Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

A levélíró egy korábbi cikkünkre utalt vissza, amelyben egy szülő arról panaszkodott, hogy a gyereke fáradtan, nyűgösen kel és nincs kedve iskolába menni. A mostani levélben azt a kérdést teszik fel Vekerdy Tamásnak, hogy mennyi alvás lenne ideális, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak legyenek:

„Nemrégiben egy anya arról panaszkodott, hogy kislánya, bár örömmel ment iskolába, a harmadik napon, amikor ébresztgette, azt mondta, hogy nem akar felkelni. És arra, hogy »iskolába kell menned«, ijedten kérdezte: »muszáj?« Az ön válaszával, hogy miért nem akarnak a gyerekek iskolába menni, tulajdonképpen egyetértek, van azonban egy apró momentum, amelynek talán nem tulajdonítunk elég jelentőséget. Ez pedig: az alvás.

Az életkornak és a személyes szükségletnek megfelelő alvásmennyiség.

Véleményem szerint a kicsiknek idejében ágyba kell kerülniük, és ez igen fontos a fejlődésük szempontjából. Erről ma nagyon kevés szó esik, szinte tudomásul vesszük, hogy későn érnek haza a szülők, későn vacsorázik a család, no meg a tévé. (Csak még ezt anyu, na… légy szí’…)

Biztos, hogy a levélben szereplő kislány eleget pihen?

Azt hiszem, hogy az első iskolai napok igen megterhelők, még akkor is, ha a világ gyerekközpontúbb iskolájába írattuk be gyermekünket. A sok új élmény igencsak megdolgoztathatja a kisgyermek agyát. Ha csak abból indulok ki, amikor munkahelyet változtatunk, és estére nemcsak a munkától, de a megváltozott körülmények miattis hullafáradtan zuhanunk ágyba.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás szerint ilyen az ideális iskola

Sajnos, tapasztalatom szerint, egyre később fektetik le a szülők a gyerekeket. Nem ritka, hogy este nyolc órakor még bevásárlóközpontokban, utcán, sőt, szórakozóhelyen a totyogós kicsitől az óvodáskorún át minden korosztály »képviselteti magát.« A kisgyerekek egy része érthetően nyűgös, más részük túlpörögve rohangál.

Vajon hány óra alvás az ideális, ha pszichésen kimerült egy gyerek? (Fotó: Canva)

Elképzelem, vajon mikor kerülhetnek ágyba a hazaérkezést, vacsorát, fürdést követően, és vajon mikor szólal meg az ébresztőóra. Lehetséges, hogy esetenként nincs semmi baj az iskolával, csak éppen nem pihen eleget a gyermek? (Hogy a kialvatlan kicsi aztán milyen terhet ró az óvónőkre, tanító nénikre… ?) Szeretném kérni a véleményét, ön szerint mennyi alvásra van szüksége egy kisgyereknek?”

Vekerdy Tamás válasza az alvásigényről

Igen, igaza van; Magyarországon a gyerekek már évekkel – sőt, évtizedekkel – ezelőtt is „kiadatlanok” voltak, alváshiánnyal küzdöttek. Általában túl későn feküdtek és túl korán keltek. Ez a helyzet nem javult, sőt… És abban is igaza van, hogy a kialvatlan gyerek általában nem kókadozik, nem bágyadt, nem „szunyókál”, hanem túlhúzott, nyugtalan, nyűgös, izgatott, túlpörög.

Ez egyrészt azért van így, mert a fiatal szülők nehezen tudnak átállni saját életritmusukról a nagyobbacska gyerekére (a csecsemő és az egészen kicsi gyerek mintha még jobban ki tudná követelni magának azt, ami neki jár, ami neki való a napi ritmusban is), az intézmények pedig korai kezdő időpontjaikkal akkor se engedik tovább aludni a gyereket, ha a szülőnek módja volna rá, hogy később vigye iskolába.

Tudjuk: vannak a világon iskolák – különösen a kisebb gyerekek iskolái – ahová „valamikor nyolc és fél tíz között” várják a gyerekeket, abból a helyes felismerésből kiindulva, hogy az a gyerek, akit fel kellett ébreszteni, nem aludta ki magát. (Tegyük hozzá: nemrégiben még olyan óvodáról is hallottunk, ahová „kötelező” volt fél nyolcra beérni, ekkor bezárták az ajtót, és a gyerekével „elkésett” szülőt alapos letolásban részesítették.)

Mennyi alvásra is van szüksége egy kisgyereknek? Ez persze – két-három órás időhatárok között – nagyon egyéni, nagyon változó.

A különböző nemzetközi alvászszükséglet-vizsgálatok mégis körülbelül azonos átlagértékeket mutatnak. A hatéves kisgyereknek majdnem ugyanúgy tizenegy óra alvásra volna szüksége, mint az egy évvel fiatalabbnak – esetleg negyedórányi eltéréssel. Ugyanígy negyedórával csökken az átlag a negyedik és nyolcadik életévben,

és még a kilencévesnek is ki kellene aludnia a tíz órát.

Így vonul aztán tovább ez a negyedórás csökkenés, míg végül elérünk a tizennegyedik életévig.

A kamasznak már „csak” kilenc órát kellene aludnia – átlagban. Ami egyrészt azt jelenti, hogy van, akinek többet (!) és van, akinek valamivel kevesebbet. Nézzük csak: ha a kis elsős nyolc óra körül kerül ágyba (ami az én tapasztalatom szerint is ritkaság ma már, és inkább a fél kilenc-kilenc az ágyba kerülés ideje, még az erre gondot fordító családokban is), akkor, ha az egyéni különbségekkel nem számolunk, hét óra körül már felébredhetne „magától” is.

Nők Lapja 2005/45-ös lapszámában Vekerdy Tamás a gyerekek megfelelő alvásmennyiségéről írt (Fotó: Nők Lapja archívum)

Rosszul mondtam! Nyolckor már aludnia kellene, és ehhez legkésőbb fél nyolc körül kellene ágyba kerülnie! (Mese, búcsúzás, forgolódás stb.) Ha kilenckor kerül ágyba – és negyed tíz, fél tíz között alszik el – máris negyed kilenc-fél kilenc a „természetes” felébredés ideje – legalábbis az átlagok szerint. Ennél lehet valamivel később és valamivel előbb is.

Mindebből talán látható: gyerekeink bizony kialvatlanok, és akkor még nem is beszéltünk az iskolát, de talán még az óvodát is megelőző, kialvatlan és ezért nyűgős és túlhúzott kisgyerekkorról, melynek negatív hatásai állandósulhatnak, az időnkénti – esetleg hétvégi – „izzadtra alvások” ellenére is. Jó lenne tehát odafigyelnünk, elsősorban nekünk, szülőknek: mennyit is alszanak gyerekeink?

 Vekerdy Tamás: Az ilyen iskolák megbetegítik a gyerekeket

Forrás: Nők Lapja archívum (2005/45. lapszám)
Kiemelt kép: Canva