idősödő nő tölcsért formál a kezével a füléhez

Négy tévhit, ami nehezíti a hallásvesztés felismerését

A hallásromlás első jelei gyakran annyira aprók, hogy a legtöbben éveken át észre sem veszik őket, a hallásvesztést pedig egy sor tévhit övezi.
  • Lehet, hogy már romlik a hallásod, csak az agyad még kompenzál – ezért nem veszed észre.
  • Nem csak az időseket érinti: egyre több fiatalnál indul el alattomosan a halláscsökkenés.
  • A kezeletlen hallásromlás nemcsak a fület, hanem a memóriát és a kapcsolatainkat is érinti.

A hallásvesztés világszerte és Magyarországon is egyre komolyabb népegészségügyi kihívássá válik. A WHO szerint 2050-re 2,5 milliárd ember él majd valamilyen fokú halláscsökkenéssel, köztük 95 millió gyerek. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) adatai szerint a magyar lakosság mintegy 10%-a, vagyis közel 1 millió fő érintett valamilyen hallásproblémában.

Ebből kb. 60 ezren siketek, 300 ezren súlyosan nagyothallók. Mégis számos tévhit kering arról, kit érint a hallásvesztés, mi okozza, és mikor kell vizsgálatra menni. 

Lássuk a leggyakoribb tévhiteket és nézzük, mit tehetünk a hallás egészségéért!

Tévhit 1: A hallásvesztés az idősek betegsége

A kutatások egyértelműen cáfolják ezt a tévhitet: a hallásromlás minden életkorban előfordul. A WHO szerint több mint 1 milliárd tinédzser és fiatal felnőtt van veszélyben elsősorban a nem biztonságos hangerővel történő zenehallgatás és zajterhelés miatt.  Amerikai adatok szerint a 12–19 évesek 20%-ánál kimutatható valamilyen fokú hallásvesztés.

A fiatalok érintettsége mögött több tényező áll. A tartós zajterhelés (fülhallgató, zárt terekben hangos zene) mellett a visszatérő fülgyulladások, a fertőzések és a genetikai okok is ott vannak a háttérben. 

Tévhit 2: Ha baj lenne a hallásommal, észrevenném

A halláscsökkenés gyakran lassan, alattomosan alakul ki. Audiológiai kutatások szerint sokszor a család veszi észre először, hogy valaki egyre hangosabban hallgatja a TV‑t, gyakrabban kér visszaismétlést vagy érti félre a beszédet.

Különösen igaz ez a gyerekekre. A  halláskárosodásnak nincs mindig látható jele. Így a diagnózis akár 2 éves korig is késhet rendszeres szűrés nélkül, ami jelentős beszédfejlődési lemaradáshoz vezethet. 

Tévhit 3: Ráérünk a hallás vizsgálatával

Magyarországon univerzális újszülöttkori hallásszűrés működik 2015 óta. Minden csecsemőt 4 hetes kora előtt megvizsgálnak objektív módszerrel, mert a hallásromlás sok esetben genetikai vagy szerzett okokra — például méhen belüli fertőzésekre, rendellenességekre, koraszülöttségre vagy alacsony születési súlyra vezethető vissza.

A zajterhelés ráadásul már gyerekkorban is egyre jelentősebb, a 65 dB feletti környezeti zaj hosszú távon halláskárosodást okozhat. Ebben a gyerekek fokozottan érintettek a szabadidős zajártalmak miatt. Nem véletlen, hogy a hallásvizsgálat ma már része az iskolai rendszeres szűrővizsgálati protokollnak is. 

hallasvesztes-tevhitek

A hallásromlás alattomosan, lassan alakul ki

Tévhit 4: A hallásvesztés csak a fülre hat

A hallás nemcsak érzékelés, hanem fontos agyi funkció is. Kutatások szerint a kezeletlen  hallásvesztés kognitív hanyatláshoz, memóriazavarhoz és társas elszigetelődéshez vezethet. Gyerekeknél pedig a rossz hallás tanulási nehézségeket, viselkedési problémákat és társas beilleszkedési gondokat okozhat.

Ha a gyerek például nem érti az instrukciókat, nem tudja elvégezni a feladatot, vagy kimarad a játékból, így a hallás az értelmi, nyelvi és érzelmi működés alapja is.

De miért romlik ilyen gyorsan a gyerekek hallása? 

1. Zajszennyezés növekedése

A környezeti és szabadidős zajterhelés Európa-szerte gyorsan emelkedik, különösen a fiatalok körében. A rendszeres 65 dB feletti zajártalom hosszú távon károsítja a hallást.

2. Fülhallgató‑használat

A WHO figyelmeztetése szerint 1 milliárd fiatal veszélyeztetett a nem biztonságos hangerő miatt: ez ma a gyermekkori szerzett halláscsökkenés egyik vezető oka.

3. Gyakoribb fertőzések és fülbetegségek

A gyermekkori hallásromlás gyakori okai a középfülgyulladás, folyadékpangás a középfülben, visszatérő légúti fertőzések.

4. Genetikai okok

A gyermekkori halláskárosodások 60%-a genetikai eredetű lehet, és súlyos esetekben ma már génterápiás áttörések is születtek, amelyek jelentős javulást hoztak gyerekeknél is.

Vegyük észre a gyerekkori hallásromlást!

A gyerek fülét minden gyanús jel esetén érdemes fül-orr-gégészhez és hallásvizsgálatra vinni. Ilyen jelek lehetnek egy csecsemőnél, hogy nem reagál a hangokra, nem fordítja a fejét zaj irányába. Később a beszédfejlődési késés, és a kiejtési nehézségek, utalhatnak bajra. Visszakérdezés, figyelmetlenség látszata, tanulmányi lemaradás, nehézség a tanári beszéd követésében (óvoda/iskola). Intő jel, ha a gyerek nem reagál, ha a háta mögül szólunk hozzá és ha gesztusok nélkül nehezebben érti meg a kéréseket 

A szakemberek bármi gyanú esetén azt javasolják, hogy azonnal történjen fül-orr-gégészeti vizsgálat és hallásteszt, mert a tartósan kezeletlen halláscsökkenés beszéd-, tanulási és szociális nehézségekhez vezethet.

Figyeljünk a felnőttek hallására is!

A felnőttkori hallásromlás legtöbbször alattomosan jelentkezik, ezért sokan csak későn veszik észre: egyre nehezebb tisztán érteni a beszédet zajos környezetben, gyakoribbá válik a visszakérdezés, a mások „motyogásának” érzése, valamint az, hogy a telefon- vagy társalgási beszéd nem elég érthető, még ha elég hangos is. Előfordul, hogy valaki nem hallja meg időben a csengőt, telefont, vagy gyalogosként megijed az elhaladó autóktól, mert nem érzékeli időben a hangját.

A Semmelweis Egyetem szakértői szerint ezek a finom jelzések sokszor hosszú ideig rejtve maradnak, mivel a hallásromlás lassú és fokozatos, az agy pedig jól alkalmazkodik a változáshoz, ezért rendszeres szűrés nélkül nehéz felismerni a kezdeti tüneteket. 

A hallásromlás kivizsgálása

Ha hallásromlásra gyanakszunk – legyen szó gyerekről vagy felnőttről –, a kivizsgálás menete általában ugyanaz. Első lépésként érdemes fül-orr-gégész szakorvost felkeresni, aki megvizsgálja a hallójáratot, ellenőrzi a dobhártya állapotát és kizárja az olyan gyakori okokat, mint a fülzsírdugó vagy a felső légúti betegségek miatt kialakult savós középfülgyulladás.

Ezt követi a hallásvizsgálat, ami gyerekeknél és felnőtteknél is többféle módszerből állhat. A középfül működését ellenőrző tympanometria, a hallóideg és az agytörzsi reakciókat mérő BERA-vizsgálat, valamint – nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél – a hangok érzékelési küszöbét vizsgáló audiometria. A gyerekek esetében a vizsgálatok egy része teljesen objektív, tehát a kicsinek nem kell együttműködnie, ami segíti a korai diagnózist.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy bármilyen gyanús jel – visszakérdezés, rosszul értett beszéd, gyakori középfülgyulladás vagy a beszédfejlődés elmaradása – esetén mielőbbi vizsgálat szükséges, mert a tartósan kezeletlen halláscsökkenés mind a kommunikációra, mind a tanulási teljesítményre hatással van.

Kapcsolódó: Teszteld le, hány éves a hallásod! 

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó