Dr. Buda Béla pszichiáter a magyar társadalom minden korosztályára jellemző szexuális tanácstalanságról mesélt.

Schäffer Erzsébet: Még egyszer: szexuális kultúránkról, Nők Lapja, 1990/3.

A múlt év december 9-i szá­munkban megjelent, szexuális kultúránkról szóló beszélgetéshez kapcsolódva, alkalmuk volt olva­sóinknak telefonos kérdéseikkel dr. Buda Béla pszichiáterhez for­dulni. Érdekelt, hogy keres­ték-e, s milyen jellegű gondokkal a szakembert.

— Csak nők jelentkeztek, több­ségük negyven év alatti asszony volt. Kérdéseik megint csak meg­erősítették tapasztalataimat: az emberek zöme a szexuális élet technikája, az örömszerzés mikéntje iránt érdeklődik. Valami­féle receptet várnak, egyfajta megerősítést afelől, hogy mit sza­bad, hogy meddig lehet elmenni. Ez pedig minden esetben szexuá­lis tudatlanságot takar, s számomra megintcsak azt bizonyítja, hogy az emberek szexuális isme­reteit igenis bővíteni kell.

– A cikk megjelenése után több levelet kaptunk. Egyetlen, végletesen elutasító véleményen túl, néhány olvasónk azzal vitatkozik, hogy a szexuális életben éppenhogy túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít a ,,technikának.” Egy pécsi férfi olvasónk írja, ,,a puszta szexualitás szükségszerűen csak kapni akar, ezért kell az érzékeket mind rafináltabban kielégíteni…” Amikor szexuális ismeretekről beszél, végül is erre az egyre rafináltabb technikára gondol?
– Nem szeretném, ha újfent félreértenének. A szabadon forgalmazott pornóanyagok ürügyén azt próbáltam elmondani, hogy érzésem és tapasztalataim szerint nincs okunk pánikra. S hogy a nagyon alacsony színvonalú ma­gyar szexuális kultúra nem segíti az emberi kapcsolatokat — ami pedig dolga lehetne —, nem tart­ja meg, nem kovácsolja össze a párokat. A technikában, az „egyre rafináltabb technikában” önma­gában természetesen én sem bí­zom. Hiszen, ha mindenható len­ne, akkor a pornóanyagokkal valamiképpen meg is oldódnának az emberek szexuális gondjai. De nem oldódnak meg. Amikor szexuális ismeretekről beszélek, sokkal többre gondolok. A másikra való ráhangolódás készsége, a finom, de nem verbális (nem szóbeli) kommunikálás, a ráérzés az érzékenység tudománya, mind valamiféle természetes intelligenciát feltételez, és meglevő szexuális ismeretekről árulkodik. Ezek hiányában a szexuális kapcsolat csupán teljesítménycentrikus, túlzottan az ügyességekre, a szexuális rafinériára szűkített együttlétté válik. Olyan, mint mondjuk, egy jó teniszmeccs: az egyik fél adogat, üt, a másik mesterien lecsap, visszavágja a labdát, profi játék zajlik. Ebben az esetben a verseny nem fontos, a hangsúly a labdán van, az adogatáson és nem a versenyzőkön. Ebből a technicizált szexuális együttlétből – vagy ezek vágyából — alakulhatott ki például a női gondolkodás két szélsősége: az egyik szerint az abszolút nő úgy jó, ahogy van, a férfi dolga, hogy mindarra megtanítsa, amit egy sikeres szexuális együttlét feltételez. A másik szerint a nőnek bombázónak kell lennie, tüzesnek gátlástalannak és így tovább.

– Ehelyett?
– Nincsenek normák. Ezt igyekszem elmondani a kérdezőknek is. A jó szexuális kapcsolatban nem az előbb említett ,,versenyjelleg” van előtérben – ami persze nem zárja ki a játékosságot –, hanem egyfajta testjáték zajlik, melynek során a partnerek zavar nélkül tudnak reagálni egymás jelzéseire. Rá tudnak hangolódni egymásra éppen finom, apró kommunikálásaik révén. Ezt nem tanítja a pornó, s más sem. Erre egyes mediterrán népek születésüktől fogékonyak, úgymond erotikus folklórjuk van…

– Ez az ő privát szerencséjük. De mi itt élünk, hideg teleinkben és forró nyarainkban és lám, számtalan szexuális kudarccal küszködünk, melynek orvosságául egy másik olvasónk például a szerelem átmentett változatát, a szeretetet ajánlja…
– Kétségtelen, hogy a szeretetteli kapcsolatban a szexualitás is jobban működik. Ám ahol nincs valódi szexuális összhang – bár szeretet van –, ott előbb-utóbb bekövetkezik valamiféle válságállapot. Kulturáltságtól, egyéni adottságoktól függ, hogy a pár hogyan vészeli át ezt a helyzetet. Mindenesetre a probléma feltárása, az okok megnevezése sokat segíthet. Egy biztos, a havonta érkező többszáz levélből, mellyel hozzám is fordulnak, világosan látszik a szexuális tanácstalanság. A fiatalok helyzete különösen elkeserítő: egy reprezentatív felmérés szerint nagy többségük vakon ugrik bele, mondhatnám fatalisztikusan éli szexuális életét, 77 százalékuk például egyszerűen nem vesz tudomást az AIDS-ről, a fogamzásgátlást alig néhány százalék gyakorolja, az alkalmazási technikákat egyszerűen nem ismerik, a kondomhasználat – azzal együtt, hogy terjed – hazánkban elképesztően alacsony.

– Úgy tudom, többször javasolta egy szexológiai központ létrehozását.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen akadályokba ütközik itthon a szexuális nevelés?
Próbáld ki most kedvezményesen!