Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Minden felnőtt, aki a gyerekek közelében él, dolgozik, tanít vagy csak a postát hozza óhatatlanul elszólja magát vagy kifejti a véleményét az aktuális közéleti témákról vagy történelmi eseményekről. Na de mennyire beszélhet egy tanár az iskolában a saját értékrendjéről és politikai ideológiájáról? Vekerdy Tamásnak ebben a témában írt levelet egy olvasó 2005-ben:

„Ön azt mondta a rádióban, hogy a tanárnak vállalnia kell felfogását, önmagát, ha jól emlékszem, politikai értelemben is. Hogy valósul meg akkor a világnézeti semlegesség az iskolában, melyről sokan úgyis azt mondják, hogy nem létezik; hogy valósul meg a pártpolitika távoltartása az iskolától, ami szerintem ugyancsak kívánatos volna. Ön szerint nem? Mi a megoldás ebben a kérdésben?”

Vekerdy Tamás az iskolai politizálásról 

A gyerekekkel együtt élő felnőttek – legyenek szülők vagy tanárok – nem azzal nevelnek elsősorban, amit mondanak, hanem egész személyiségükkel, érzelmeikkel, gondolataikkal (akkor is, ha nem mondják ki őket). Fontos, hogy a szülők, a tanárok kongruensek, azaz önmagukkal azonosak legyenek megnyilatkozásaikban, mert valójában

nem is a megnyilatkozások tartalma nevel, hanem éppen ez, a gyerekek számára biztonságot adó kongruens személyiség.

Ha egy gyerek megkérdezi a tanár véleményét akármilyen – akár politikai – kérdésről, a tanárnak (ha tényleg a gyerek kibontakozását, fejlődését, a világban való tájékozódását akarja szolgálni) kongruens, vagyis legbelső meggyőződésének megfelelő választ kell adnia (vagy mondhatja, hogy erre most nem akar válaszolni). De természetesen nem agitálhat, nem „misszionálhat”, nem törekedhet arra, hogy a gyereket a maga oldalára vonja.

Ebben önmérsékletet kell tanúsítania.

Miért? Azért, mert a gyerekből – a fejlődő emberből – még hiányzik a személyiség határait védő tudatosságnak, az öntudatnak, az önkontrollnak az a foka – és a tapasztalatoknak az a köre –, amelynek meglétét felnőttnél már joggal feltételezhetjük. (Még akkor is, ha a felnőttek jelentős része is kiszolgáltatott a média- és tömeghatásoknak.)

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás – Vita az iskolai mobilhasználatról

A szülők bíznak a tanárban, de ha a tanár nem tárgyilagos, akkor visszaél a bizalommal (Fotó: Getty Images)

Helyesen állapítja meg a jog, hogy a kiskorú „nem cselekvőképes”, és még a fiatalkorú is csak korlátozottan az. Mert nem tudjákfeldolgozni és épülő személyiségükbe illeszteni az őket érő hatásokat, s így kiszolgáltatottakká válnak. Ezért is kell a politikát, a politizálást az iskolában kiegyensúlyozottan megjeleníteni, s a pártpolitikát – mely szükségszerűen kiegyensúlyozatlan – távol tartani.

Mit jelent ez a kiegyensúlyozott megjelenítés?

Mondok egy példát. Az elmúlt évszázadok iskoláiban a retorika – mondjuk: szónoklástan – a hét szabad művészet egyikének számított. Fontos stúdium volt a retorikán belül a diszkusszió, a vitatkozás, érvelés tudománya. Egyik ismert gyakorlata, hogy két növendék megadott témáról vitatkozik, majd helyet cserélnek, és most azt az álláspontot kell védeniük, amelyet eddig támadtak, és azt kell cáfolniuk, amelyet eddig védelmeztek…

Néhány évtizeddel ezelőtt Kanadából újra elindult egy pedagógiai mozgalom, amelyik ezt a vitakultúrát honosította meg egy-két évszázadnyi felejtés után, a földkerekség sok iskolájában. (A régiek felfogása szerint e világi értelmünkkel a teljes igazságnak csak egy kis részét tudjuk felfogni, és ahhoz, hogy az egészhez közelebb kerülhessünk, számtalan lehetséges, egymásnak akár szögesen ellentmondó véleményt kellene átvizsgálnunk és „egybelátnunk”.)

A világi iskola világnézeti semlegessége nem úgy valósul meg, hogy a tanárok személyes véleményüktől, belső meggyőződésüktől független, „semleges” véleményeket hirdetnek, hanem úgy, hogy a sokféle, különböző felfogásmódú tanár kongruens módon viselkedik, él, és ha kell, ha kérdezik, és ő jónak látja, ki is nyilvánítja álláspontját.

Ilyenkor kell vigyáznia arra – és erre az iskola hivatása kötelezi –, hogy ne agitáljon, ne próbálja megfosztani a gyereket az ellentétes vélemények közötti tájékozódás szabadságától, sőt, ehhez segítse őket hozzá.

Tudnunk kell azt is, hogy normális esetben úgyis a család értékrendje szabja meg a gyerek alakuló felfogását, a külvilágot érintő valamennyi kérdésben, így az úgynevezett politikai kérdésekben is; de persze ez csak akkor igaz, ha van érzelmi kontaktus, ha a család, a szülők, az anya megadja azt az érzelmi biztonságot – úgyszólván a magzati léttől kezdve –, amely nélkül az egészséges és kiegyensúlyozott lelki fejlődés elképzelhetetlen.

A Nők Lapja 2005/17-es lapszámában Vekerdy Tamás arról fejti ki a véleményét, hogy a tanár az iskolában milyen módon beszélhet a világnézetéről (Fotó: Nők Lapja archívum)

A kamaszkor aztán az az időszak, amikor a családi felfogás a gyerek önállósodó személyisége részéről is megerősítést nyer – ha nem kötelező! Vagy éppen: a szembefordulás következik be a most születő önálló személyiség védelmében, elsősorban akkor, ha a családi nyomás túl erős. Míg a gyerek kérdezhet a tanártól, addig a tanár nem kérdezhet a neki kiszolgáltatott gyerektől, nem kényszerítheti – áttételesen sem – a „saját” (ami általában azt jelenti: a családja) „politikai felfogásának” megváltására.

És: természetesen nem érheti semmiféle hátrány a gyereket politikai – vagy más –meggyőződéséért, véleményéért.

Megint csak azt mondom: közvetett formában sem! Ezen azt értem, hogy egy tanár sajnos, soha nem védekezhet azzal, hogy „nem én mondtam a gyerekeknek”, hogy rekesszék ki maguk közül a bűnbakként kiválasztottat, csúfolják stb., hiszen tudjuk, hogy ilyenkor a gyerekek általában (ha újonnan jön a gyerek, az kivételes helyzet) a tanár ki nem mondott ellenszenvét érzik meg, és ettől bátorodnak fel. Az iskolától tehát a személyes tanári véleményt nem lehet távol tartani, de a pártpolitikát, a politikai agitációt, az egyoldalú szemléletmódot igen.

Kapcsolódó: Még egy nehéz helyzet – Szex az iskolai folyosón, aminek Vekerdy Tamás szintén határt szabna

Forrás: Nők Lapja 2005/17.
Kiemelt kép: Getty Images