• Mekkora lenne a botrány, ha Bianca Censori helyett Kanye West áll meztelenül a Grammy-gálán?
• Miként tekintünk a női testre? Elértük vajon az önrendelkezés korát?
• Mi választja el a művészetet az öncélú magamutogatástól?

Kanye West és Bianca Censori alaposan felkavarták az állóvizet, amikor a Grammy-gálán Censori olyan ruhát viselt, ami a maga meztelenségében mutatta meg a testét. Az ezt övező felháborodás akár álszentnek is tűnhetett, hiszen a vörös szőnyeges események jó pár évtizede arról (is) szólnak, ki tudja a legsikkesebben viselni a pucérruhát, melyik ruha hasítéka árul el majdnem mindent, ki melyik testrészét teszi éppen közszemlére.

Az aggodalmaskodó és felháborodott hangok azért indultak el, mert Censori ruhája szándékosan olyan vékony, hálós anyagból készült, aminek egyetlen célja volt, a teljes meztelenség megmutatása. Ez pedig, dacára a rafinált, magamutogató estélyi ruháknak, túlment azon a bizonyos határon, amit még divatnak vagy show-nak minősítenek Amerikában.

Mit üzen a meztelen női test?

Emellett Censori nem volt egyedül a mutatvány idején. Mosoly nélkül, inkább ijedt vagy zavart arckifejezéssel, látszólag a mellette teljesen felöltözött, biztonsági őr testtartásban álló Kanye West parancsára engedte le bundáját és állt meztelenül a kamerák elé. 

Olyan volt a jelenet, mint egy performansz, de nem a női erőé, hanem a férfi tulajdoné.

Mintha West azt akarta volna üzenni, hogy Censori, mint az ő tartozéka, jelenleg megtekinthető (utólag egy interjúban kifejtette, hogy az ő jóváhagyása nélkül Censori ezt saját ötletként nem valósíthatta volna meg). Ő maga nem vette le a ruháit, nem közösen mutatták meg, milyen erőt képezhet a sebezhetőség vállalása. Nem West vetkőzött le, miközben Censori végig ruhában maradt, ez a kettőség pedig sokakban erős kérdéseket vetett fel.

Bianca Censori és Kanye West a meztelen jelenet előtt (Fotó: Phil McCarten/CBS via Getty Images)

Mire való a női test, és kinek a tulajdona?

Például azt, hogy mégis kihez tartozik egy nő teste. Elsőre egyszerűnek tűnik a válasz, hát a nőhöz, aki birtokolja. Ám ez a kérdés az utóbbi évezredekben sem volt egyszerű, hiszen a nőknek mindig is komoly szabályoknak kellett megfelelniük. Már az időszámításunk előtti negyedik században is tilos volt nyilvánosan meztelenkedni, legalábbis a nőknek.

Amikor az athéni hetéra, Phrüné ezzel szembeszállva meztelenül sétált a tengerbe Poszeidón ünnepén, tettéért a bíróságon kellett könyörögnie az életéért.

Az ókori rómaiak valamivel liberálisabbak voltak, olyannyira, hogy viktoriánus írók szerint az egész Római Birodalom bukását a női erkölcsök romlása okozta. Az érkező keresztények és vele a vallásos kultúra gyorsan helyre is állította a hibát, a meztelen szobrokat lefátyolozták, az élő, lélegző nőt az eredendő bűn felelőseként a családja férfitagjainak tulajdonává degradálták.

Szabályok sokasága a nők ellen

Ismert történelmünk során a társadalom, a vallás és az adott erkölcs szabályozta, a nők mikor jelenhetnek meg és miben, és aki vétett a szabályok ellen, az egy életen át viselte a szégyen, a kiközösítés, a meghurcoltatás és akár a fizikai erőszak következményeit.

Egy nő sokáig nem sportolhatott,

vagy ha igen, annak is megszabták a kereteit, este nem közlekedhetett az utcán, maximum kísérővel, nem maradhatott kettesben egy férfival, nem élhette meg a szexualitását, hiszen erénye őre az apja volt, s csak akkor házasodhatott jól, ha ezt egyenesen a férjének adták át a nászéjszakán.

Kapcsolódó: Ilyen borzalmakkal riogatták a nőket a viktoriánus korban, hogy ne biciklizzenek

1630-ban a puritánok az egyedülálló anyákat például megkorbácsolták, az abortuszt pedig halállal büntették. A 14-18. században a boszorkányüldözés során aztán folytatták az erkölcstelennek kikiáltott nők kivégzését. A nő nem dönthette el, hogy kihez megy férjhez, hány gyereket vállal, ura (férje) milyen gyakran közösül vele. A házasságon belüli nemi erőszak pedig csak az utóbbi évtizedekben vált büntethető kategóriává.

Még a szüfrazsettek zászlaján is egy fehér csík jelezte az erkölcsöt, a tisztaságot.

Feminizmus ide vagy oda, bizonyos kultúrákban pedig a férfiak ma is elzárják, eltakarják a nyilvánosság elől a női testet, ami ugyanúgy a tulajdonlást jelképezi, mint a West-Censori mutatvány. A kígyó a saját farkába harap.

Phrüné az eleusziszi Poszeidón-ünnepségen, Henryk Siemiradzki képe 1889-ből (Kép: Wikimedia Commons)

Ezek a nők okkal mutatták meg a testüket

Mitől változtak, változnak meg a női testtel kapcsolatos sztereotípiák? Lassan, de biztosan nagyon sok mindent elértünk már. Sőt egy sor női alkotó dönt úgy, hogy megmutatják magukat, de ezt művészeti céllal teszik, saját döntésük alapján,

a testüket mint vásznat használják fel egy fontos üzenet átadására.

Gondoljunk csak Emma Thompsonra, aki 62 évesen az egész női nemet képviselve mutatta meg magát a Sok szerencsét, Leo Grande! című filmben. A meztelen művészet legismertebb alakja egyébként a szerb Marina Abramović, aki 1977-ben egy bolognai galériában párjával meztelenül állt egy szűk ajtóban, és feszülten nézték egymást, miközben a közönség csak közöttük elhaladva tudott belépni a terembe.

2023-ban Imponderabilia címmel 37 meztelen emberrel alkotta meg ugyanezt a londoni Királyi Akadémián.

Az, hogy a britek ezt artként értelmezték, azt mutatja, hogy képesek vagyunk megérteni, hogy a meztelenség a művészettel egyidős (gondoljunk csak az ókori szobrokra, vagy a több, mint harmincezer évvel ezelőtt készült willendorfi Vénuszra) és hogy a ruhátlan testhez való hozzáállás folyamatosan változik az idők során. S hogy akkor mi választja el egymástól Abramovićot és Censorit? A meztelenség célja, és az a karba tett kezű, állig feketébe öltözött férfi a háttérben.

Mit gondolunk most a meztelenségről? Tabu, vagy a bátorság jelképe?

Kiemelt kép: Getty Images/Jon Kopaloff/WireImage