Idős, özvegy nő és fiatal, férfi szexmunkás egy hotelszobában. Ez alapján könnyű azt gondolni, hogy egy fordított Micsoda nő! történetet fogunk látni, ám Emma Thompson új filmje egy sor fontos kérdést feszeget. Öregedés, önelfogadás, egészséges testkép, szex – tabuk nélkül.

A Good luck to you, Leo Grande (Sok szerencsét, Leo Grande!) című filmet idén január 22-én mutatták be a Sundance Filmfesztiválon és azóta élénk érdeklődés kíséri. Részben a témája, részben pedig a főszerepet alakító, kétszeres Oscar-díjas Emma Thompson nyilatkozatai miatt, aki a film kapcsán üdítő őszinteséggel beszél olyan tabutémákról, mint az öregedő női test vagy a női orgazmus létjogosultsága.

A szexi fiú esete az özvegy nővel

Nancy hatvan év körüli özvegy hittantanár, aki férje halála után kalandra, emberi kapcsolódásra és egy kis szexre vágyik. Jó szexre. Nancy ugyanis egész életében csak egy férfival volt — a férjével –, ráadásul a házassága alatt végig kielégítetlenek maradtak a szexuális igényei. Konkrétan soha nem volt még orgazmusa. A film előzetesében Nancy ezt mondja: „A férjem 31 éven át rám mászott, lezavarta a dolgot, aztán felvette a pizsamáját és elment aludni”. A Thompson által játszott karakter éppen ezért elhatározza, hogy kivesz egy hotelszobát és felbérel egy fiatal szexmunkás srácot, hogy megtapasztalhassa a gyönyört.

Bár látszólag a szex a központi témája a filmnek, és nagyon sok vicces jelenet adódik Nancy tanárnős merevségéből és szégyenlősségéből, jóval többet kapunk egy szórakoztató szexkomédiánál.

Ez ugyanis egy kétszereplős kamaradarab, amely szinte végig egy helyszínen – a hotelszobában – játszódik, és nézőként elsősorban annak vagyunk tanúi, hogy Nancy és Leo végigbeszélgetik a filmet. A speciális helyzetből adódóan menet közben lehullanak a maszkok és őszintén megnyílnak egymásnak. Nancy például bevallja, hogy semmi érdekeset vagy kiemelkedőt nem csinált egész életében és soha nem érezte még ennyire, hogy él, mint most. A nő eredetileg egyéjszakás kalandra vágyik – még egy listát is készít azokról a dolgokról, amiket ki szeretne próbálni –, azonban a páros között végül kialakul egy valószínűtlen, szeretetteljes kötelék, amely mindkettejüket egy kíméletlen önismereti útra vezeti.

Meztelenül, komfortosan

Jót tett a filmnek, hogy a forgatókönyvírója és a rendezője is nő: Katy Brand és Sophie Hyde kellő érzékenységgel és tapasztalattal nyúltak a speciálisan női témákhoz.

A film a testről és a nők testükkel kapcsolatos szégyenérzetéről is szól.

Nagyon fontos volt, hogy Hyde rendezőként olyan biztonságos miliőt teremtett a forgatáson, amelyben a színészek el tudták engedni magukat, annak ellenére, hogy intim jelenetekről van szó. Ez mostanában egyébként is központi téma a filmiparban, szerencsére egyre gyakoribb, hogy intimitáskoordinátort alkalmaznak a forgatásokon és egészen más a légkör, mint régebben

Thompson a Berlinálén adott sajtótájékoztatón sok kulisszatitkot és személyes gondolatot osztott meg a film készítésével kapcsolatban. A filmet mindössze 19 nap alatt forgatták, ami nagyon intenzív, ezért a színészeknek sokat segített, hogy előtte volt néhány napjuk próbálni. Ez például abból állt, hogy ráfeküdtek egy nagy papírlapra és körberajzolták magukat, aztán bejelölték a rajzon, hogy a testük mely részeit szeretik, vagy éppen nem szeretik, vagy hol történt valami a testükkel. Volt egy egész nap, amit meztelenül töltöttek együtt, hogy szokják a szituációt és ez Thompson elmondása szerint nagyon hasznos volt: „Bedobtuk magunkat a próbafolyamatba és bátrak voltunk, még mielőtt a forgatási jelenetben kellett bátraknak lennünk”. Hat nap próba után már készen álltak az intim jelenetek forgatására és át tudtak lépni saját sérülékenységükön. Thompson többször kifejezte háláját a Leót játszó színészkollégájának, Daryl McCormicknak, amiért ennyire jól tudtak együtt dolgozni, de persze rá jellemző módon nem tudta megállni, hogy a komoly témába egy poént is csempésszen: közölte, hogy partnere „gyönyörű és olyan teste van, mint egy unikornisnak”.

Neked jó volt, drágám?

Thompson a filmbeli történet kapcsán a női orgazmus általános megítéléséről is beszélt. „Nem hiszem, hogy a nők kielégülése előkelő helyet foglalna el a világ listáján azok között a dolgok között, amelyek megtörténtét mindenképp biztosítani kell… a női gyönyört az én országomban sem tartják fontosnak – mondta a színésznő. – Ha elmennénk vidékre, akár Angliában, Németországban vagy Franciaországban, és megkérdeznénk a tornácon ücsörgő idős asszonyokat, hány orgazmusuk volt életük során, meglepődnénk a válaszon”. Thompson maga is beszélt nőkkel, akiknek ez problémás terület, és volt köztük olyan is, aki 30 évesen élt át először orgazmust. „Erről nem beszélünk, illetve nem vagyunk őszinték ezzel kapcsolatban” – véli Thompson, aki szerint sokkal többet kellene beszélnünk a szexualitásról és az intimitásról, pont ez a célja a filmnek is. Az alkotók azt remélik, hogy a film hatására párbeszédek indulnak majd arról, mi is az intimitás és a kielégülés valójában, illetve miért szégyelljük magunkat nőként az örömök miatt, amelyekre vágyunk és amelyeket érzünk.

Emma Thompson nem gyúrta ki magát a szerep kedvéért

Egymást érik az olyan hírek, hogy a színészek – férfiak és nők egyaránt – micsoda munkával hozzák magukat formába egy filmszerep kedvéért: hogyan pakoltak fel magukra egy csomó izmot vagy éppen miként szálkásodtak le. A cél, hogy a nézők minél szebb, kidolgozottabb, csinosabb testeket lássanak a vásznon, különösen az intim jelenetek közben. Az öreg vagy tökéletlen, egyszóval normális testek látványára nem vagyunk felkészülve, nem vagyunk hozzászokva. Éppen ezen szeretne változtatni a film.

Emma Thompson 62 éves volt a film forgatása idején és nem gyúrta ki magát a szerepre, nem botoxoltatott, nem töltette fel az arcát itt-ott, nem fogyott le. Nem próbált meg negyvenévesnek kinézni.

Pedig életében először vállalt be teljesen pucér jelenetet filmben. „Nagyon nagy kihívás 62 évesen meztelennek lenni” – vallotta be a színésznő. Van egy jelenet, amelyben Nancy egyedül áll a tükör előtt, ledobja a köntösét és tök meztelen. Erről Thompson így nyilatkozott: „Nem vagyunk hozzászokva, hogy »nem menedzselt« testeket lássunk a vásznon. Kisportolt, szépre edzett testeket szoktunk látni. A filmbeli Nancy biztosan nem jár edzőterembe, viszont valószínűleg sok kekszet eszik. Tehát normál teste van, mint egy 62 évesnek, akinek van két gyereke. Én magam nem tudok így állni a tükör előtt. Amikor ott állok, mindig csinálok valamit, kihúzom magam, kicsit elfordulok. Nem tudok csak úgy állni ott. Miért is tudnék? Ijesztő! És pont ez a probléma, velünk nőkkel: agymosáson estünk át, hogy utáljuk a testünket. Körülöttünk minden arra emlékeztet bennünket, mennyire nem vagyunk tökéletesek, mennyire rossz rajtunk minden, és máshogy kellene kinéznünk”. A színésznő azt tanácsolja kvázi házi feladatként, hogy álljunk meztelenül a tükör elé és ne mozogjunk. Fogadjuk el, amit látunk és ne ítélkezzünk. „Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha csinálnom kellett. Soha nem csináltam ilyet színészként” – árulta el Thompson.

Emma Thompson a 2021-es Earthshot díjátadón a londoni Alexandra Palotában 2021. október 17-én (Fotó: Max Mumby/Indigo/Getty Images)

Felejtsük el végre az öregedéssel kapcsolatos sztereotípiákat

Nemrég írtunk arról, hogy korábban a nők „szavatossági ideje” Hollywoodban 40 éves koruk körül lejárt, és egyszerűen parkolópályára kerültek. Nyilván ez oda vezetett, hogy elindult egy extrém törekvés a fiatal külső megőrzésére, az öregedés pedig szitokszó lett. A filmvásznon sokáig csak harmincnak kinéző negyveneseket és negyvennek kinéző ötveneseket lehetett látni, és ez nem jó üzenetet közvetít. Nem segíti az öregedés elfogadását és normális állapotnak tekintését, ha mindenhonnan az árad felénk, hogy ez egy takargatnivaló dolog, és legfeljebb azok léphetnek ki a fénybe, akik nem úgy néznek ki, mint az átlagemberek.

Thompson szerint a nők teljesíthetetlen elvárások között vergődnek, ami a kinézetüket illeti: “Ez a női test nagy tragédiája a 20. és a 21. században. Ezt a narratívát muszáj megváltoztatnunk” – hangsúlyozza.  Úgy tűnik, elindult egy folyamat és már nem csak hamvas fiatalok lehetnek egy film vagy sikersorozat főszereplői. A Grace és Frankie című sorozatban a 80 feletti Jane Fonda és Lily Tomlin sziporkázik, A Kominsky-módszer évadait pedig a 77 éves Michael Douglas viszi a hátán. Persze lehet vitatkozni azon, Jane Fonda arca vajon mennyire jó példa az öregedés elfogadására, de önmagában az örömteli, hogy idős embereket izgalmas események, barátságok és szerelmi kapcsolatok sűrűjében látunk a vásznon, nem pedig csak műfogsortisztítók és idősotthonok reklámjaiban. Emma Thompson új filmje is lebont egy csomó sztereotípiát és előítéletet, amely az idősödő embereket sújtja: ők is vágyhatnak a szexre, élhetnek szexuális életet, vágyhatnak szerelemre és új kapcsolatokra. És mindeközben úgy néznek ki, ahogy egy idősödő embernek ki kell néznie, és ezzel az égvilágon semmi baj nincs. 

A film júniusban debütál az angol mozikban, reméljük, ezt hamarosan követi majd a magyarországi bemutató is.

Kiemelt kép: Daryl McCormack és Emma Thompson a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon 2022. február 12-én (Fotó:  Gerald Matzka/picture alliance via Getty Images)