Van az a szokás, hogy csak az év meghatározott napján foglalkozunk egy témával, amikor a csapból is az folyik, mert a világnapját ünnepeljük éppen. Ebből van a kellemesebb fajta, a csók világnapja, a Valentin-nap, az anyák napja, apák napja és hasonlók. És van a kellemetlenebb fajta, amikor olyasmiről van szó, ami nagyon égető, nagyon szomorú, nagyon sokakat érint, mégis világnap kell hozzá, hogy odafordítsuk a fejünket és beszéljünk róla. Június 15-e az idősekkel szembeni rossz bánásmód tudatosságának nemzetközi napja. Jó eséllyel mindenki tud hozni legalább egy, de inkább több példát arra, amikor egy idős hozzátartozója, barátja vagy ismerőse rossz bánásmódban részesült, akár otthon vagy a munkahelyén, akár valamilyen egészségügyi vagy szociális intézményben.

Mi az időskori bántalmazás?

Az idősbántalmazás globális társadalmi kérdés, amely a világon mindenhol, így Magyarországon is jelen van, és egyre nagyobb méreteket ölt. A Mérce 2019-ben arról számolt be, hogy világszinten körülbelül minden hatodik idős ember tapasztal valamilyen jellegű erőszakot, és ez a szám a korábban becsültekhez képest emelkedik. Az időskori erőszaknak nagyon sok fajtája létezik, és sokkal komplexebb kérdés, mint elsőre gondolnánk.

Nemcsak a kifejezett fizikai erőszak tartozik ide, hanem a szóbeli és érzelmi bántalmazás is, továbbá nemcsak tevőlegesen, aktív cselekvéssel követhető el, hanem mulasztással, elhanyagolással is megvalósítható.

Minden erőszaknak minősül, ami árt, félelmet vagy szükségtelen fájdalmat okoz az idős személynek. A legszomorúbb, hogy mindez sokszor egy olyan kapcsolaton belül történik, amelyben elvárható lenne a bizalom: hozzátartozók vagy ápolók, gondozók követik el.

Fotó: Getty Images

Elszigeteltség = nagyobb veszély

Az idős emberek megromlott fizikai, egészségügyi és mentális állapotuk miatt kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe. Különösen azok az elszigetelődött személyek vannak kitéve a lehetséges erőszaknak, akik családi és baráti kapcsolatok hiányában csak magukra számíthatnak. (Az Eurostat 2020-as adatai szerint minden harmadik idős ember egyedül él Magyarországon.) A koronavírusjárvány láttatta igazán, milyen sokan élnek izoláltan, társaság, segítség és család nélkül, vagy olyan messze élő hozzátartozókkal, akik a napi rutinba ténylegesen nem tudnak besegíteni.

Ők gyakran vészhelyzetben nem tudnak kitől segítséget kérni, saját maguk megvédésére pedig nem képesek, leromlott fizikai vagy szellemi állapotuk miatt.

Jelentős probléma, hogy a szociális szakemberek, az orvosok és a rendőrök nincsenek megfelelően kiképezve arra, hogy felismerjék és kezeljék a bántalmazásnak ezt a fajtáját. 

Az időskori bántalmazás fajtái

Az időskori abúzusok nagy része otthoni környezetben történik, és az idős személy hozzátartozója követi el (például nem megfelelő módon gondozza idős rokonát). A bántalmazások intézményi környezetben is előfordulnak (idősek otthonában, ápoló- és gondozóházakban, átmeneti vagy tartós ellátó intézményekben). Ilyenkor az ott dolgozó szakember, fizetett segítő az elkövető, sajnos akár az egész intézményre jellemző tartós gyakorlat részeként. A Nők A Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületnek (NANE) az idős nőket érő leggyakoribb párkapcsolati erőszakfajtákat bemutató összegzése alapján az alábbi erőszaktípusok rajzolódnak ki.

Szóbeli erőszak esetén az idős személyt sértegetik, gúnyolódnak vele, fenyegetik vagy kiabálnak vele. Lelki bántalmazást jelent az önbizalomrombolás, az önálló döntéshozatal megkérdőjelezése vagy megakadályozása. Testi erőszak a lökdösés, rázás, megütés, késsel vagy fegyverrel fenyegetőzés. Ide tartozik az is, ha elveszik az idős ember gyógyszereit, őt bezárják valahová, vagy éppen kizárják valahonnan, éheztetik vagy szomjaztatják. Szexuális erőszak, ha a bántalmazó olyan szexuális tevékenységre veszi rá az áldozatot, amelyet az nem akar, a szexszel fájdalmat okoz neki vagy megalázza, megerőszakolja, pornót nézet vele, szexuális töltetű megjegyzéseket tesz rá, szégyent kelt benne a teste miatt.

Gazdasági erőszakról akkor beszélünk, ha a bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat rendelkezzen a saját pénzével, elveszi tőle az értékeit, a nyugdíját, és csak saját belátása szerint ad belőle. Ennek tipikus esetei továbbá, hogy a bántalmazó hitelt vesz fel az áldozat nevére, kifosztja, a saját nevére íratja az ingatlanját, végrendeletet írat vele, vagy egyedül rendelkezik a közös vagyon felett. Elszigetelés történik, amikor a bántalmazó megszabja, hogy mit csinálhat az áldozat, kivel találkozhat, ki látogathatja meg. Ilyenkor előfordul, hogy az idős ember nem beszélget a családjával, nem utazhat el, esetleg még a telefonját és a kulcsait is elzárják tőle.

A gondozáshoz kapcsolódó erőszak tehát sokféle módon megnyilvánulhat: például az elkövető a ráutalt áldozat gondozását elhanyagolja (nem fürdeti, eteti, öltözteti megfelelően), elveszi tőle a szükséges gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket (mankó, kerekesszék, hallókészülék).

Az áldozat gondozása során fájdalmat okoz neki (például fésülés közben húzza a haját, rángatja), túl sok altatót ad be neki. Büntetésből megtagadja tőle a kedvenc ételeit, tevékenységeit, vagy a megkérdezése nélkül kidobálja a holmiját.

Fotó: Getty Images

Vegyük észre a jeleket!

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint csak ritkán jelentik az idős személyek sérelmére elkövetett visszaéléseket, így azok legnagyobb része észrevétlen marad. A hazai statisztikák is azt mutatják, hogy

az időseket ért bántalmazásoknak csak töredéke derül ki, és különösen magas a látencia az otthon elkövetett esetekkel kapcsolatban.

Vannak azonban olyan jelek, amelyekből ráismerhetünk, ha egy idős személyt bántalmaztak vagy tartósan bántalmaznak. Árulkodó jelek lehetnek az alábbiak: 

• olyan testi sérülés, amely nincs jól ellátva, gondosan ápolva és/vagy eredete nem magyarázható az elmondott történettel
• fájdalom érintésre
• kiszáradás és rosszul tápláltság betegség jelenléte nélkül
• beesett szemek, monoklik, véraláfutások
• nem megfelelő adminisztráció a gyógyszerezésről
• orvosi, kórházi ellátás túl gyakori igénybevétele
• megfelelő életkörülményekhez szükséges dolgok hiánya (étel, ital, gyógyszerek, ingóságok, személyes dolgok, pénzügyi dokumentumok)
• elkülönítés, elzárás

Szégyen és titkolózás

Az esetek titokban maradásának egyik oka az, hogy az idős személy szégyelli a történteket. Nem ritka, hogy valakit a saját gyereke bánt és használ ki, ami különösen fájdalmas és megalázó a bántalmazott számára.

Különösen a nők hajlamosak azt gondolni, hogy „egy anyának mindent el kell viselnie”, és ezért a végletekig képesek tűrni.

Gyakran előfordul, hogy az idős személy nincs tisztában a jogaival, illetve nincs is tudatában annak, hogy ami vele történik, az kimeríti a bántalmazás fogalmát. Vagy azért nem szól, mert szégyelli, hogy ilyen helyzetbe került, esetleg pont a saját hozzátartozója miatt. 

A bántalmazásra következtethetünk az idős személy viselkedéséből is. Ha azt látjuk, hogy fél, szorong, nyugtalan, visszahúzódó, elkülönülő vagy éppen haragos, dühös, akkor egyébként is érdemes utánajárni az okoknak. Gyanúra adnak okot a gyakori balesetek, és ha az érintett a sérülési nyomokról egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, illetve a keletkezésükről valószerűtlen történeteket mesél. Ha az idős személy riadt, alárendelődő, engedelmes viselkedésű a partnerével, illetve gondozójával szemben, illetve tétovázik, titkolózik, kerüli a nyílt beszélgetést, vagy négyszemközti beszélgetésre nincs is lehetősége, akkor okkal gyanakodhatunk. Sokatmondó az is, ha az élet legapróbb kérdéseiben sem hozhat önálló döntést (öltözködés, étkezés, lakberendezés), illetve ha az indokoltnál nagyobb mértékű pénzügyi kontrollt gyakorolnak felette.

Siralmas állapotok az idősellátásban

Az idősgondozás témakörével szembesülni kénytelen 40-es, 50-es korosztály tagjai kivétel nélkül ugyanazzal a problémával küzdenek, akár bentlakásos intézményt, akár otthoni ápolót keresnek: nincs hely és nincs ember. Az idősotthonok teltházasak és sokszor kiábrándító állapotban vannak, mind az épület és a berendezés állagát, mind az ellátó személyzet létszámát illetően. Ez egyébként nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is egyre súlyosabb probléma.

Az ENSZ szerint több visszaélés érheti az intézményekben élő időseket, mint a közösségben élőket, ez részben pont az alulfizetett és túldolgoztatott ápolási személyzettel magyarázható. 

Ha az ember szerencsés, akkor ki lehet fogni egy-egy megmagyarázhatatlan módon energikus és örökké mosolygós ápolót, akinek mindenkihez van egy jó szava és erőn felül teljesít nap mint nap, akár hétvégén is. De ha nincs ilyen szerencsénk, akkor méltatlan körülmények között hagyjuk ott szeretett hozzátartozónkat, mert egyszerűen nincs választék. Otthoni ápolásra is szinte lehetetlen szakszemélyzetet szerezni, annyira kevesen vannak. És ez nem csak pénzkérdés: vannak, akik megtehetik, és szívesen áldoznának komolyabb összeget is arra, hogy szerettüket kiváló körülmények között tudják, ám – különösen vidéken – gyakori, hogy a lakóhelyhez közel egész egyszerűen nincs ilyen intézmény, vagy ha van is, legfeljebb várólistára lehet feliratkozni, és sokszor évekig kell várni a helyre. 

Öregedő társadalom

A problémát összességében tetézi, hogy a várható élettartam kitolódásával egyre növekszik az idősek száma: a 60 évesek vagy idősebbek száma a 2015-ös 900 millióhoz képest 2050-re 2 milliárdra fog növekedni az ENSZ előrejelzése szerint. A magyar lakosság ötöde 65 évnél idősebb volt 2021-ben, arányuk pedig az össztársadalomhoz képest évről évre nő. Egy másik előrejelzés szerint továbbá 2050-re a mainál háromszor több, akár 150 millió demens is lehet a világon – itthon jelenleg 200-300 ezer ilyen beteg él –, ami azt jelenti, hogy meredeken növekedni fog az érzékeny, kiszolgáltatott, másokra utalt emberek száma, miközben az ellátásukra szolgáló rendszer már jelenleg is recseg-ropog. 

Pedig ahogy XVI. Benedek pápa is mondta 2012-ben: „egy társadalom, egy civilizáció minőségét az alapján is meg lehet ítélni, hogyan bánik az idősekkel, és milyen helyet biztosít számukra a közösségi életben. Aki helyet ad az időseknek, helyet ad az életnek! Aki befogadja az időseket, az befogadja az életet!” Figyeljünk rájuk fokozottan mi is, és ne csak ma. 

Kiemelt kép forrása: Getty Images