Marilyn Monroe zaklatott magánéletét az évtizedek alatt alaposan feldolgozták: tárgyiasítás, sikertelen házasságok, vetélések és abortuszok, kábítószerrel való visszaélés, híres viszonyok és végül öngyilkosság/túladagolás.
Az utóbbi években azonban elkezdett kirajzolódni egy alternatív kép is az egykori filmcsillagról, aki azokban az időkben élt, amikor az sem volt elég ahhoz, hogy egy nő maga diktálja a feltételeket, ha ez a nő éppenséggel a bolygó legismertebb színésze volt.
Monroe először úgy lett feminista ikon, mint a nő, aki miatt szükség van a feminizmusra, mára azonban másként tekintünk rá: mint egy nagyon is önálló személyiségre, aki sok mindenben meghaladta korát.
Független, testpozitív, tudatos
Furcsán hangozhatnak ezek a szavak Monroe-val kapcsolatban, főleg hogy a múlt század közepének Hollywoodjában nem ezek fémjelezték a karrierjét: ő volt a „szőke bombázó”, „Hollywood valaha volt legnagyobb ikonja”, a „sztárságában is törékeny, elesett nő”.
Nem úgy hivatkoztak rá, mint előremutató gondolkodóra és feministára, pedig nyugodtan beikszelhetnénk a képzeletbeli önéletrajzán ezeket a rubrikákat is. És noha az imént felsorolt eposzi jelzők mind illenek rá, a gyerekként molesztált, majd korán házasságba menekülő, a semmiből a csúcsra kerülő díva mindenképpen több, mint csupán egy jól csengő szószerkezet. Nézzük meg hát, milyen volt Marilynnek az az oldala, amit azóta sem hangsúlyozott túl a média.
Traumákkal teli gyerekkor
Gyerekkoráról és életútjáról sokszor, sok helyen olvashattunk már. Anyja mentális problémákkal küzdött, apja személye csak valószínűsíthető. Norma Jeane Mortenson néven született 1926. június 1-jén, gyakran használta anyja első férjének nevét, a Bakert is.
Miután anyjánál paranoid skizofréniát állapítottak meg, és kórházi ellátásra szorult, a kislány állami gondozásba került, majd több nevelőcsaládnál is nevelkedett. Nyolcéves volt, amikor először molesztálták szexuálisan, a kis Norma Jeane pedig, aki addig is visszahúzódó volt, dadogni kezdett, és még jobban visszabújt csigaházába.
Következő alkalommal megint egy ismerős család gondjaira bízták, de onnan is elkerült, miután újabb nevelőapja is megerőszakolta – ekkor még mindig csak tizenegy éves volt. Végül megint egy ismerősnél nevelkedett, akinek viszont 1942-ben egy másik államba kellett költöznie, ahová nem vihette magával a lányt – ezért, hogy elkerülje az árvaházba való visszatérést, Monroe tizenhat évesen férjhez ment egy huszonegy éves gyári munkáshoz.
Emiatt abba is hagyta az iskolát, ahol, noha nem volt különösebben jó tanuló, íráskészségével korán kitűnt, többször is publikált az iskolaújságokban. Egy gyárban kezdett dolgozni, ott megismerkedett egy, a gyári munkásokról fotósorozatot készítő fényképésszel. Ezután modellkedni kezdett, kiszőkíttette a haját, és a pin-up lány útja szinte egyenesen vezetett egy színészügynökségig, amin keresztül végül a 20th Century Fox szerződtette le.
Ez is érdekelhet: Marilyn Monroe élete végéig takargatta a testén húzódó hatalmas heget
1946-ban kezdte használni a Marilyn Monroe művésznevet, majd ugyanabban az évben elvált férjétől, aki ellenezte, hogy felesége dolgozzon.
Megszületik a vamp
Nem sokkal később a Fox egyik igazgatójának, Joseph M. Schencknek a barátja (és időnként partnere) lett, aki végül beajánlotta őt a Columbia Pictures igazgatójához, Harry Cohnhoz, aki 1948 márciusában szerződést kötött vele. A Foxnál hétköznapi karaktereket alakított, a Columbiánál azonban Rita Hayworth mintájára vamposították: elektrolízissel eltávolították elöl a haját, hogy a homloka magasabb legyen, a tincseit pedig még világosabbra, platinaszőkére festették.
Miután pedig a William Morris ügynökség alelnökének, Johnny Hyde-nak lett a protezsáltja, majd barátnője, a férfi kisebb plasztikai műtéteket is fizetett neki: például az állkapcsába szilikonprotézist ültettek, illetve nem bizonyított, de valószínűleg orrplasztikán is átesett. 1950-ben Monroe visszakerült a Foxhoz, két évvel később pedig a stúdió egyik legsikeresebb színésznőjévé vált. Ennek ellenére azonban nem változtattak a szerződésén, így jóval kevesebbet keresett, mint a hasonló kaliberű sztárok.
Marilyn Monroe igazsága
A 20. század végi, 21. század eleji filmipar Marilyn Monroe-t nagy valószínűséggel a kerekded kategóriába sorolná, sőt a modern Hollywoodban talán munkát sem kapott volna. Akkoriban azonban más volt a norma, ő volt a megtestesült tökély, aki nem félt élvezni és használni adottságait.
Domborulatainak gátlástalan fitogtatása és nyíltan vállalt szexualitása miatt sokáig gyakorlatilag a feminizmus antitézisének tekintették, manapság azonban fordult a kocka, és egyre többen tartják a testpozitivitás és az önszeretet ikonjának. 1952-ben, amikor már kezdett igen híres lenni, meztelen fotói bukkantak elő a múltból, amiket még a negyvenes években készítettek a pénzszűkében lévő lányról.
A 20th Century Fox stúdiónál azt javasolták neki, hogy tagadjon mindent, de ő úgy döntött, igenis vállalja a múltját. Egy interjúban beszélt is erről: „Minek tagadjam? – mondta. – Úgyis bárki hozzájuk juthat. Emellett pedig nem szégyenkezem miattuk. Nem csináltam semmi rosszat.” Ezzel a PR-puccsal pedig nemhogy bárkit is maga ellen fordított volna, de még jobban megkedvelték a rajongók.
Önálló elképzelések
A sztárnak egy idő után elege lett abból, hogy gázsija nem emelkedik, illetve abból is, hogy nem választhatta meg, kikkel játszik együtt, és természetesen az sem tetszett neki, hogy beskatulyázták a buta szőke szerepébe, mivel komolyabb ambíciói voltak a zenés vígjátékoknál. Miután nem volt hajlandó elvállalni egy szerepet, a stúdió fel is függesztette, bár később újra alkalmazták.
1955 januárjában viszont Monroe bejelentette, hogy Milton Greene fotóssal megalapította saját produkciós irodáját, a Marilyn Monroe Productionst. Ezzel a némafilmek sztárja, Mary Pickford után ő volt a második nő az Egyesült Államokban, aki saját produkciós vállalkozást indított.
A bejelentés után elhúzódó jogi háborúskodás kezdődött a Foxszal, a stúdió még egy produkcióval is visszavágott: a Hétévi vágyakozás című film forgatókönyvírója írt egy színdarabot (Elrontja Rock Huntert a siker?), amelyben kigúnyolta a színésznő függetlenségi törekvéseit.
Szerelmek és szakítások
Monroe-t mindig is zavarta, hogy nem iskolázott, ezért beiratkozott egy komoly színészi képzésre, majd pszichoanalízisre kezdett járni, hogy feldolgozza traumáit. Ezután pedig b
eadta a válókeresetet második férje, a baseballsztár Joe DiMaggio ellen. A folyamatban lévő válóper ellenére azonban folytatódott a kapcsolatuk, bár közben Marlon Brandóval és a drámaíró, forgatókönyvíró Arthur Millerrel is randevúzott a színésznő.
Második férje, Joe DiMaggio védelmező szerepet vállalt a színésznő életében
Amikorra befejeződött a válóper, addigra Miller is elvált a feleségétől, az affér kezdett komolyabbá válni. A filmstúdió ellenezte a Millerrel folytatott viszonyt, mert az író ellen az FBI és a McCarthy-féle Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kommunizmus gyanúja miatt vizsgálatot folytatott, és emiatt aztán az FBI Monroe-ról is nyitott egy aktát. A színésznő viszont nem volt hajlandó véget vetni a kapcsolatnak, és a filmstúdió vezetőit „született gyáváknak” nevezte, amiért behódolnak a boszorkányüldözésnek.
Hollywoodi farkasok
1953-ban megjelent egy általa jegyzett cikk a Motion Picture and Television Magazine-ben Farkasok, akiket ismertem címmel, amelyben éles hangon ítélte el a Hollywoodban akkor virágkorukat élő szexuális visszaéléseket.
Az akkor huszonhét éves színésznő így írt az iparág fontos embereiről: „Sokféle farkas létezik. Némelyek sötét lelkűek, mások csak szórakoznak, semmiért akarnak valamihez jutni, mások pedig egyszerűen csak játékot űznek belőle.”
Joan Collins színésznő 2017-ben mesélte el egy tévéműsorban, hogy amikor még kezdő színésznő volt, Marilyn Monroe egyszer figyelmeztette a szakma veszélyeire: „Azt mondta, »vigyázz a hollywoodi farkasokkal, drágám. Ha nem kapják meg, amit akarnak, ejteni fogják a szerződésedet.«”
Happy Birthday Mr. President
Utolsó elkészült filmje a John Huston által rendezett Kallódó emberek volt, amelynek forgatókönyvét férje neki írta. 1960 júliusától novemberig forgatták, Monroe és Miller házassága ekkorra gyakorlatilag véget ért, mindketten új kapcsolatba kezdtek. A színésznőnek gondjai voltak az egészségével is, és gyógyszerfüggősége odáig fajult, hogy a sminkszobában is kábult állapotban ült a barbiturátoktól.
Augusztusban egy hétre le kellett állniuk, mert Monroe-t egy Los Angeles-i kórházba szállították detoxifikációra. A forgatás után, 1961 januárjában elváltak Arthur Millerrel, a közös film pedig bukás lett, a kritikusok szerint a színésznő arckifejezése „teljesen üres és kifürkészhetetlen” volt.
Innentől kezdve gyors hanyatlás következett: megműtötték endometriózisa miatt, kivették az epehólyagját, majd egy hónapon át kórházban kezelték a depresszióját, ahol rövid időre tévedésből a súlyos pszichotikus esetek számára fenntartott osztályra és
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!