a másik meg akárha csak leguggolt volna, futáshoz készülne. Időről időre korzóztam arrafelé, a gáton túli „nyaraló-városban”, ahol akad hivalkodó gazdagság, hol értik a bűnt, meg kiszolgált, téliesített bungaló is, ahol ismerik a vágyat, a […]
Grecsó Krisztián: Hagudadu
Nekem sosem volt hazárd fantáziám, gyerekként sem ragadott el a vad képzelet. Nem gyűjtöttem fejben úti élményeket, nem jártam kalózként óceánokat, sokkal jobban izgatott, ami körülöttem zajlott éppen. Egy falusi udvar is elég bonyolult volt, kusza és kezelhetetlen. Talán a paraszti vérem, a realitás utáni konok vágyam vakított meg most is, de jócskán lemaradva, tán […]
Grecsó Krisztián: Kezdődik a mulatság
Hanna a legifjabb Covid-generációba tartozik, a sűrűjét igazából megúsztuk vele. Az első tajtékban, amikor még a játszótereket is becsukták, csecsemő volt, miatta nem telt komótosabban az alig két hónap házi őrizet. Mostanában meg, amikor cifra kihívások elé állít az élet, általában szerencsénk van. Legutóbb éppen a nagymamánál voltunk Borsodban, amikor telefonált a hivatal, hogy Hannát, […]
Grecsó Krisztián: Megszakad a szív
Huszonöt éve a lélekkel dolgozom, tanulom az embert, a vágyait, ahogy gyűlöl vagy szeret, próbálom megérteni, leírni, mit miért csinál. Huszonévesen, nevetséges elbizakodottsággal, azt hittem, már nem sok szívkamra van zárva előttem. Milyen üdén naiv voltam! Azóta tudom, mindent mindig újra kell tanulni, és semmi sincs meg biztosan, és folyton ugyanazokat a titkokat fejtem meg, […]