A döntés, amely az „explicit szexuális üzeneteket” tartalmazó művek eltávolítását célozza, számos irodalmi klasszikust érint. Az állami iskolák polcáról eltávolítandó könyvek listáján szerepel többek között Margaret Atwood világhírű disztópiája, A szolgálólány meséje, George Orwell regénye, az 1984, valamint Alice Walker Bíborszín, Maya Angelou Tudom, miért énekel a rab madár, és Aldous Huxley Szép új világ című műve is.

Kanada – és nem túlzás azt állítani, hogy a világ – egyik legjelentősebb kortárs írója, Margaret Atwood rövid, ám annál velősebb novellával reagált a júliusban bevezetett könyvtilalomra. Az írónő az X-en (egykori Twitteren) ironikusan megjegyezte: mivel regénye már nem elérhető az albertai iskolákban, válaszul írt egy rövid történetet a tinédzsereknek. Hozzátette: minderre azért volt szükség, mert a tartomány oktatási minisztere úgy kezeli a diákokat, mintha „buta kisbabák” lennének.  

Mr. és Mrs. „Tökéletes”

A történet két „tökéletes gyerekről”, Maryről és Johnról szól, akik – Atwood éles megfogalmazásában – sosem piszkálták az orrukat, nem voltak pattanásaik, vécére sem kellett menniük soha, és akik felnőttként összeházasodtak, majd öt szintén „tökéletes gyereket” nemzettek anélkül, hogy valaha közösültek volna. 

Margaret Atwood rövid írása végén keserű iróniával utal vissza régi klasszikusára, A szolgálólány meséjére (fotó: Slaven Vlasic/Getty Images)

John és Mary buzgó keresztényekként élték a mindennapjaikat, ám mindeközben figyelmen kívül hagyták, Jézus valójában mit tanított a szegényekről és arról, mit is jelent megbocsátani az ellenségeinknek. Ehelyett önző és kapzsi módon éltették a kapitalizmust egy konzervatív író és filozófus, Ayn Rand szellemében, aki Atwood szerint műveiben a „jó erkölcs” álcája alatt hirdette a szélsőséges individualizmus eszméit.

Kapcsolódó: Betiltott könyvek, célt tévesztett tantervek nevelik olvasásra az önképző tinédzsereket

Atwood szatirikus írásában Mary és John „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Ám mindeközben A szolgálólány meséjének baljós figyelmeztetései – amelyek egy nők testét birtokló és kizsákmányoló, totalitárius fundamentalista rezsimet írnak le – valósággá váltak. Danielle Smith (Alberta jelenlegi miniszterelnöke) a novellában ugyan kapott egy gyönyörű kék ruhát, munkája viszont már nem volt – utalt Atwood a regénybeli elit feleségekre, akik külsőségekben és státuszban kiváltságot élveztek, döntési joguktól és munkalehetőségeiktől azonban megfosztották őket.  

Mindeközben a valóságban…

A könyvek betiltásának és cenzúrájának hulláma évről évre növekedést mutat szerte a világban, köztük hazánkban is. Egy érdekvédelmi szervezet, a PEN America felmérése szerint főként azok a könyvek számítanak célpontnak, amelyek LMBTQ+ karakterekről, társadalmi kérdésekről, szexualitásról, faji igazságosságról, a fogyatékkal élők jogairól, az éghajlatváltozásról vagy a környezetvédelemről szólnak. 

Szintén megfigyelhető jelenség, hogy a cenzúra gyakran túlmutat az írott anyagon, és nem ritkán magukat a szerzőket, illusztrátorokat, szerkesztőket és kiadókat is célba veszi. Így történt többek között Ashley Hope Pérez amerikai íróval is, akinek Out of Darkness című, rasszizmus ellen felszólaló ifjúsági regénye az Egyesült Államok egyik legvitatottabb könyve.

Pérez interjúiban elmondta: folyamatos zaklatással, gyűlöletbeszéddel, fenyegető telefonhívásokkal és rágalmazó üzenetekkel kellett megküzdenie neki és munkáltatójának is. A személyes támadások mellett pedig bevételkieséssel, lemondott eseményekkel, valamint a jövőbeli projektek, együttműködések bizonytalanságával is szembe kellett néznie.

Tényleg veszélyes egy szeplős kislány?

Nemrég Julianne Moore első, részben saját élményei alapján íródott gyerekkönyve, a Freckleface Strawberry is hasonló sorsra jutott a Trump-kormányzat alatt. A színésznő nagy megdöbbenéssel fogadta a Védelmi Minisztérium döntését, mely szerint „potenciálisan a nemi ideológiához vagy a diszkriminatív egyenlőség ideológiájához” kapcsolódik a történet, ezért a könyv kitiltásra kerül a Pentagon által működtetett iskolákból.

A könyv, amely egy vörös hajú kislányról szól, akit sokat csúfolnak a szeplői miatt, és aki végül megtanulja elfogadni, megszeretni azokat, amikor rájön, hogy valamiben „ő is más, mint mindenki más”. 

„Ezt a könyvet a gyerekeimnek és más gyerekeknek írtam, hogy emlékeztessem őket arra, mindannyian küzdünk valamivel, de egyesít bennünket az emberségünk és a közösségünk”

 – írta Instagramon az Oscar-díjas színésznő.

Az irodalom létezésének egyik legfontosabb célja mindig is az volt, hogy gondolkodásra ösztönözzön – a tiltás pedig épp azt a szabadságot korlátozhatja, amely a tanulás, valamint az érzelmi-, szociális- és kulturális fejlődés egyik alapja lehet. Akár Margaret Atwood disztópiáját, akár Julianne Moore gyerekeknek szóló történetét fojtogatja a cenzúra, a (költői) kérdés mindig ugyanaz: valóban a fiatalok védelmét szolgálja a könyvbetiltások hulláma?

Kapcsolódó: Az írott szó ereje – egykor betiltott könyvek, amiket ma már szabadon (és szívesen) olvasunk

Kiemelt kép: Margaret Atwood 2023-ban a Massachusetts-i Női Konferencián (Marla Aufmuth/Getty Images for Massachusetts Conference For Women)