1990: Negyedikből elsőbe? – Schäffer Erzsébet interjúja az újonnan bevezetett nyolcosztályos gimnáziumokról

Milyen körülmények között történt a gimnáziumok átállása a négyosztályosból a hat- vagy nyolcosztályos rendszerbe? Milyen feltételeknek kellett megfelelniük? Hogyan reagált erre akkoriban a társadalom?

Schäffer Erzsébet: Negyedikből elsőbe?, Nők Lapja, 1990/8.

,,Beharangozták ezt a nyolcosztályos gimnáziumot, hát most mi van vele? Ezzel is úgy leszünk, mint a szabadon választható orosztanulással… Negyedikes a fiam, hol keressek neki nyolcosztályos gimnáziumot? Egyáltalán, létezik ilyen?”
A kérdéseket a hozzánk érkezett levelekből válogattam. Válaszadásra Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium megbízott főosztályvezetőjét kértem meg. 

– A fiatal szülők legfeljebb hallomásból ismerhetik, milyen iskola hát a nyolcosztályos gimnázium?
– Nagyon röviden: a gyerek nem tizennégy, hanem tízéves korban vált iskolát, és innentől egyazon nevelőtestület irányítása mellett jut el az érettségiig. 

– Vannak már ilyen iskolák?
– A fővárosban kettő. A XIII. kerületben a Németh László, Budafokon a Közgazdász utcai gimnázium indult kis elsősökkel.

– Lesznek-e újabb vállalkozók?
– Naponta négy-öt iskola jelentkezik, jórészt vidékiek, hogy ősztől ők is szeretnének áttérni a nyolcosztályos rendszerre. Úgy gondolom, ez azon túl, hogy divatos, egyben na­gyon kockázatos vállalkozás. Egyszerűen azért, mert ahhoz, hogy ilyen új rendszerben dolgozzanak, a féltételek még nem teremtődtek meg. Azokban az iskolákban, ahol már nekikezdtek, a testület nagy erőfeszítéseket tett —házon belül—, hogy a nyolcosztályos iskola indításának feltételeit kialakítsa. Tanmenetet készítettek, tankönyveket csináltak, eszközöket teremtettek, s miután ezeket megfelelőnek tartottuk, elkezdték a munkát. Sok jelentkező iskola kéri tőlünk ezeket a segédeszközöket —még azok is, amelyek azelőtt a központi tantervet kritizálták—, de én azt gondolom: próbálják ki azok, akik készítették. S ha beválik, tegyük lehetővé, hogy önállóan vagy kiégészítve, mások is dolgozzanak belőlük. De két másik dolgot is érdemes­ lenne bevárni: a nemzeti alaptanterv megszületését, és az új érettségi rendszer kialakítását. Ha ez megvan, akkor már másodlagos, hogy az oktatás hogyan szakaszolódik. A gimnáziumok, a szülők és a fenntartók elképzelései szerint lehetnének akár négy, hat vagy nyolc évfolyamosak.

– Hatosztályosak?
– Igen. Vannak ilyen törekvések, ha jók az elképzeléseik, teret kell nekik nyitni. Ezzel együtt azt hiszem, még sokáig megmaradnak a négy évfolyamos gimnáziumok.

– Ha valamelyik iskola mégsem akar várni, és már ősztől indulni akar nyolcosztályos rendszerben, mit kell tudnia?
– Három körülményre feltétlenül figyelemmel kell lenniük. Először is véleményem szerint a gimnáziumos ,,kiselsőosztályok” indítása nem lehet a most végző nyolcadikosok kárára, azaz nem ronthatja a továbbtanulási esélyeiket. Magyarán: azzal, hogy egy gimnázium most a tízéves gyerekekért nyúlt le, nem ejtheti el a továbbtanulásra jelentkező tizennégyéveseket. Másodszor: az iskoláknak maguknak kell megcsinálniuk óraterveiket, melyekben sehol sem mehet heti 30 óra fölé a kötelező és a szabadon választott tanórák együttese. Ez, úgy tűnik, szigorúan szakmai kérdés, de képzelje el a szülő, hogy tízéves gyereke minden áldott nap hat kemény tanórát ül végig az iskolában. Igazában azt szeretnénk, ha ennél jóval kevesebb lenne a heti óraszám. Harmadszor: A testületnek el kell készítenie az induló évfolyam tantervét, és meg kell jelölnie, hogy milyen eszközöket –tankönyveket, segédanyagot, munkafüzetet– tudnak a gyerekek rendelkezésére bocsátani.

– Említene néhány, nyolcosztályos átállásra sikerrel készülő gimnáziumot?
– Leghamarabb márciusban dől el, hogy mely iskolák kapnak engedélyt. Addig nem tudok neveket mondani. Az már most kirajzolódik, hogy a pályázók körét tekintve kétféle iskola van. Az ,,élbolyba” tartozók eddig is keresték a megújulást, saját arculatuk kialakulását. Ezek a hagyományosan jó eredményeket elérő gimnáziumok nem kapkodnak. Miután biztosak abban, hogy most is jó képességű gyerekekkel dolgoznak, nem sürgetik a gyors váltást – fontolva haladnak. A kevésbé jó eredményt felmutató gimnáziumok sokszor abban látják nehézségeik okát, hogy a jól tanuló gyerekeket elszipkázzák előlük. Ezért most négy évvel alányúlnának a versenytársaknak, és hamarabb kiemelnék a jó képességű gyerekeket. Mindezt nem elítélő szándékkal mondom, csak értelmezni próbálom, hogy miért kereskednek ilyen nagy számban az iksolák a nyolcosztályos indítással.

– Tudok általános iskolákról is, amelyek gimnáziummá szeretnének átvedleni…
– Nálunk is jelentkeztek ilyen igénnyel, igaz, ma még kevesen, de gondolom, egyre többen lesznek. Ezek között néhány nagyon veszélyes vállalkozás is van. Szándékosan nem mondom a nagyközség nevét, ahonnan a pályázat érkezett: a hatvantagú nevelőtestületben tizennégyen képesítés nélküliek, tizenöt üres, betöltetlen álláshelyük van, és mindössze két egyetemi végzettségű tanár dolgozik. Ilyen körülmények között magukat csapják be a tanárok, és a divatnak engedve becsapódnak a szülők és a gyerekek is, ha ragaszkodnak a nyolcosztályos gimnáziumhoz. Hangsúlyozom: nem akarjuk adminisztratív eszközökkel korlátozni az iskolaalapítási szándékokat, de mi csak a higgadt, megfontolt terveket s a megfelelő körülményeket igazolni tudó törekvéseket tekintjük komolynak.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Kérdések és válaszok a felvételiről és a gyerekek várható reakcióiról.
Próbáld ki most kedvezményesen!