Éppen enyhül a kánikula riportunk készítésekor: lekerül a hőkupola az országról, fellélegzünk. Vizeink szempontjából nem is a meleg a lényeges, hanem a szárazság, amely még a 2022-es „szuperaszálynál” is erősebb. A HungaroMet meteorológiai szolgáltató szerint a talaj felső rétegéből 100-125 milliméternyi víz hiányzik a telítettséghez képest.
A hagyományosan legcsapadékosabb hónapokban, májusban és júniusban tulajdonképpen nem is esett eső. Nemcsak a kultúrnövényeket és a fákat viseli meg ez a hatalmas szárazság, de a vizeinkre sincs jó hatással. Sorra kapjuk a híreket a szinte kiszáradó Sebes-Körösről, az Üvegtigris című film miatt elhíresült Garancsi-tó repedezett iszapos medréről, vagy a Tisza vízállásáról, amely július elejére Kiskörénél elérte minden idők legalacsonyabb szintjét, a mínusz 343 centimétert.
Akkor lesz baj, ha tartóssá válik
A Balaton már megint levesz a lábáról. Tihanynál járunk, a lettvárosi részen. A gyönyörűen felújított hajókikötő felett ott trónol az apátság büszke épülete. A lángosunk akkora, mint egy malomkerék, a víz pedig a zöld és a kék összes színében játszik. Az azért látszik, hogy a part bazaltkövei szárazon vannak, és a kikötő oldalfalán is nyomot hagyott a „normál” vízállás.
Lapzártánkkor Siófoknál 70 centimétert mérnek, az üzemileg maximálisan megengedett 120 helyett. Ez egyelőre egyáltalán nem ad okot vészhelyzetre – mint ahogy a helyiek sem aggódnak különösebben.
Nikolausz Mihály egy viszonylag nagy ajándéküzletet működtet a kikötőhöz tartó sétány mellett.
– Ha a víz tiszta maradt, nekünk mindig jó – mondja. – Még ha délen alacsony is, itt a legmélyebb a Balaton – utal a 11-12 méter mély Tihanyi-kútra. – Legfeljebb majd itt fog mindenki fürdeni. A parton a nagy melegben is jár a szél, úgyhogy a kánikula sem ijeszti el az embereket. Egyvalami viszi el őket: ha Budapesten rendeznek valami nagyobb programot.
A tihanyi mólónál jól látszik a vízszint csökkenése
A kikötőtől néhány száz méterre találjuk a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet. Kutatóprofesszora, Erős Tibor szerint sincs ok a borúlátásra.
– A Balaton idei alacsony vízállása önmagában nem számít rendkívüli eseménynek: a tó vízszintje természetes állapotában mindig jelentősen ingadozott – magyarázza. – Ez azonban nem választható el a klímaváltozás hosszabb távú hatásaitól. Az elmúlt évtizedekben nőtt a párolgás, gyakoribbá váltak a hosszabb aszályos időszakok, és szélsőségesebb lett a csapadék eloszlása.
Vagyis egyetlen év alapján nem lehet végleges következtetést levonni, de a trend egyértelmű: az alacsony vízállású időszakok a jövőben gyakoribbak és tartósabbak lehetnek.
Kapcsolódó: Magyarország és az eltűnő vizek
A szakértő szerint a probléma akkor kezdődik, ha ez az állapot tartóssá válik, mert a sekélyebb víz gyorsabban melegszik, könnyebben felkeveredik, és a tápanyagok koncentráltabban jelennek meg benne. Ez csökkentheti a tó ellenálló képességét. A Balaton esetében az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb eredménye a foszforterhelés csökkentése volt: kevesebb műtrágya mosódott be a környező földekről, és általánossá vált a szennyvíztisztítás a tó körül.
De a melegedés ugyanazon tápanyagszint mellett is kedvezhet az algák és a cianobaktériumok elszaporodásának. A Balaton legnagyobb veszélye ma nem egyetlen tényező, hanem a hatások összeadódása. A klímaváltozás felerősíti a túlzott part menti beépítés, a turizmus és a vízgyűjtő területekről érkező szennyezések következményeit. A melegebb, szárazabb évek pedig már most alakítják az élővilágot.
A melegkedvelő inváziós fajok előnybe kerülhetnek, míg a hűvösebb vízhez alkalmazkodott növények és állatok fokozatosan visszaszorulhatnak.
A fekete törpeharcsa terjedése és az őshonos lesőharcsa állományának növekedése is ilyen változásokra utal.
Jelenleg a tó még rendben van, de húsz-negyven éves távlatban nézve a Balaton várhatóan melegebb és sérülékenyebb lesz, gyakoribb alacsony vízállással és nagyobb algakockázattal. Nem az a kérdés, hogy eltűnik-e, hanem az, milyen ökológiai állapotban marad fenn.
A biztonság kedvéért napokkal később átautózom a déli partra is. Egészen Balatonfenyvesig megyek, ahol a legendásan sekély vízből ma már a felszínre került egy homokpad – turzásnak nevezik ezeket a hullámverés által emelt szárazulatokat.
Amilyen szerencsém van, éppen bejön egy mini-hidegfront, így a helyiek által a parttól jó ötven méternyire található, Majomszigetnek hívott szárazulaton néhány kóbor sirályon kívül még két építőmunkással találkozom, akik az ebédszünetüket arra használják, hogy derékig merülve begázoljanak a hullámok által ostromlott szigetre, majd kikászálódjanak, és gyakorolják azt, amit én is: a vízen járást.
A kiszáradt strand
Balatonfenyvestől 125 kilométernyire a helyzet lényegesen drámaibb. A Velence Korzó melletti strandhoz ingyenesen tudok behajtani: senki nem szed díjat senkitől. Közel s távol néhány ember lézeng csak, azok is inkább katasztrófaturisták. A Velencei-tó vízszintje már júniusban alacsonyabb volt, mint nyár végén szokott lenni, mostanra pedig (július első hetének vége) megdöntötte minden idők legalacsonyabb vízállását.
Ez 2022 szeptemberében 53 centiméter volt – most 43 az érték. Nagyjából egy méternyi víz hiányzik a tóból. Amelynek a medrébe hosszan be tudok gyalogolni. A repedezett iszap betonkeményre sült a tűző napon, a víz pedig szinte smaragdzöld: a felszaporodott algák miatt már műholdról is látható a tó színeváltozása. Elsétálok a Tóbíró strandhoz, ahol mindig nagy a vízisport-élet. Itt is üres a part.
Egy-két büfé van csak nyitva, de jól látszik, hogy ha a vízállás tartósan így marad, a strand melletti vendéglátók végleg lehúzhatják a rolót.
Nem messze található az Északi Strand: itt viszont megtörténik velem az a nyugtalanítóan furcsa helyzet, hogy egyes-egyedül vagyok egy fürdőhelyen, a főszezonban. Pedig itt, az úszómester szerint a bójáknál akár a mellkasomig is érne a víz. Szívszorító a látvány; eszembe jut, hogy babakorában a kislányommal is mennyit jártunk ide pancsolni…
Szárazra került csónakkikötő Balatonfenyvesnél
– Túlzás azt állítani, hogy Magyarország kiszáradt vagy kiszárad: az országnak továbbra is vannak vízkészletei, különösen a folyóvizekben, amelyekből vízkivétellel lehet gazdálkodni – mondja Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője. – Pontosabb úgy fogalmazni, hogy egyes tavaink, főként a Velencei-tó, kritikus állapotba kerültek.
Kapcsolódó: Meteocunami az Adrián: kell-e tartanunk tőle, hogyan érinti a nyaralást?
A történelem során többször is előfordult, hogy teljesen kiszáradt: az elmúlt mintegy 1500 évben tizenhat ilyen esetet jegyeztek fel, az 1860-as években pedig huszárok gyakorlatoztak a medrében. Ez azonban ma
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!