Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

A mobiltelefonok már akkor is fejfájást okoztak a szülőknek, tanároknak, amikor még nem vették át a gyerekek figyelme felett az okoskütyük és a közösségi média az uralmat. 2005-ben egy pedagógus azzal kapcsolatban kért tanácsot Vekerdy Tamástól, hogy kitiltsák-e teljesen az iskolából a mobilokat vagy sem.

„Nálunk az iskolában hónapok óta vitázunk a mobiltelefon használatának engedélyezéséről vagy betiltásáról, szabályozásáról. Vannak kollégák, akik radikálisan ki akarják tiltani a mobilt az iskolából. (Iskolánk nyolc évfolyamos ének-zenei általános iskola.) Mások azon az állásponton vannak, hogy a gyereknél lehet mobil, de az iskolába lépéskor ki kell kapcsolnia, és csak az iskolát elhagyva kapcsolhatja be. Vannak, akik ezt csak az órákra nézve tartják kötelezőnek.

Egyes kollégák a tanév egész tartamára szóló elkobzást pártfogolják.

(Abban az esetben, ha a gyerek nem tartja be az írásban még nem is rögzített szabályokat).  Vannak, akik az iskola, a tanítás, az oktatás elemi érdekeire hivatkoznak, vannak, akik azt állítják, hogy a kutatások kimutatták, hogy a mobiltelefon elektromágneses tere – rezgései – súlyosan károsítják a szervezetet. Mások ezt határozottan cáfolják, azt állítják, hogy semmiféle kutatás nem mutatta még ki a mobil károsító hatását.

És aztán az örök vita, mint a dohányzás körül: hogyan várhatjuk el, hogy a gyerekek ne mobilozzanak, amikor mi magunk mobilozunk… Ezt sokszor látják a gyerekek a folyosókon is (nem beszélve arról az esetről, amikor az órán csörren meg vagy kezd zenélni a készülék, jobb esetben a kolléga zsebében, így hamarabb kikapcsolható, de esetleg a táskájában, amelyet, előfordulhat, hogy nem egykönnyen talál meg, hanem csak kétségbeesetten keres, az osztály legnagyobb mulatságára).

És akkor még nem beszéltem arról az esetről, nálunk ilyen is volt, amikor a kolléga felveszi a telefont (óra alatt!), beszélni kezd, és esetleg kimegy vele a folyosóra, hogy ne zavarják a gyerekek. (Igaz, hogy ez rajzórán történt.) Szóval, röviden:

Mi legyen a mobilokkal az iskolában, igaz-e, hogy testileg is ártalmas, hol és hogyan lehetne megtalálni a jó megoldást?”

Vekerdy Tamás véleménye a még „buta” mobilokról

A mobil ugyanúgy a minket körülvevő technikai környezet része, mint a televízió vagy a számítógép (felnőttek esetében az autó). A technika adta lehetőségek mindig kihívást jelentenek: tudunk-e élni velük, vagy visszaélésekre csábítanak (akár a rájuk fordított időben, akár az általuk felfokozott sebességben…). Ezek a visszaélések nem egy esetben valóban károsítóak lehetnek, testi és lelki értelemben egyaránt (nem beszélve az életveszélyről, amelyet a rosszul használt autók veszélyes üzemével idézünk fel).

Akár buta, akár okos a telefon, jobb a tanítási idő alatt kikapcsolni mind a tanároknak, mind a diákoknak (kép: Getty Images)

Meg kellene tanulnunk használni ezeket a lehetőségeket, hogy mi uralkodjunk ezeken az eszközökön (a technikán) és ne az eszközök (a technika) „használjanak minket”, uralkodjanak rajtunk. Jó, ha a gyereknek nyolc-tíz éves korától van mobilja (különösen, ha kicsit messzebb jár iskolába), amelyen elérheti, felhívhatja a szüleit ebben a mai szétforgácsolt világban. Rossz, ha a gyerek (netán elmagányosodott állapotában) állandóan mobiltelefonját pötyögteti, mert játszik rajta, vagy éppenséggel telefonál – ha kell, ha nem.

Természetesnek tartom, hogy az órán a mobiltelefonnak kikapcsolva kell lennie,

és az is természetes, ha a bekapcsolt, megszólaló mobiltelefont a tanár elkobozza (de ezt természetesen nem teheti „év végéig”, legfeljebb az óra végéig). Nemjó, ha a gyerek a szünetben ahelyett, hogy osztálytársaival szaladgálna, játszana, mobilozik (más kérdés, hogy van iskola, amelyik erre a szaladgálásra és játékra tízpercben sem ad lehetőséget, holott ez a gyerek elemi testi és lelki szükséglete).

Ebben az értelemben igaz, hogy a mobil ahelyett, hogy a valódi kapcsolatot, a személyes jelenlétben megvalósuló kapcsolatot szolgálná, az iskolai szünetben elszigetel, látszatkapcsolatokat hoz létre, a kapcsolati illúziókat táplálja.

Kapcsolódó: A szülők túlzott mobilozása katasztrofális hatással van a gyerekekre

Hogy a mobil testi értelemben károsító-e, erre vonatkozólag a levelében foglalt mindkét állításnak megvan a maga igazsága. Nincsenek egyértelmű kutatási eredmények, de a kutatások egy része arra utal, hogy nőhet a daganatos megbetegedések veszélye (a hallóideg daganatai), igaz, hogy csak nagyon hosszú idő (tíz év) alatt, és a vizsgált időszakban, annak elején még egészen másfajta készülékek voltak forgalomban.

Angliában mindenesetre azt tanácsolja a brit nemzeti sugárvédelmi bizottság, hogy nyolcéves kor alatt a gyerekek ne használjanak mobilt. (Idegrendszerük még fejlődésben van, a fejük kisebb, és a szövetek több energiát nyelnek el, mint a felnőttek esetében.) Ezért Angliában a készülékeken ott a figyelmeztetés: a telefon intenzív használata esetleg memória- és alvászavart okoz.

Inkább SMS-t küldjenek a gyerekek, mondják a tanácsadók, és használjanak headsetet (fejhallgatót). Más vizsgálatok szerint feltételezhető, hogy a DNS-szerkezetekre is hat a mobiltelefon, de ezt eddig csak sejttenyészeteken igazolták (és ott is csak bizonyos mértékben).

 A Nők Lapja 2005/12-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogyan lehetne jól kezelni a mobilhasználat problémáját az iskolában tiltás helyett (Fotó: Nők Lapja archívum)

És végül a fő kérdés: mit és hogyan várhatunk el a gyerekektől, ha mi magunk némiképpen a mobiltelefon rabságába esünk? Hát igen, ezt nekünk felnőtteknek kell megoldanunk, és az iskoláknak, a tanároknak ehhez a szülők segítségét is igénybe kell venniük. Az iskola elég, ha a fenti korlátozásokat bevezeti, és a szülők figyelmét felhívja a lehetséges problémákra, ennél többet nem tehet.

Kapcsolódó: A lányokat a lájkok, a fiúkat a pornó teszi ronccsá – Ilyen veszélyek fenyegetik a mai kamaszokat az okostelefonnak köszönhetően

Forrás: Nők Lapja 2005/12.
Kiemelt kép: Getty Images