- A jóga nem a hajlékonyságról szól, hanem arról, hogy ott kezdjük, ahol épp tartunk.
- A kezdeti kényelmetlenség természetes, és a fejlődés része.
- Nemcsak a testünkre, hanem az elménkre is hat a rendszeres jógagyakorlás.
Sokan úgy képzeljük el a jógát, hogy végtelenül hajlékony emberek egy nagyon mindful teremben – esetleg halk indiai zenére – könnyedén hajolnak előre, spárgáznak, és közben teljes nyugalomban lélegeznek. Ha mi a lábujjunkat sem tudjuk elérni előre hajolva, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a jóga nem nekünk való.
Pedig a valóság ennek pont az ellenkezője! A jóga nem egy végállapot, hanem egy folyamat. Nem az számít, mennyire vagyunk rugalmasak, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e kapcsolódni a testünkhöz és a figyelmünkhöz.
Honnan indult a jóga?
A jóga eredetileg nem edzésforma volt. Egy több ezer éves gyakorlatrendszer, amelynek célja az volt, hogy összekapcsoljon bennünket önmagunkkal és a körülöttünk lévő világgal. (Ha ez ismerősen hangzik a mindfulness-ből, akkor nem tévedünk. Végülis egy módja a jóga a flow állapot és a jelenben létezés elérésének is.)
Ráadásul ez a szemlélet ma is sokat segíthet, különösen ha kezdők vagyunk Nagy hiba, ha teljesítményként tekintünk a jógára. Inkább egyfajta belső figyelemként érdemes gondolnunk rá, és azonnal eltűnik az a nyomás, hogy “jól kell csinálnunk”. Ugyanis a jógát nem lehet se jól, se rosszul végezni. Egyszerűen csak jógázunk, ahogy a testünk és az adott napon, az adott órában a mentális állapotunk engedi.
A jóga nem arról szól, hogy mennyire tudunk előre hajolni, kicsavarodni, hanem arról, hogy közben mit érzünk.
Nem kell hajlékonynak lennünk, hogy elkezdjük
Talán ez a leggyakoribb tévhit: hogy előbb hajlékonnyá kell válnunk, és csak utána jógázhatunk. Valójában pont fordítva működik.
A jóga segít abban, hogy idővel rugalmasabbá váljunk, de ez egy lassú, természetes folyamat. Nem egyik napról a másikra történik, és nem is kell erőltetnünk. Ha most nem érjük el a lábujjunkat, az teljesen rendben van. A testünk ott tart, ahol tart, és pontosan innen érdemes elindulni.
A kényelmetlenség nem ellenség
Az egyik legnehezebb része a jógának az, hogy meg kell tanulnunk együtt lenni a kényelmetlenséggel. Nem feltétlenül fájdalomról van szó, inkább arról az érzésről, amikor valami új, szokatlan, vagy épp túl lassú.
Sokan emiatt hagyják abba túl korán. Pedig ez az érzés gyakran annak a jele, hogy történik valami. Hogy a testünk és az elménk kilép a megszokott mintákból, a komfortzónából.
Miért jó ez?
Ha megtanulunk benne maradni ezekben a pillanatokban, az nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erősít bennünket.
Hozzunk létre egy ítélkezésmentes teret
A jóga egyik legnagyobb ajándéka, hogy megtanít másképp viszonyulni önmagunkhoz. Nem összehasonlítani, nem kritizálni, hanem egyszerűen megfigyelni.
Kezdőként könnyű azt érezni, hogy mindenki más ügyesebb, hajlékonyabb, tapasztaltabb. A valóságban azonban mindenki a saját gyakorlásával van elfoglalva. Senki nem minket figyel!
Ha mégis bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kezdhetjük otthon. Egy egyszerű videóval, saját tempóban, saját térben. A lényeg nem az, hogy tökéletes legyen, hanem hogy rendszeres.
Ne csak edzésként tekintsünk rá
Amikor kizárólag mozgásként gondolunk a jógára, könnyen elveszítjük a lényegét. Ilyenkor könnyen válik kötelező feladattá, amit – ahogy más edzésrutinokat – le kell tudnunk, mert tudjuk, hogy ez kell az egészségünkhöz.
Ha viszont kicsit más szemmel nézünk rá, sokkal többet adhat.
- Segíthet lelassulni, jelen lenni, és észrevenni azt is, amit a rohanó hétköznapokban nem.
- A légzés, a figyelem és a mozdulatok összekapcsolása olyan hatással lehet ránk, amit egy hagyományos edzés nem feltétlenül tud megadni.
Az első lépés mindig a legnehezebb
A jógában nincs jó vagy rossz kezdés. Nincs olyan, hogy túl merevek vagyunk, túl feszültek vagy túl kezdők. Csak annyi van, hogy eldöntjük: kipróbáljuk. Nem kell megvárnunk, amíg „alkalmasak” leszünk rá. A jóga pontosan abban segít, hogy azzá váljunk.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!