Catherine Deneuve és Juliette Binoche közös filmje óda a mozihoz, olyan anya-lánya történet, amit mindenkinek látnia kell. A legfranciább francia film ráadásul még csak nem is francia, hanem japán. Hogy is van ez?

Amikor az jelenti a jó filmet, hogy milyen kifinomult CGI (vagyis számítógép által generált kép) technika van benne és hogy hány sztárt sorakoztat fel, nehéz dolga van az olyan filmeseknek, akik klasszikus képi világgal operáló, az emberek lelkéről szóló filmeket készítenek, olyanokat, amelyek esetében a történet és a cselekmény a lényeg. Vagy talán mégsem? Van még hely a mozikban a csendes, mégis nagy hatású filmeknek, amelyek után mi magunk is csendesen rágódunk? Szerencsére úgy tűnik, hogy van, a műfaj egy új darabja, Az igazság múlt hét óta a magyar mozikban is megtekinthető. Kedvcsinálónak legyen annyi elég, hogy a francia mozi legnagyobb ikonja, Catherine Deneuve mellett Juliette Binoche és Ethan Hawke is szerepelnek benne. Ennyi nem elég? Akkor olvass tovább!

Egy film, amit látni kell

Adott egy öregedő díva a karakter minden keménységével, ellenszenvességével, ugyanakkor esendőségével, büszkeségével és makacsságával. A dívát Catherine Deneuve játssza, és már ez önmagában elég ahhoz, hogy azt mondjuk, ezt a filmet látni kell. Adott még a filmcsillag lánya, a gyerekkort börtönnek megélő forgatókönyvíró, aki Amerikáig menekült és akinek életét az határozza meg, hogy az a lehető legkevésbé se hasonlítson anyja világára. Őt a szintén ragyogó Juliette Binoche alakítja, az ő férjét pedig Ethan Hawke, aki szintén jól hozza karakterét, aki főleg abban jó, hogy hallgasson és egy-két frappáns tanácsot adjon. A nő férjével és kislányával Párizsba érkezik, hiszen a mama kiadta életrajzi könyvét, azt pedig mégiscsak meg kell ünnepelni. Igen ám, de a könyv nem egészen fedi a valóságot, ami megbolygatja a forgatókönyvíró vékony jégen egyensúlyozó lelkivilágát. Az idősödő díva közben egy filmben szerepel, amelyben nem az övé a főszerep: ez a tény már önmagában megbontja a rendet, de mindez, megfejelve a film a filmben témájával (a mulandóság és anya-lánya szeretet témakörével), végképp megzavarja szereplőink eddigi viszonyának patikamérlegen adagolt, kényes egyensúlyát.

Ennek hatására elkezdenek a múltban vájkálni, ami után kiderül, hogy senki sem pontosan azt gondolja a másikról, amilyen az valójában, és hogy nem biztos, hogy létezik egyetemes igazság, ha emberi lelkekről és érzésekről van szó. Mert lehet, hogy a díva nem is volt rossz anya? Milyen a rossz anya egyáltalán, és ha már itt tartunk, lehet, hogy a gyerek a rossz? Nagyjából erről szól a film, aminek nem is lehet lelőni a poénját, hiszen kevésbé cselekmény, mint gondolatok és kapcsolatok köré épül – méghozzá lányok-anyák-unokák-barátnők kapcsolatáról. A férfiak ebben a moziban teljességgel csak mellékszereplők, de ez valójában fel sem tűnik. Mostanában egyre több alkotás születik a témában, amelyek azt boncolgatják, hogy mégis mi tesz anyává, illetve azt, hogy semmi nem olyan egyértelmű, mint amilyennek elsőre látszik. Ennek volt ékes példája a Reese Witherspoon főszereplésével készült Kis tüzek mindenütt című sorozat is, amelyről korábban mi is írtunk, az anya-lánya téma komplexitásáról pedig podcast sorozatunk is van, az Anyámtól örököltem Orvos-Tóth Noémivel.
Az Igazság című film azonban mégsem lesz klisés, és ezt nemcsak a japán alkotónak köszönhetjük, de a rendkívüli színészek játékának is.

Nem vág földhöz, hanem a lelkedbe nyúl

A film a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütált tavaly, de nem aratott hangos sikert, pedig mozi a javából. Csak éppen nem tépi ki tőből a szíved és nem a nyomort hozza testközelbe (nyilván az ilyen történeteknek van igazán elemi ereje).

Az igazság lassan csipkedi meg a lelked, hatol egyre beljebb és sarkall gondolkodásra. És ez Koreeda filmjeinek az egyik legnagyobb csodája: alkotásainak ereje szép lassan cserkész be és telepszik rá az ember gondolataira. Az igazságban is fokozatosan, az apró részletek és mozdulatok, csendek, a személyes dinamikák sorozatán keresztül bontakozik ki a lényeg, ami olykor viccesen, olykor brutális erővel éri el a nézőt, a nagy dolgok pedig ez esetben is a vetítés után történnek. A rendező, Koreeda Hirokazu itthon főként az igazi filmrajongók körében volt ismert, de Az igazság című filmjével most megmutatja, hogy mindenkinek ismernie kellene őt, aki szereti az érzékeny, emberi filmeket, azokat, amelyek a mozi velejét adják. Persze lehet azon vitatkozni, hogy melyek azok a filmek, amelyeket egyáltalán érdemes leforgatni vagy amelyekért érdemes elmenni a moziba. Sokan rávágnák, hogy a látványos, effektekkel dúsított filmekért éri meg mozijegyre pénzt kiadni, a többi jó lesz a tévében is, De Az igazság pontosan az a film, amiért megéri moziba járni, klasszikus alkotás, óda a mozihoz. Kell hozzá egy bizonyos lelkiállapot, de ez egy olyan film, ami után sétálni van kedved, majd beülni egy kávézóba és mozipartnereddel (vagy akár egyedül) az emberi kapcsolatok dinamikáján és régi sérelmeken tűnődni egy kávé, vagy éppen egy whisky társaságában.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mitől olyan szép film Az igazság?
Catherine Deneuve élete alakítását nyújtja, amit mindenképpen látni kell.
A japán rendező mintha született francia lenne – vannak dolgok, amelyek nem nemzetiségfüggőek.
Próbáld ki most kedvezményesen!