• Mit mond el a gyerekvédelmi rendszerről egy állami gondozott sorsa a 20. században?
• Milyen volt lakáshoz jutni a Kádár-kor lakhatási válságában?
• Hogyan lesz egy hétköznapi nő élettörténetéből kortörténeti dokumentum?

Csupa paradicsom az élet címmel, a Jaffa Kiadónál jelent meg Grexa Izabella történész könyve. A munka egy különleges hagyatékból bontja ki egy hétköznapi nő 20. századi életútját.

Az egy erzsébetvárosi lakásban megtalált, kézzel írott visszaemlékezés, napló, levelek és fényképek megkapó részletességgel rajzolják meg egy állami gondozottból lett gyári- majd vendéglátóipari dolgozó mindennapjait. Rajta keresztül pedig azt, milyen volt a nők helyzete a ma sokszor idealizált Kádár-korban. Nőtörténet így, ennyire testközelből ritkán kerül történeti fókuszba.

Grexa Izabellával erről a hagyatékról, a kutatói munkáról és arról beszélgettünk, mitől válhat egy marginális élet kordokumentummá.

Elképesztő, milyen szerencsés csillagállás alatt született meg a könyved. Alapja egy hagyatékból maradt, évtizedeket átívelő levelezés és napló, amit épp egy történész talál meg…

Tény, hogy jó adag szerencse kellett ahhoz, hogy ez az anyag olyan emberhez kerüljön, aki felismeri a jelentőségét. Hiszen nem is történészként, hanem egy lakásvásárlás kapcsán botlottam bele! Biztos vagyok benne egyébként, hogy sokaknál hevernek hasonló hagyatékok padlásokon, szekrények mélyén. Csakhogy sokszor azok, akik hozzájutnak, nem tudják, mit kezdjenek velük.

Az viszont kifejezetten ritka, hogy ennyi személyes dokumentum ilyen komplexen legyen együtt. Többek között ezért is különleges Király Erzsébet hagyatéka.

Pontosan mi volt ebben az írott hagyatékban?

Nem csupán töredékekről van szó, hanem egy körülbelül száz oldalas, kézírással készült visszaemlékezésről, amely aztán a ’90-es évek végétől már naplószerűen folytatódik. Az anyagban és amelyben dátumok, helyszínek, szereplők nevei szerepelnek. A fényképek hátoldalára írt rövid magyarázatok – egy-egy név, évszám vagy megjegyzés – azt is lehetővé tették, hogy az anyag vizuális és szöveges részei egymás mellé kerüljenek.

Kapcsolódó: Közértből a Vasedénybe – Így vásároltunk a szocializmusban

A Csupa paradicsom az élet szerzője, Grexa Izabella (Saját fotó)

Ehhez társul egy a ’70-es évektől tanácsi lakás igénylése kapcsán a különböző hivatalokkal folytatott levelezés. Így nemcsak személyes hangulatokról vagy emlékfoszlányokról beszélünk, hanem olyan sokszínű anyagról, amiből valóban rekonstruálható a történelem.

Mi volt a legnagyobb kihívás a munkában, aminek során feldolgoztad a hagyatékot?

A legnagyobb kérdés az volt a számomra, hogy hogyan lehet egy alapvetően hétköznapi életutat nagyobb összefüggésbe helyezni úgy, hogy közben nem veszítjük szem elől az egyén megélését.

A személyes dokumentumok sokszor a napi történések leírására fokuszálnak. Tehát tényközlőek és kevésbé lelkizők, amelyek a levéltári adatokkal összevetve jól kirajzolják azt a társadalmi struktúrát, amelybe beágyazódott.

Évekig tartott, mire a visszaemlékezések, a naplók, a fényképek és a hivatalos dokumentumok közösen kiadták az ívet, amely a gyári munkától a vendéglátásig, az állami gondozástól a lakásigénylési küzdelmekig terjedt. Erzsébet életútja nem rendkívüli, de épp tipikusságában izgalmas.

A hagyatéki anyagot kiegészítő levéltári kutatás során nemcsak a Erzsébet felnőtt életével, munkahelyekkel vagy lakásügyekkel kapcsolatos iratok kerültek elő, hanem állami gondozásának dokumentumai is. Az, hogy az állam hogy bánik a rá bízott gyerekekkel, ma is fontos kérdés. Mennyire volt más akkor a gyerekvédelmi rendszer?

A gyermekmenhelyi rendszer a 20. század első felében még kórházi jellegű volt. A gyerekeket ideiglenesen helyezték el az elsősorban fizikai gondoskodást nyújtó intézményekben, majd az egészségesek nevelőszülőkhöz kerültek.

A negyvenes évek végétől aztán egy teljesen más logika szerint működő, ideologikusabb gyermekotthoni hálózat vált általánossá. Itt már a szocialista embertípus ideálja volt a nevelés meghatározó tényezője.

Kapcsolódó: „Kedves Veres Pál!” Szexuális felvilágosítás a Kádár-korszakban

Erzsébet mindkét rendszert megtapasztalta. A fellelt dossziéjában szereplő feljegyzések, dátumok és áthelyezések segítettek megérteni, milyen traumatikus élmény lehetett ez egy kisgyerek számára. Még ha ő maga erről az írásaiban csak nagyon szűkszavúan beszél is, az állami gondozott lét rendszerint előbukkan, és identitását is alapvetően határozta meg.

A két eltérő intézményi világ kontrasztja sokat elmond arról, hogyan alakult át az állami gondoskodás társadalmi szerepe és mennyire marginális szerepet játszottak a gyerekek valódi érzelmi és sok esetben materiális szükségletei.

Az élettörténet a korabeli női életstratégiákkal is szoros összefüggésben áll. A könyvedben említed például, hogy a vendéglátásba való átmenet a ’70-es években egyfajta „mobilitási lehetőség” volt a női munkavállalók számára, ugyanakkor rengeteg előítélet is tapadt hozzá. Hogyan tükrözi Erzsébet története a korszak női szerepelvárásait?

Erzsébet életútja nagyon jól mutatja, hogy a nők milyen kettős pozícióban voltak ebben az időszakban. Egyrészt osztályrészük volt egyfajta strukturális kiszolgáltatottság: alacsony iskolai végzettség, bizonytalan családi háttér, a kemény fizikai munka kényszere.

Másrészt létezett már egy sajátos autonómia is, amely női munkavállalás általánossá válásából és a nagyvárosi munkaerőpiac rugalmasságából is adódott.

Kapcsolódó: Divatba jöttek a retró karácsonyfadíszek

A Csupa paradicsom az élet borítója (Fotó: Jaffa Kiadó)

A vendéglátóiparban dolgozó nőkről még a ’70-es években is sok előítélet keringett, de ez az ágazat mégis lehetőséget adott arra, hogy valaki továbblépjen a gyári munkából. Viszont bár a jogi környezet már megteremtette az egyenjogúság kereteit, a gyakorlatban ez nagyon lassan változott, a nőknek sokféle egyenlőtlenség közepette kellett helyt állniuk.

A lakhatás története szintén külön fejezetet tölthetne meg. A panaszlevelezésből is kiderül, mennyire hosszan és kitartóan próbálkozott Erzsébet is, mire rendeződött a lakhatása. Az, ahová felnőttként eljutott, kifejezett sikertörténetnek tűnik, ismerve, milyen nehéz körülmények közül jött.

A lakhatási nehézségek a Kádár-korban rendszerszintűek voltak, és messze nem csak a legszegényebbeket érintették. A háború alatti bombázások, az ötvenes évekbeli vándorlás és a hatvanas-hetvenes évek városnövekedése olyan mértékű torlódást hozott, amelyet az állami lakásépítés nem tudott követni.

A panaszlevelekből kirajzolódik, mennyire kiszámíthatatlan volt, hogy valaki mikor jut lakáshoz, és milyen körülmények között él addig. Erzsébet esete is ebben tipikus: sokáig várt, és hátrányt jelentett számára az is, hogy nem volt férjezett és nem volt gyereke. A „két-három évszakos albérletek”, a közös udvarok, a többszörösen felosztott lakások mind meghatározták a korszak lakhatási tapasztalatát. Az ő életéből ez nagyon élesen látszik.

Kapcsolódó: Felismered a szocialista autókat?

A panaszlevelekből látszik kitartása, de még jobban az a töredezett, esetleges logika, amely a tanácsi lakáselosztást jellemezte. És a szerencse: a VII. kerületben a lakások állapota leromlott volt a rendszer végén, aki tehette, elköltözött, a helyükre pedig sokszor alacsonyabb társadalmi státuszú emberek kerültek. Ilyen értelemben Erzsébetnek is szerencséje volt, mikor a kerületi tanács kiutalt számára 1989-ben előbb egy alacsony komfortfokozatú lakást, majd 1990-ben egy komfortos egy szoba-konyhás lakást.

A könyvben nem hangsúlyozod túl, de érzékelhető, hogy Erzsébet esetében egy traumákkal terhelt életútról van szó. Hogyan lehetett úgy feldolgozni ezt az anyagot, hogy egyszerre maradjon hű a történeti módszertanhoz, és közben érzékenyen közelítsen olyan kérdésekhez, mint a gyermekkori hiányok vagy az ismétlődő öngyilkossági kísérletek?

A szöveg maga nagyon visszafogottan beszél a traumákról, és ez meghatározta az én értelmezési keretemet is. Sokszor csak félmondatok utalnak arra, hogy milyen nehéz élmények előzték meg egy-egy döntését. Történészként nem az volt a célom, hogy pszichologizáljam ezeket a momentumokat, hanem az, hogy megmutassam, hogyan illeszkednek bele a 20. század társadalmi mintázataiba.

Ugyanakkor a dokumentumokból és a levéltári anyagokból jól látható, hogy a gyerekkori hiányok, a kötődés nélküliség, az intézményrendszer korlátai mind nyomot hagytak Erzsébet felnőtt életén, mentális egészségén, párkapcsolatain is. Ez is nagyon tanulságos.

Már kapható a Nők Lapja különleges kiadványa: A Nők Lapja 100 Legjobb Könyv 2025 bookazine!  Beleshetsz a könyvkiadás kulisszái mögé, izgalmas íróportrék, friss olvasmányajánlók és exkluzív kortárs novellák várnak a bookazine oldalain, és az is kiderül, kik kapták az idei Nők Lapja Irodalmi Díjakat.

Kiemelt kép: Getty Images