Schäffer Erzsébet: A most és a majd között
Előttem a villanydróton sűrű sorban gyémántszemek. Királynői nyakék: esőcseppek. Kidugom a kezem az ablakon, vízpermet szitál rá. Május végi eső. Nem zuhog, nem ömlik, sűrű cseppekben nem hullik, szitál csöndesen, makacs egyhangúsággal, áztatón. A föld már egy jó ásónyomig nedves. A gyomok hosszú gyökere kis lazítás után enged. Még a pitypangot is könnyen ki lehet […]
Nem számít, mit gondolt a költő
Az ember legkönnyebben mindig saját szívéhez és helyzeteihez tud igazodni, hatalmas élmény ezekhez verset találni, megérezni az egyes sorokban a saját sorsunkat. Ezt tudják adni a versek: szavakat találnak a fájdalomnak, a szeretetnek és minden olyan helyzetnek, amikor saját szavaink elhagynak minket. Nem véletlenül alakult ki a költészetterápia sem: „Amikor semmi más nem tudja áttörni […]
