Kilencévesen a nagybátyámtól kaptam kölcsön a Gyilkosság meghirdetve című könyvet, ami kapudrognak bizonyult. Azonnal fellobbant bennem a rajongás a műfaj és a szerző iránt, érettségi előtt az OKTV-dolgozatomat is a klasszikus krimik detektívjeiről – többek között Poirot-ról – írtam. Időbe telt, mire az antikváriumokból összegyűjtögettem a teljes életművet, de szeretem tévében, hangoskönyvben, moziban, és a mai napig ugyanolyan élvezettel olvasom újra a kedvenceimet. A lelkesedésem nemcsak a történetekre és a szereplőkre terjed ki, hanem az angol hétköznapokra, ételekre, életstílusra is, egyszerre vágyom Miss Marple falucskájába és Poirot art deco dolgozószobájába. Tavaly ősszel Devonba vetett a jó sorsom, és úgy döntöttem, ezt az utat annak szentelem, hogy lerójam a tiszteletemet a hősöm előtt. Devon persze számos egyéb látványossággal is szolgál, egyszer majd megírom azokat is.
Itt kezdődött minden
Az írónő – lánykori nevén Agatha Mary Clarissa Miller – Torquay-ban született 1890-ben, a dél-angliai üdülőhelyet már akkor úgy nevezték, hogy „az angol riviéra”. Nem nehéz elképzelni, milyen lehetett az élet akkoriban, mert a város bizonyos szempontból megragadt a múltban. Aki hozzánk hasonlóan nem csúcsszezonban megy, annak jó szívvel ajánlom a patinás Imperial Hotelt, kicsit avíttas, de őrzi a régi idők hangulatát; a tengerre néző reggelizőrészen az óriási körasztaloknál elfér legalább kétszáz vendég, és a hatalmas közösségi terekben a kristálycsillárok alatt kockás füles fotelekben olvasgathatunk. A szállodában korábban vendégeskedett többek között Károly és Diana, a Beatles tagjai, valamint Winston Churchill, és az írónő számos regényében szerepel, így ez az egyik pontja a népszerű Agatha Christie Mile-nak, a sétaútnak, amely végigvisz a híresség torquay-i életének főbb helyszínein.
A hoteltől kényelmesen besétáltunk a belvárosba, útközben megtekintettük a Beacon Cove-ot, ahol fürdőzött, és a Princess Piert, ahol görkorcsolyázott a kislány Agatha. A belváros szeretnivalóan régimódi, de ahogy a parttól a dombon felfelé haladva az elegáns kúriák közé kerültünk, rögtön megéreztük, milyen nagy kincs az, amikor a pénz jó ízléssel párosul. Felkerestük a helyet, ahol idilli gyerekkorát töltötte az írónő, ám az eredeti Ashfield villa már nem áll, csak egy emléktábla idézi fel a régi szép időket.
A Torquay Museumban ezzel szemben nagyon is eleven a szerző szellemi öröksége. 1990-ben, századik születésnapján nyitották meg az Agatha Christie Galleryt, amelynek gyűjteményét folyamatosan bővítik. A falakon korabeli fényképekkel illusztrált információs táblák mesélnek élete fontos állomásairól, a vitrinekben egymás mellett sorakoznak a krimik ritka kiadásai, izgalmas rácsodálkozni a könyvborítók különböző divatjaira. A legfontosabb látnivalók közé tartoznak David Suchet Poirot és Joan Hickson Miss Marple szerepében viselt jelmezei, a belga detektív hattyúfejes botja, valamint dolgozószobájának komplett díszlete.
Zarándoklat
Rajongói turnénk csúcspontja egyértelműen a Greenway House volt. Agatha Christie a világ legszebb helyének nevezte a György korabeli villát, amelyben 1938-tól kezdve töltötték a nyarakat, illetve számos ünnepet. Az épületet az amerikai hadsereg rekvirálta a második világháború idején, de miután visszakapta a család, mindent visszaállítottak a saját ízlésüknek megfelelően. A nyaraló 2009 óta nyitva áll a nagyközönség előtt, mert az írónő lánya, Rosalind Hicks a National Trust alapítványnak adományozta.
A Dart folyó fölött, a domboldal tetején áll az impozáns fehér ház, körülötte arborétumokkal vetekedő romantikus park. A bejárathoz közelítve már éreztem, hogy fokozatosan szorul el a torkom. Az épületbe belépve még fegyelmezetten végighallgattam az önkéntes teremőr útmutatását, de az első szobába belépve, ahogy megláttam a festményt, amely a kislány Agatháról készült, karjában egy babával, és a kép alatt ott ült a baba egy fotelben, már nem bírtam visszatartani a könnyeimet, elkezdtem sírdogálni. Miután lecsillapodtam, teljes figyelmemet a berendezésre tudtam fordítani. Szinte minden pontosan úgy van, ahogy Agatha Christie idejében. A zongorán családi fényképek sorakoznak, a kandalló előtti szőnyegen társasjáték és dominó, a konyhában sötétkék tűzhely, ünnepi és hétköznapi étkészletek, szakácskönyvek; hunyorítanunk sem kell, hogy elképzeljük, hogyan éltek itt régen. A könyvtárszoba polcain Agatha Christie-regények és világirodalmi klasszikusok, a mosdóban évfolyamonként bekötött magazinok, a nappaliban régészeti ásatásokból származó tárgyak, a hálószobából nyíló gardróbban estélyi ruhák, bundák, cipők és bőröndök. Itt az sem tudja magát kivonni a hely szelleme alól, aki nem olyan fanatikus rajongó, mint én; minden idők egyik leghíresebb írójának otthonában úgy érezzük magunkat, mintha a lakók csak kiszaladtak volna valamiért a kertbe. A házban senki nem sürget, ráérősen megvizsgálhatjuk az összes bútort, tárgyat, miközben a kedves önkéntesek örömmel osztják meg a két emelet különböző helyiségeihez tartozó történeteket.
A birtok inspirálta az Öt kismalacot és Az alibit, a Gloriett a hullának pedig pontosan itt játszódik; a teniszpálya és a kerti ösvények is szerephez jutnak, de a folyóparti csónakház különösen fontos, mert az első holttestet itt fedezik fel.
