Rendezgetem a papírjaimat, teleírt lapok, blokkok, spirálfüzetek… Van belőlük tengernyi, sosem jutok a végére, anélkül meg kidobni, hogy bele ne olvassak… Tessék. Itt van. Még a hangját is hallom… Annus néni.

Egy nyitott fészer oldalában ültünk. Reggel lehetett, a hasadékokon betűzött a nap. Még nem volt meleg. Ez hogy megmaradt! De hogy Csíkszenttamás vagy Csíkszentdomonkos, arra már nem emlékszem.

Az áll az egyik füzetben az első sorban, hogy volt ott egy feneketlen tó, abban voltak a csíkhalak, de idővel eliszaposodott, aztán a Szent Anna nőegylet kezdte tisztogatni, mert gyógyforrás futott bele, jó hatással van a szívre, gyomorbántalmakra… Igen, ezzel kezdte Annus néni. A tóval. Ő maga híres gyógyító volt. Embert, állatot helyre rakott. Derékfájást tudott megszüntetni, gerincbántalmat orvosolt, ficamokat rakott helyre. Nyárban voltunk, fehér kendő volt a fején, zöldbabot pucoltunk, és mesélt. 

„A gyógyító tudást örököltem. Egész kicsi koromban felfedezték a szüleim, hogy van bennem erre tehetség. Édesapám az anatómiát­ tanította, és szigorúan megkövetelte, hogy tudjam. A lecke meg volt hagyva. Hét közben a gazdaság elvette az időt. De esténként és vasárnap vót idő tanulni.

Kapcsolódó: 7 mentáltrükk, amivel mindent megjegyzel, amit csak tanulsz

Ha arrul vót szó, hogy a táncba elkéretőzni, mehetsz, mondta, de előbb felelsz. S kikérdezett. Mert ő állatokat orvosolt, erősen értett hozzá. Nem történt nálunk olyan állatvágás, hogy el ne magyarázzon mindent a filitől farkáig, hogy merre mi van, hol vezet, a csontok hogy kapcsolódnak, de úgy a vérkeringés, az erek, hogy hogy működik a szív, hogy pihen a vér benne, hogy indul a vérkeringés, el is magyarázta, meg is mutatta, de vissza is kérdezte. Szigorúan tanulni kellett. Én vótam a legkisebb, édesapám tyúkja, a sarkában vótam.

Érdekes ember vót, nem mindennapi. Nem vótak szenvedélyei, egyedül a család, az vót a szeme fénye. De sose puszilgatta a gyerekeket. A gyereket szeresd, csak ő ne tudja. Ez volt az elve. Mert ha tudja a gyermek, hogy babusgatva szeretik, akkor ő van feljebb, s ezt kihasználja. És olyan fegyelem vót, soha meg nem kellett szidjon, csak odapillantott ránk. S ha néven szólított, de csak halkan, Annus… na, ez már aztán lesújtott.