A turisták látogatása általában három fő pilléren nyugszik, amelyeket nagyjából négy-hat óra alatt lehet kényelmesen bejárni. A legtöbben a Szent Péter téren kezdik a napot, ahol a bazilika belső tere ingyenesen látogatható. Itt őrzik Michelangelo Pietàját és Bernini lenyűgöző, bronzból öntött baldachinját, amely alatt az első pápa, Szent Péter sírja található. Innen az út általában a Vatikáni Múzeumok felé vezet, ahol a világ egyik legnagyobb és klasszikus műalkotásokban leggazdagabb gyűjteménye fedezhető fel.
A „kötelező” kör során olyan látványosságok mellett haladunk el, mint a Térképek Galériája vagy a Raffaello-stanzák, mígnem elérkezünk a látogatás csúcspontjához, a Sixtus-kápolnához. Fontos tudni, hogy ide nem lehet külön jegyet váltani, kizárólag a múzeumi útvonal végpontjaként érhetjük el, ahol Michelangelo mennyezetfreskója alatt – ideális esetben csendben, a gyakorlatban viszont többnyire nagy tömegben – mindenki eltölt legalább tíz percet, felfelé tekingetve.
A Vatikánban áprilistól októberig tart a szezon, ilyenkor gyakran akár kilencvenperces várakozással is kell számolnunk, ahogy a sor lassan kanyarog a tér oszlopsorai mentén. Még ennél is szigorúbb a helyzet a múzeumi bejáratnál: ha nincs előre foglalt jegyünk, a fal mentén kígyózó sorban akár két órát is vesztegelhetünk a tűző római napon.
XIV. Leó pápa audienciát tart az Apostoli Palota Kelemen-termében (Forrás: Getty Images)
Az időzítés tehát kulcsfontosságú
A legrosszabb választás egyértelműen a szerda délelőtt, amikor a pápa általános kihallgatást tart a téren, így a bazilika zárva tart, a környék pedig teljesen megtelik hívőkkel és turistákkal. Szintén kerülendő a szombati nap és a hónap utolsó vasárnapja, amikor bár ingyenes a múzeum, a zsúfoltság szinte kezelhetetlenné válik. Akik bírják a korán kelést, érdemes reggel hét és fél nyolc között megérkezniük a Szent Péter térre, amikor még szinte sorban állás nélkül juthatnak be a bazilikába.
Ez is érdekelhet: Az elfeledett pápai nyaralóhely
Aki viszont inkább a délutánt preferálja, annak érdemes három óra után érkeznie a múzeumba, hiszen ekkorra a nagy csoportok többsége már távozik, és nyugodtabb körülmények között élvezhető a tárlat. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Vatikánban elég szigorú öltözködési szabályok vannak érvényben. Fedetlen vállal és/vagy térddel nem lehet a szent terekbe belépni, jó, ha van nálunk egy könnyű kendő a táskában, ami esetleg sálként vagy szoknyaként funkcionálhat, ha a szükség úgy hozná.
A császár csodás gyógyulása
Ugorjunk most vissza a Római Birodalom korába. Nagy Konstantin császár még uralkodása első felében, valamikor 312 környékén sajnálatos módon elkapta a leprát. A legenda szerint pogány orvosai azt mondták neki, hogy csak úgy gyógyulhat meg, ha fiatal szüzek vérében fürdik. A császár már elő is készíttette a szertartást, a lányokat összegyűjtötték, szüleik pedig kétségbeesetten sírtak. Konstantin azonban az utolsó pillanatban megsajnálta őket, és megtiltotta a kivégzésüket.
Ez is érdekelhet: Mindenki izgatottan figyeli… De mi zajlik egy konklávén?
Aznap éjjel álmot látott, két férfialak – mint később megtudta, Szent Péter és Pál apostol – jelent meg neki, akik azt mondták, hogy keresse fel I. Szilveszter pápát, és keresztelkedjen meg, akkor meggyógyul. A császár el is ment a keresztény főpaphoz, aki megkeresztelte, mire valóban meggyógyult. Hálából Konstantin beszüntette a keresztényüldözést, továbbá – és most jön a lényeg – a pápának adományozta Róma városát, más források szerint egész Itáliát, megint más források szerint az egész Nyugat-Római Birodalmat.
A Vatikán a Tiberis túlpartján, az ősi Rómán kívül helyezkedik el (Forrás: Getty Images)
Ez a legenda tekinthető a Pápai Állam eredetmítoszának, amely a világ egyik legkülönlegesebb, a maga nemében teljesen egyedülálló államalakulata. A Pápai Állam egészen 1870-ig állt fenn, amikor – bármilyen furcsán hangozzék is ez – az olaszok elfoglalták Rómát. Ekkor vált ugyanis teljessé az olasz egység, amelyért Giuseppe Garibaldi küzdött.
A pápa a fiatal olasz állam foglya lett. A helyzet megoldás után kiáltott, ami azonban csak majd’ hatvan év múlva érkezett el, amikor 1929-ben a lateráni szerződésben újra szuverén országot kapott a Szentszék, amikor is negyvennégy hektárnyi területen megalakult a Vatikánvárosi Állam.
