Egy újra felkapott német cikk nem csupán egy elképesztő karrierről szól, hanem arról is, hogy a modern öregedéskutatás szerint milyen szokások segíthetnek megőrizni a testi és szellemi aktivitást idősebb korban. És miközben az internet újra rácsodálkozik arra, hogy egy százéves ember ennyire energikus lehet, a tudomány egy része azt mondja: lehet, hogy sokkal többet számít a mozgás, a kíváncsiság és a társas élet, mint eddig hittük.
A cikk szerint Dick Van Dyke 97 évesen szerepelt a The Masked Singer amerikai verziójában, és 92 évesen saját maga forgatta le a táncjeleneteit a Mary Poppins Returns-ben kaszkadőr nélkül.
Dick Van Dyke története: hogyan lett Hollywood egyik legenergikusabb legendája?
Dick Van Dyke neve Amerikában gyakorlatilag fogalom. Az 1960-as évektől kezdve televíziós és filmes szupersztár volt, de nem a klasszikus, komoly hollywoodi típus. Inkább az a fajta ember, aki úgy mozog a képernyőn, mintha a gravitáció nagyjából csak egy udvarias ajánlás lenne számára.
A The Dick Van Dyke Show máig az egyik legismertebb amerikai sorozat, később pedig olyan filmek tették világhírűvé, mint a Mary Poppins vagy a Chitty Chitty Bang Bang. A karrierjében mindig fontos szerepet kapott a tánc, a fizikai humor és a mozgás. És ez ma különösen érdekesen hangzik, mert a modern longevity-kutatások szerint a rendszeres mozgás az egyik legerősebb tényező lehet az egészséges öregedés mögött.
A National Institute on Aging szerint a rendszeres fizikai aktivitás segíthet megőrizni az izmokat, az egyensúlyt és bizonyos mentális funkciókat idősebb korban is. A World Health Organization szintén azt hangsúlyozza, hogy az aktív öregedés nem feltétlenül intenzív sportot jelent, hanem azt, hogy az ember fizikailag, mentálisan és társas szempontból is részt vesz az életben.
És valószínűleg ez az a pont, ahol Dick Van Dyke története sok embert megérintett, mert történetét hallva kicsit úgy tűnik, mintha a szervezet néha jobban reagálna a táncra, a nevetésre és a kíváncsiságra, mint a háromszor újracsomagolt csodaporokra az interneten.
Mit mond a tudomány a mozgás és a hosszú élet kapcsolatáról?
Az öregedéskutatás egyik legérdekesebb fordulata az elmúlt években az volt, hogy a kutatók elkezdték sokkal komplexebben nézni az időskori aktivitást. Nemcsak az számít, hogy valaki él-e még, hanem az is, hogyan él. A Mayo klinika szakértői szerint a rendszeres mozgás segíthet csökkenteni több krónikus betegség kockázatát, javíthatja az alvást, a hangulatot és az egyensúlyt: egy érv a táncos életmód mellett.
A Harvard Medical School egyik összefoglalója szerint a fizikai aktivitás az agyműködésre is hatással lehet, különösen idősebb korban. Még egy erős érv a féktelen twistelés mellett.
Dick Van Dyke egyik titka a rendszeres mozgás (Fotó: Monica Schipper/Getty Images)
És itt jön az egyik legérdekesebb rész: a tánc különösen izgalmas terület lett a kutatásokban. Mert a tánc nemcsak mozgás. Ritmus, memória, koordináció, társas kapcsolat és érzelmi reakció egyszerre.Egy Frontiers-ben megjelent kutatás szerint a tánc pozitív hatással lehet az idősebb emberek egyensúlyára és kognitív funkcióira is.
Ez azért érdekes Dick Van Dyke esetében, mert ő gyakorlatilag egész életében ilyen komplex mozgást végzett. Koreográfiákat tanult, zenére mozgott, fellépett, improvizált. Magyarul: az idegrendszere folyamatosan dolgozott. Persze ettől még nincs egyetlen garancia a hosszú életre, fontos ezt is őszintén kimondani. A tudomány jelenleg nem tud olyan módszert, amely biztosan, mindenki esetében „meghosszabbítja” az életet, de tud egy rakás olyat, amit elkerülve legalább nem rövidítjük le a nekünk szánt időt. És igen, egyre több kutatás utal arra, hogy bizonyos szokások segíthetnek jobb állapotban megöregedni.
A társas kapcsolatok és a humor szerepét sokan alábecsülik
Van egy érdekes közös pont a nagyon sokáig aktív emberek történeteiben: ritkán élnek teljes elszigeteltségben. Dick Van Dyke sem ilyen volt. Fellépett, dolgozott, emberek között volt, interjúkat adott, közösségben mozgott.A Harvard híres, több mint 80 éve futó kutatása, a Harvard Study of Adult Development arra jutott, hogy a jó emberi kapcsolatok erősen összefüggnek a jobb életminőséggel és egészséggel.
A Cleveland Klinika szerint a nevetés és a pozitív társas élmények csökkenthetik a stresszt és támogathatják a mentális jóllétet. Szinte mindenkinek van ma műr olyan rokona vagy ismerőse, aki idősen is elképesztően energikus maradt. És nagyon gyakran ezek az emberek nem bezárkóztak a világ elől, hanem erősebben kapcsolódtak hozzá.
A kék zóna kutatások szerint nem a tökéletesség számít
A longevity-ipar néha hajlamos úgy tenni, mintha az embernek minimum egy laboratóriumi projektnek kellene lennie ahhoz, hogy egészséges maradjon. De a híres kék zónák embereit érintő kutatások ennél sokkal érdekesebb képet mutatnak.
A blue zone területeken – például Okinawán vagy Szardínián – élő emberek között gyakori a rendszeres mozgás, a társas élet, az egyszerű rutinok és az életcél érzése. Nem feltétlenül „biohackelik” az életüket, inkább egyszerűen aktívak maradnak és talán részben ösztönösen csinálnak valamit jól.
Kapcsolódó: Kék zóna: Loma Lindában 10 évvel tovább élhetsz
Dan Buettner longevity-kutató szerint a hosszú élet egyik kulcsa lehet, hogy a mozgás természetes része legyen a mindennapoknak. A Johns Hopkins Medicine szerint az egészséges öregedés egyik fontos része a fizikai aktivitás és a társas kapcsolatok fenntartása is. És valószínűleg ez az oka annak is, hogy Dick Van Dyke története most újra ennyire rezonál. Mert miközben mindenki a titkos formulát keresi, ő inkább egy nagyon régi receptet testesít meg: mozogj, nevess, maradj kíváncsi, és ne állj le teljesen.
Dick Van Dyke egyébként több interjúban is beszélt arról, szerinte mi segített neki megőrizni az energiáját és a jókedvét ilyen magas korban is. A People magazinnak és más amerikai lapoknak arról beszélt, hogy a rendszeres mozgás valószínűleg kulcsszerepet játszott az életében. Azt mondta, még kilencven felett is heti háromszor jártak edzőterembe a feleségével, és szerinte sok ember egyszerűen „berozsdásodik”, amikor teljesen abbahagyja a mozgást.
Emellett többször hangsúlyozta azt is, hogy próbálta kerülni a haragot és a gyűlöletet, mert szerinte „belülről emészti fel az embert”. Egy 2025-ös interjúban pedig azt mondta: a pozitív hozzáállás, a humor és az, hogy soha nem ébred rosszkedvűen, valószínűleg legalább annyit számított, mint bármilyen egészségügyi tanács.
Miért félünk ennyire az öregedéstől?
Talán azért, mert sokan nem magától az idő múlásától félnek, hanem attól, hogy elveszítik önmagukat. A mozgásukat, a humorukat, a kíváncsiságukat vagy a kapcsolatukat a világgal. És pontosan ezért ilyen erősek azok a történetek, ahol valaki százévesen még mindig táncol. Nem is azért, mert mindenki showműsorba akar menni kilencvenhét évesen, hanem mert ezek a történetek emlékeztetnek rá: az öregedés nem feltétlenül egyetlen pillanatban történik meg.
Sok kutató ma már inkább folyamatként beszél róla és egyre több bizonyíték utal arra, hogy az életmód, a társas kapcsolatok és az aktivitás befolyásolhatják ennek a folyamatnak a minőségét.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!