Aktuális
Dédié a templom, nagyié a süti, anyáé a bevásárlóközpont, és a legfiatalabb…? – Generációk és karácsonyok
Gondolunk néha arra, hogy egy ember hetven-nyolcvan, jó esetben kilencvenvalahány karácsonyt él meg? Ahány évet kap a földi tartózkodásra. Ez kevés ahhoz, hogy megunjuk, de sok is, hiszen az élet folyamatos változás. A mai ünnep nem lehet pont olyan, mint a negyven-nyolcvan évvel ezelőtti. De vajon mit őrzünk meg, és mit hagyunk el? Mi kedves a dédinek, s minek örül a tizenéves? V. Kulcsár Ildikó írása.
Tanuljunk meg adni! – Középpontban az adományozás és jótékonykodás
Magyarországon – bár a helyzet fejlődni látszik – még mindig nincs igazán kultúrája az adakozásnak. Sokan tévesen gondolkoznak arról, kinek mit és mennyit lehet adni, pedig sok kicsi sokra megy. Még akkor is, ha ez túl egyszerűnek és túl közhelyesnek hangzik. Lami Juli írása.
„Az időt nem érdemes sürgetni…” – Címlapinterjú Schell Judittal
Háromgyerekes családanya, színházban, filmekben és tévésorozatokban játszik, idén nyáron pedig kinevezték a Thália Színház művészeti vezetőjének. Schell Juditnak mintha minden az ölébe hullana, amit más nők sokszor még akkor sem tudnak elérni, ha foggal-körömmel akarják. Oravecz Éva Csilla interjúja.
Schäffer Erzsébet: A csipkéket lépő asszony története
Hová lettek a régi csipkék? A vékony cérnával, finom ujjakkal horgolt és varrott, harmatkönnyű terítők, fotelek díszei, polcok pókháló finomságú ékessége. S készítőik, akik mintákat álmodtak s körbehurkolták horgolótűikkel a délutánokat, kis meséket kacskaringózva a fehér és csontszín cérnákból. Hová lettek…? Schäffer Erzsébet írása.
Csillagórák – Rész Levente élettörténete
Rész Levente inkább a munkájáról beszélne, mint önmagáról, arról, hogy mélyinterjúkat készít hajléktalanná vált emberekkel, és ez mekkora megtiszteltetés számára. Kevesen éreznénk így, de szerinte ezek igazi csillagórák, amikor valaki, akár már az első beszélgetéskor is sorskérdéseket fogalmaz meg, és életútjának a legfontosabb kérdéseiről beszél. Ezúttal azonban én kérdezem, neki kell vallania arról, hogyan lett egy vérbeli pesti srácból segítő foglalkozású szakember. Rist Lilla írása.
Ahol nehéz a szív – A Baptista Szeretetszolgálat gyerekhospice-házában, a Tábithában jártunk
Réka. Borostyán. Emike. A nevük egy-egy kőre festve állít emléket annak, hogy itt haltak meg a Baptista Szeretetszolgálat gyermekhospice-házában, a Tábithában. Fogalmazhatunk egyszerűen, mert ez az a hely, ahol a halál nem tabu, és nem is kudarc. Miközben a hangsúly mégis az életen van. Élhetővé tenni az utolsó napokat, ha egy beteg gyerek esetében gyógyításra már nincs lehetőség. Sok kő van itt, sok névvel, egy maroknyi jó ember vigyáz rájuk. Szigeti Hajni riportja.
„Élj őszintén, és akkor mobilt cserélhetsz a pároddal” – Interjú a BÚÉK három színésznőjével
A nap 24 órájában velünk van. Reggel az első mozdulatunk érte nyúlni, este az utolsó még egyszer rápillantani. Hogy mennyire rendezi át életünket, és mi történhet, ha valaki belenéz, erről szól egy új magyar film. Aki szerette a Teljesen idegenek című olasz eredetijét, nagyon várja már a BÚÉK című alkotást. A film három színésznőjét arról kérdeztük, hogyan változtatta meg az életüket az okostelefon. Nichs Andrea interjúja.