• Akinek a gyereke ősszel lesz hetedikes vagy nyolcadikos, most tehet valami nagyon fontosat.
• A felvételi eljárás nagyon erős stresszel jár, hacsak a gyerek nem tudja már most biztosan, mi szeretne lenni felnőttként.
• Komoly pszichés állapotok alakulhatnak ki, ha nem kérünk segítséget.

Bár mostanában az érettségik zajlanak, és a középiskolai felvételin már túl vagyunk, érdemes szót ejteni egy hatalmas csapdáról, amink elkerülése a jövőben gyerekek és szülők lelki épségét mentheti meg.

A magyar rendszer szerint hetedik osztálytól kezdve a nebulónak, aki ekkor még mindig csak 12-13 éves, tudnia kell, hova akar felvételizni, milyen szakmát vagy leendő egyetemet választ magának, és ehhez mérten kell elgondolkodnia tanulmányain és a felvételi előkészítőn való részvételen.

Egész addig csak a kamaszkor fenyegető réme magasodott elé, már épp kezdte jól érezni magát az iskolában, focizott, fagyizott, erre lesz szíves olyan felelősséget a nyakába venni, ami még egy felnőttnek is sok lenne. Csodálkozunk, hogy sokan belerokkannak?

Mitől stresszel a gyerek?

A magyar oktatási rendszer nem a gyerekbarát hozzáállásáról híres, tisztelet természetesen a kivételeknek. Minél jobb nevű egy általános iskola, annál inkább elkezdi nyomasztani a hetedikeseket a felvételivel, sőt előkészítőt is tart, hiszen neki az az érdeke, hogy olyan iskolaként ismerjék el, ahonnan a legtöbb diák nyert gimnáziumi felvételt, ahol a legjobbak a jegyek, vagy épp a kompetenciamérés eredményei.

Elkezdődik hát a nulladik vagy nyolcadik órákban tartott felvételi előkészítőzés, ami mellé, ha jó nevű gimnáziumba készülnek, még sokan a magán felvételi előkészítőket is igénybe veszik.

Innentől kezdve minden jegy számít, hiszen a hozott pontokba már a hetedik félévi eredményeket is beleszámítják (arról nem is beszélve, hogy sok iskola ötödiktól nézi a jegyeket). Olyan folyamat indul meg, ami nagyon hasonlít az érettségire való felkészülésre, csak itt 12-13 éves gyerekek vállát nyomja a teher.

Nagyon jól kell tanulni, nagyon oda kell figyelni, előkészítőkre járni, pontokat számolgatni, a nyarat tanulással tölteni, és eldönteni, milyen középiskolába menjenek – amivel szakmát és/vagy továbbtanulási tervet is választanak.

A központi felvételi terhe az egész családot nyomasztja, a gyerek pedig extrém stresszbe kerül (Fotó: Getty Images)

A felvételi hatalmas csapdát rejthet

Mindez egy koronavírusos lezárásokon és pánikon átesett gyereknek, aki mondjuk alapesetben is szorongó, hatalmas megterhelést jelent. Még gyerek, de egy felnőtt gondolkodását, előrelátását várják tőle, az arcát csipkedve kérdezgetik, hogy na, mi leszel ha nagy leszel, ő meg csak aludni szeretne és megúszni a másnapi kémia dolgozatot.

Ha szülőként nem vesszük észre, micsoda megterhelés ez a gyereknek, könnyen beleeshetünk abba a csapdába, aminek a mélyén szorongás, teljesítménykényszer, vagy depresszió rejlik.

Ami lehet, hogy nem a hetedik osztály végén jelenik meg, hanem majd kilencedikben, ahol tovább folytatódik a nyomasztás a nyelvvizsgákkal, a tizedik év végén elérkező szakválasztással és persze az érettségivel.

Ha a gyerekünk most ballagott el nyolcadikból, megvált a megszokott iskolájából, és ősztől a legkisebbként kell helytállnia a középiskola világában, 30 idegen kortárs között, gyakran kollégiumba is kényszerülve. Nagyon sok fiatal van, akinek ez az egész egyszerűen túl sok.

Ez a legfontosabb feladatunk szülőként

A középiskolai felvételi nyomását a szülők is érzik magukon, és ők azok, akik megkönnyíthetik a gyerekük számára is a szorongató helyzetet. A korai megoldást a hatosztályos felvételi jelenti, amivel az egész előkészítőt és stresszelést meg lehet úszni, és csak úgy felvételizni, hogy nincs valódi tétje: ha a gyereket nem veszik fel a hatosztályosba, akkor majd felveszik a négyosztályosba.

Egy próbát megért, ha meg sikerült, annál jobb.

(Persze ezt is el lehet vinni a szorongás és a teljesítmény irányába, ha ezt látjuk magunkon vagy a gyereken, forduljunk minél előbb szakemberhez.) Ha a hatodikas felvételivel elkéstünk, akkor fordítsunk figyelmet a gyerek lelki egészségére.

Bár most minden tanár a jegyekkel és a pontokkal van elfoglalva, és a gyerek számára beszűkülnek a szórakozási lehetőségek, s elveszik az a könnyedség, ami korábban még (jó esetben) megvolt, szülőként nem a tanulmányi eredmények, középiskolák és a továbbtanulás bűvöletében kell élnünk, vagy nem csak abban.

Menjünk pszichológushoz!

A mi dolgunk, hogy figyeljünk a gyerekünk lelki épségére. A legjobb, ha gyerekpszichológus segítségét kérjük, aki felméri, hogy is van a kiskamaszunk ennek az őrületnek a közepében, stresszkezelési technikákat tanít neki, és segít feltárni a legmélyebb félelmeit, elakadásait. És mivel a gyerek a családi rendszer része, fény derülhet a rossz szülői mintáinkra vagy túlzó elvárásainkra is.

Ha hajlandóak vagyunk a terápián együttműködni, sokkal könnyebb felvételi eljárás következik,

kiskamaszunk szorongása mérhetően csökken, kevésbé veti bele magát az alkohol, a cigaretta, és egyéb káros viselkedések nyújtotta megkönnyebbülésbe, és nem úgy vág neki a középiskolának, hogy az idegeit már nyolcadikban szétcincálták. Ha jól van, az pár alkalom után kiderül, és nem lesz szükség évekig tartó terápiára, de ha amúgy is szorongó, teljesítménykényszeres alkat, bizony profi segítségre van szüksége. 

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás tanácsa a szorongó gyerekek szüleinek

Kiemelt kép: Getty Images