Érdemes a nevéhez fűződő számokat megvizsgálni. Ötvenöt évig tartó pályafutása során írt hetvenkét regényt, huszonöt színdarabot, több mint százötven novellát, művei mintegy száz nyelven olvashatók.

Egymilliárd példányt adtak el az angol nyelvű könyveiből, és ugyanennyit a fordításokból, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy a hivatalos iratokban ne az szerepeljen a neve mellett, hogy író, hanem az, hogy háztartásbeli. Műveire úgy tekintett, mint ponyvaregényekre, munkáját kolbászgyárhoz hasonlította, és hangsúlyozta, hogy ő csak egy asszony, aki írogat, saját dolgozószoba sem kell neki, pusztán ügyes trükköket gépelget, nincs itt semmi látnivaló.

Ám nem szabad, hogy mindebből azt gondoljuk, hogy önbizalomhiánnyal küzdve végigszorongta az aktív éveit, szó sincs róla: ez a szerény írónőimidzs volt a pajzs, amellyel lepattintotta magáról az elvárásokat. És hogy mi mindentől volt még különleges? Hozunk néhány példát.

A világutazó

A 20. század első felében a nők többsége a saját települése határait­ is csak kivételes esetben hagyta el – különösen, ha már családja is volt –, de Christie-t az új világok felfedezésétől az esetleges nehéz­ségek és kényelmetlenségek sem tántorították el. Harmadik regénye után már népszerű írónak számított, így a férjével együtt meghívták őket, hogy csatlakozzanak a brit birodalmi kiállítás promó­ciós körútjához.

Lányukat, Rosalindot Agatha­ édesanyjára, valamint nővérére bízták, és tíz hónap alatt beutazták Dél-Afrikát, Ausztráliát, Új-Zélandot, Hawaiit és Kanadát. Dél-Afrikában megtanultak fekve szörfözni; majd Waikikin az első britek között voltak, akik állva szelték a habokat, és három hónappal meghosszabbították az ott töltött időt, hogy gyakorolhassanak.

Kapcsolódó: Az 5 legjobb Agatha Christie-film és sorozat, amit egyszerűen látnod kell

A fia­talasszony úgy érezte, a szörfözés olyan, akár a mennyország. „Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az ember úgy érzi, óránként kétszáz mérföldes sebességgel száguldozik a vízen. Ez az egyik legtökéletesebb fizikai élvezet, amit valaha ismertem.” A pár minden kalandban benne volt, hajókáztak a Zambézi-­folyón, vonatoztak az ausztráliai Dandenong-hegységben, túráztak sivatagban és őserdőben.

Második férjével, Max Malowannel (Fotó: Getty Images)

Határok

Életének legnagyobb rejtélye az a bizonyos tizenegy nap, amikor az egész szigetország őt kereste. 1926-ban, miután kiderült férje hűtlensége, Agatha Christie nyomtalanul eltűnt. Egy harrogate-i hotelben húzta meg magát, ahová a szerető nevén jelentkezett be. Ez alapján könnyű lenne őt impulzív, szenzáció- és figyelemhajhász primadonnának látni, pedig szó sincs erről, feltehetően idegösszeomlást kapott, és egyszerűen el akart távolodni az otthonától.

Az angol sajtó hetekig csak róla cikkezett, ami nagyon megviselte, így az esetet követően még vastagabb falat húzott maga köré, és mindent megtett, hogy úgy élhessen, ahogy neki a legmegfelelőbb. Ehhez a 20. század első felében kevés nőnek volt meg a bátorsága, az írónő édesanyja azonban elhitette a lányaival, hogy bármire képesek, ha beleteszik az energiát és a lelkesedésüket. Ez a fajta általános, feltétel nélküli bizalom akkoriban hagyományosan a fiúgyerekeknek jutott, ám a szerencsés lányok önbecsülésére még nagyobb hatással volt. Az összeomlását követően Christie három hónapra a Kanári-szigetekre utazott a lányával, egy év múlva elvált, majd távoli vidékek felfedezésével igyekezett elterelni figyelmét a szomorúságáról.

Egy iraki ásatáson találtak egymásra az ifjú Max Mallowannel. Agatha nem akarta, hogy a fél világ azon csámcsogjon, hogy egy negyvenéves, elvált, gyermekes nő, aki az anglikán egyház tagja, hozzámegy egy huszonhat éves katolikus férfihoz, így hát titokban házasodtak össze az edinburgh-i St. Cuthbert-templomban. A házassági papírokon az életkorokkal is trükköztek kicsit, a menyasszonyt harminchét, a vőlegényt harmincegy esztendősként tüntették fel.

Kapcsolódó: Agatha Christie rajongói turné Devonban

A második házassága sokkal boldogabb volt, és a pár annak ellenére kitartott egymás mellett, hogy a férj nem volt mindig hűséges. Kialakítottak egy mindkettejük számára ideális ritmust, sokat jártak ásatásokra, a nyarakat Devonshire-ben, a Dart folyó partján található gyönyörű Greenway Estate villában töltötték, a hidegebb hónapokban pedig Wallingfordban éltek.

Mrs. Mallowan – a helyiek így szólították – nagyon szeretett itt élni, és ennek az egyik oka az volt, hogy a falubéliek tiszteletben tartották visszahúzódó személyiségét, és megértették, hogy a hentesnél, az utcán ő is csak egy átlagos asszony szeretne lenni, akár a többiek.

A kristálytükörmeghasadt című krimijéből készült filmben Kim Novak, Rock Hudson és Elizabeth Taylor is szerepet vállalt (Fotó: Getty Images)

Agatha Christie erős nő figurái

Agatha Christie-nek nemcsak az életstílusa volt úttörő, hanem az is, ahogy a női szereplőivel bánt. Regényeiben a nők messze túllépnek a 20. század első felének megszokott sablonjain: nem biodíszletek vagy erkölcsi támaszok, hanem cselekvő, ambiciózus, sokszínű figurák. A Christie által teremtett lányok és asszonyok dolgoznak, döntenek, hibáznak, vágyakoznak – pénzre, hatalomra, szerelemre, sikerre –, és aktívan formálják a saját sorsukat. Fiatal hősnői gyakran a család anyagi pillérei, míg a férfiak könnyelmű, olykor tárgyiasított szerepbe kerülnek.