Ma van éppen a Blue Monday, és írtam is róla a lapban: ez az a január végi nap, amikor már rég vége a karácsonynak, kifogytak az emberek a pénzükből, feladták az újévi fogadalmaikat. Szürke az idő, és még messze a tavasz. Azt mondják, ez az év legnyomasztóbb napja.

Ha így állunk hozzá, akkor valóban az lesz. Az ember maga dönti el. Én például nem is tudtam, hogy ez a nap ilyen „híres”. És nekem például nincs bajom azzal, hogy elmúltak az ünnepek. Egyre világosabbak a nappalok. Nézzük úgy, hogy félig tele van az a pohár: mindjárt milyen szép lesz, amikor elkezd éledni a természet. Ami egy igazán csodálatos dolog.

Képes vagy erre mindig?

Igen.

Hogy csinálod?

Egyszerűen eldöntöm. Annyi negatív dolog van körülöttünk – ha még én is lehúzom magam, akkor minek keljek ki egyáltalán az ágyból? Szerintem ha te jól vagy, akkor minden rendben van körülötted. Sok dolog ellen amúgy sem lehet védekezni. De például ha nem akarok sok rossz hírt olvasni, akkor nem nyitom meg a Facebookot.

Nem hagyom, hogy beszippantson az online világ. Ez is rajtam múlik. Ha meg rám dudálnak: hát dudáljanak. Nem veszem magamra. Én például beengedem, aki már fél órája próbál besorolni – miért ne tenném? Nem lehet úgy élni, hogy mindenre ráfeszülünk.

Hol tanultad ezt a hozzáállást?

Sehol. Ez vagyok én. Én – és az ötvenegy évem. Az ember egy bizonyos kor után már nem húzza fel magát minden apróságon. Húszévesen persze még mindenért harcoltam, mindenről volt véleményem, mindenen felháborodtam. De ahogy telik az idő – hát elég nagy baj, ha nem leszel kicsit bölcsebb.

Egyszerűen rájössz, hogy sok minden fölösleges. Próbálok jól lenni a saját világomban. Vannak persze napok, amikor valaki fakónak érzi magát, azt gondolja, hogy „úristen, ez most szörnyű”, de ki kell belőle jönni. Ilyenkor ott van a jóga – egy kicsit megtekered magad, vagy elmész sétálni, ha tudsz. Ma például másfél órát jógáztam jó társaságban: érezhető volt a pozitív energia. Szuper hétindítás.

Azt én is tapasztalom, hogy a mozgás életmentő.

Rengeteg mindent felold. A jóga például testtudatossá tesz. Nézed magad a tükörben, csinálod az ászanákat, pózokat, és látod, ahogy hétről hétre fejlődsz. Lehet, hogy csak három milliméterrel emeled feljebb a lábad, de az is haladás. Aztán vannak napok, amikor én is csak egy lefagyott robot vagyok… Vagy mint egy betontömb. Ilyenkor azt mondom: jó, akkor most lassítok. Most éppen ennyire futja. Nem baj. Nem haragszom magamra.

Kapcsolódó: Ábel Anita életének 7 legfontosabb napja

Hogy jött a jóga?

Tizennégy éve, amikor a lányom négyéves volt, valami olyan mozgásformát kerestem, ami segít levezetni a stresszt. Mindig is szemeztem vele, aztán végül elkezdtem bikram jógára járni – ez az, amit melegben csinálnak, negyvenegy fokban, hatvan százalékos páratartalommal. Az rögtön őrült szerelem lett; azóta is csinálom. Aztán két évvel ezelőtt úgy döntöttem, elvégzem a jógaoktatói képzést. Két irányzat érdekelt: az egyik a hatha jóga volt, a másik pedig a női jóga.

Hiszen én is benne vagyok a változókorban, és látom, hogy a nők mennyit szenvednek ettől. És hogy mennyire magukra maradnak ebben az időszakban. A női jóga éppen erre jó: hormonálisan egyensúlyba hoz, segít különféle problémák esetén. A tanfolyam után rögtön elkezdtem órákat tartani. Most pedig már táborokat, elvonulásokat is szervezek, és közben fantasztikus nőkkel találkozom. Lehet, hogy a személyiségem, a szókimondásom vonzza őket, vagy csak kíváncsiak: „Na, nézzük meg, hogy tart jógát az Ábel Anita…” De aztán maradnak.

Neked mit adott a jóga?

Teljes nézőpontváltást. Testtudatot, önelfogadást. Megértését annak, hogy a testem mire képes. És hogy minden valójában a fejben dől el. Kicsit bánom, hogy nem kezdtem el hamarabb ennyire mélyen foglalkozni vele. Közben meg azt gondolom: mindennek megvan a maga ideje. Most értem meg arra, hogy ezt igazán át tudjam adni, vagy én magam is bele tudjak ereszkedni. Fantasztikus érzés. És úgy gondolom, a jógás közösség is elfogadott. Nem úgy néznek rám, mint egy celebre, aki egyszer csak elkezdett jógát oktatni.

Említetted a változókort, ami korábban vagy tabu volt, vagy csak lazán átugrotta mindenki a témát. Most viszont egyre többet beszélünk róla, sőt, te még az ezzel foglalkozó különszámunk címlapján is szerepeltél. Miért fontos ez neked?

Mert az ötvenes nők sokáig láthatatlanok voltak – és sok szempontból még mindig azok. Egy nő öregedése mindig téma. Mikor olvastál utoljára olyat férfi színészekről, hogy „úristen, mennyit öregedett”? Bezzeg ha egy színésznőről jelenik meg egy fotó, aki tíz éve visszavonult, vagy külföldön él, már nem dolgozik annyit, rögtön jönnek a hozzászólások: „Eljárt felette az idő.” Pedig hát könyörgöm: ha megöregedett, az azt jelenti, hogy él! Úgyhogy nem foglalkozom a fiatalságkultusszal.

Tedd próbára a tudásod: Kvíz – Mennyire ismered a Szomszédok szereplőit?

Igen, elmúltam ötven. És? Akár akarom, akár nem: megy az idő. Most akkor kiakadjak? Az a baj, hogy elszoktunk az idősödő arcoktól, a ráncoktól. Te is tudod, hány híresség rak ki magáról olyan fotót az Instagramra, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. De miért csinálják ezt? Ha megnézed az én oldalamat, ott vagyok smink és filter nélkül: ez van.

Nem változik ez szép lassan?

Talán most már elindultunk egy jó irányba. Többek között ezért is vállaltam el az RTL Reggeli műsorvezetését. Mert nagyon kevés ötvenes nő kap ilyen lehetőséget. És nagyon jó érzés, hogy ott van Jakupcsek Gabi is, aki a hatvanpluszos korosztályt képviseli.

Máshogy csinálod most a reggeli műsorvezetést?

Huszonévesen kezdtem a televíziós karrieremet, most pedig már harcedzett tévésként ülök ott, sok mindennel a hátam mögött. Az ember csendesedik, bölcsebb lesz, kicsit lehiggad. Már nem akar feltétlenül a középpontban lenni. Belül viszont ugyanaz a szív dobog. Ha kell, ugyanúgy teli szájjal nevetek, tolom a poént, odateszem magam. Talán a nézők is máshogy néznek rám: Ábel Anita most már egy televíziós személyiség – és ez nyilván egy másik attitűdöt is jelent.

Emlékszel? Így szereztük be kedvenceinket a rendszerváltás előtt

Mikor érezted, hogy levált rólad a Szomszédok?

Már nagyon régen. Az emberek persze szeretnek nosztalgiázni, én viszont úgy vagyok vele: kilencvenkilencben véget ért, az élet meg ment tovább. Azt, hogy másfél évvel később bekerültem a Reggelibe, Radnai Péternek köszönhettem, aki felfigyelt rám egy másik műsorban.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy a kilencvenes évek nem olyan búvalbélelt kor volt, mint a Szomszédokban, hanem egy vidám, bulis évtized.

Akkor voltam fiatal! Te nem így érezted?

Dehogynem!

Pontosan ezért örültem, amikor szembejött velem a Beléd estem című romantikus vígjáték. Tiszeker Dani rendező keresett meg, hogy lenne egy szerep, amit kifejezetten rám írt. Egy műkörmösként dolgozó nőt játszom benne. A sztori ma játszódik, de a főszereplő egy fejét ért baleset miatt azt hiszi, hogy újra a kilencvenes években él.

A forgatás igazi időutazás volt, minden az akkori kort idézte: a poszterek, a hajak, a sminkek. A szereplőgárda magáért beszél: Rujder Vivien, Pokorny Lia, Mészáros Máté, Szabó-Kimmel Tamás, Hernádi Juci, Falusi Mariann, Szulák Andi… Ikonikus emberek, a kilencvenes évek kultikus figurái. Február 12-én, a Valentin-nap apropóján kezdik el játszani a mozik.