- Ez a gyógynövény természetes megoldást jelenthet a menopauza tüneteire.
- Egyes kutatások szerint még a szív egészségét is támogathatja.
- Nem mindenkinek ajánlott, és nem mindegy, hogyan használjuk.
Vöröshere, vörös lóhere, réti here – a gyógyászatban számos néven ismerik ezt az évelő gyógy- és fűszernövényt, mely Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt őshonos. Mezőkön és réteken is megtalálható, de leginkább legelőkön láthatjuk, ugyanis a szarvasmarhák egyik gyakori takarmánya.
Akik azonban jártasabbak a gyógynövények terén, az élénk lila, gömbszerű virágokat terápiás célra is használják. A vöröshere ugyanis kalciumban, krómban, magnéziumban, niacinban, foszforban, káliumban, tiaminban és C-vitaminban gazdag, de ami a legmeglepőbb, elsősorban nem a felsorolt ásványi anyagoknak köszönheti gyógyerejét.
Gyógyszertár a mezőről: a változókor csodaszere
A vöröshere legértékesebb összetevői az izoflavonok – úgynevezett fitoösztrogének –, melyek számos egészségügyi előnnyel bírnak. Hagyományosan a növényt olyan betegségek kezelésére használták, mint a szamárköhögés, a légzőszervi problémák és a bőrgyulladások. Vértisztító hatású, támogatja a májfunkciókat, serkenti a vérkeringést, és vizelethajtóként is ismert.
A tudományos kutatások azonban ennél is tovább bővítették a vöröshere felhasználási területeit. A szakemberek szerint az izoflavonok hatékonynak bizonyultak a menopauzával kapcsolatos panaszok – például a hőhullámok, a szív- és érrendszeri problémák, valamint a csontritkulás – kezelésében is.
A kutatók feltételezése szerint a vöröshere védelmet nyújthat a szívbetegségekkel szemben – bár az embereken végzett vizsgálatok ezt egyelőre nem támasztották alá egyértelmű bizonyítékokkal. Az izoflavonokat ugyanakkor összefüggésbe hozták a HDL, vagyis a „jó” koleszterinszint emelkedésével a változókorba lépő nőknél.
Egyes tanulmányok szerint a vöröshere-kiegészítőt szedő, menopauzában lévő nők artériái rugalmasabbá és erősebbé váltak, ami hozzájárulhat a szívbetegségek megelőzéséhez. Emellett a vöröshere vérhígító hatással is rendelkezik, így segíthet megelőzni a vérrögök kialakulását, valamint javíthatja a véráramlást. Az izoflavonok ösztrogénszerű hatásuk révén enyhíthetik a menopauza tüneteit, például a hőhullámokat és az éjszakai izzadást.
A vöröshere számos jótékony hatással bír, de a legbiztonságosabb, ha a növényt teljes formájában, például szárítva, teaként fogyasztjuk és előtte egyeztetünk a háziorvosunkkal (Fotó: Getty Images)
Egyes kutatások arra is utalnak, hogy az izoflavonok lassíthatják a csontvesztést, ami különösen fontos lehet a pre- és perimenopauzában lévő nők számára. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek az eredmények elsősorban előzetes vizsgálatokon alapulnak, így további, megerősítő kutatásokra van szükség.
Kapcsolódó: Ezt az egy gyógynövényt mindig tartsd otthon, mert szinte mindenre jó.
A rákmegelőzésben is számíthatunk rá?
Az izoflavonokat a rákkutatásban is vizsgálták, különösen a megelőzésben és a kezelésben betöltött szerepükre koncentrálva. A kutatók feltételezése szerint a vöröshere képes lehet megelőzni bizonyos ráktípusok – például a prosztata- és az endometriumrák – kialakulását.
Ugyanakkor a növény ösztrogénszerű hatása miatt fennáll annak a veszélye is, hogy elősegítheti bizonyos rákos sejtek növekedését.
Mivel az eddigi kutatási eredmények nem elég meggyőzőek, az orvosok egyelőre nem javasolják a vöröshere alkalmazását a rák megelőzésére – főleg azoknak a nőknek nem ajánlott, akik korábban átestek már mellrákon.
Ha rosszul szedjük, veszélyes is lehet
Ahogyan minden gyógyhatású növénynél, a vöröshere esetében is fontos, hogy tájékozódjunk az adagolásról és az esetleges mellékhatásokról. Ugyan biztató eredményt hozott egy korábbi kutatás, mely szerint azoknál, akik egy éven keresztül szedték a vöröshere-kiegészítőt, nem jelentkeztek súlyos mellékhatások, ennek ellenére előfordulhatnak enyhébb panaszok. Például fejfájás, hányinger vagy bőrkiütés.
Ami az adagolást illeti, a vöröshere ajánlott mennyisége egyénenként eltérhet, de általánosságban ezek az irányelvek:
- Tea: 1-2 teáskanál szárított virágot 30 percig áztassunk forró vízben, naponta 2-3 csészével ajánlott.
- Kapszula: napi 40-160 mg porított gyógynövény, vagy 28-85 mg izoflavon-tartalommal.
- Tinktúra (alkoholos kivonat): naponta háromszor 60–100 csepp (3-5 ml), akár forró vízhez adva.
- Folyékony kivonat: 1 ml naponta háromszor, teaként is fogyasztható.
- Helyi alkalmazás (pl. ekcéma, pikkelysömör): 10-15%-os kivonat vagy kenőcs; szükség szerint, de nyílt sebre ne használjuk orvosi felügyelet nélkül.
Fontos tudni, hogy a vöröshere izoflavon-kivonatai koncentráltabbak, és eltérnek a teljes egészében felhasznált gyógynövény hatásaitól, ezért ha egy mód van rá, mindig olvassuk el a címkét, bármilyen terméket is vásároljunk.
A vöröshere ráadásul befolyásolhatja egyes gyógyszerek felszívódását vagy akár fokozhatja is hatásukat – véralvadásgátlók esetében akár növelheti is a vérzés kockázatát. Ez persze igaz más vérhígító hatású gyógynövényekre és étrend-kiegészítőkre is – például a ginkgóra, a gyömbérre, a fokhagymára vagy az E-vitaminra – de ahelyett, hogy kockáztatnánk, érdemes előbb kikérni háziorvosunk véleményét.
Kapcsolódó: 6 gyógytea, ami felpörgeti a fogyókúrát
Kiemelt kép: Getty Images
