A szépségipar új irányzata inkább életfelfogás: szeressük korunkat, éljünk harmóniában a ráncainkkal. Nagyon jól hangzik, pedig könnyen lehet, hogy megint manipuláció áldozatai vagyunk. Csak ez most végre olyan, ami nekünk kedvez.

Az öregedést nem lehet megállítani, ez tény. A fiatalság forrása megmaradt a legendák világában, mi pedig mintha elkezdtük volna megszeretni a ráncokat. Az elmúlt évek hívószava a pro-aging lett, amit nem lehet két szóval megmagyarázni, hiszen az öregedés-mellett, az idősödés pártján állni nem azt jelenti, hogy eldobunk mindent és nem foglalkozunk az idő jeleivel. Hanem inkább azt, hogy nem küzdünk ellene minden lehetséges eszközzel, megpróbálunk vele úgy együtt élni, hogy mindig az előnyünkre váljon, illetve hogy tudatos életmóddal megpróbáljuk a lehető legjobb karban tartani magunkat. Hiszen egyik életkor sem jobb, mint a másik, az évek előrehaladtával mindig új dolgokat tanulunk és mindig más perspektívából látjuk az életet. És persze szögezzük le az elején: mindenki úgy öregszik, ahogy akar, egyik út sem jobb a másiknál. Ha valaki a plasztikai sebészetben hisz, lelke rajta, ettől még nem állíthatjuk róla, hogy nem öregszik tisztességgel, ahogyan arról sem, akit nem érdekelnek a külsőségek, és szabad utat enged az időnek. A kérdés inkább az, hogy az új pro-aging trend vajon őszinte, valóban az elfogadást propagáló folyamat, vagy csak a szépségipar ravasz bevételnövelő kísérlete a társadalom manipulálásával? 

Az életszakaszok kitolódnak

Kit tartunk öregnek? Mindenki mást, hiszen az sok mindennel áll összefüggésben, amik közül az életkor csupán egyetlen faktor. Nagyon sokat számít az élethelyzet, az ember szellemi és fizikai állapota, illetve az önképe, hogy adott egyén miként gondolkodik magáról és a világról. Nemrég ötven év körül a nyugdíj képe körvonalazódott, ami után aztán az élet lelassult, pihenősebbé vált. Ez ma már nem így van, a mai ötven pluszosok úgy néznek ki, mint nemrég a negyvenesek, edzenek, erejük teljében vannak, az sem elképzelhetetlen, hogy gyereket vállaljanak, sokan karriert váltanak – magyarán semmit nem úgy csinálnak, ahogy azt az előző generációk ötvenesei tették. Nemcsak a kamaszkor (egyes kutatások szerint már egészen 24 éves korig tekinthető valaki kamasznak) és a fiatal felnőttkor (30 után házasodni és gyereket vállalni ma már szinte mindennapos) tolódott ki tehát, hanem a fiatalosnak nevezett életszakasz és a felnőttkor is. Egyre tovább vagyunk egészségesek és erőteljesek, erre pedig a hatalmas, globális szinten kb. 530 milliárd dolláros szépségiparnak is lépnie kellett, hiszen az idősebb korosztályra a nagyobb vásárlóerő jellemző, ezért logikusnak tűnik, hogy ők még a fiataloknál is fontosabb célpont lehetnek. 

Itt vannak az 50-es, 60-as, sőt 70-es csajok!

Egy ideje mindenhonnan azt kapjuk, hogy végre nem számít a kor, a diverzitás és inkluzivitás a popkultúra hívószavai lettek, a magazinok címlapján egyre-másra tűnnek fel a különböző életkorú és külsejű modellek, ma már bárkiből sztár lehet. Üdítő változatosság ez a mondjuk egy vagy két évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
42 évesen túl öregnek tartották, 66 évesen viszont újra kellett: Isabella Rossellini a pro-aging egyik nagy nyertese.
Visszatértek a szupermodellek, akik már 50-esek, sőt vannak köztük hatvan és hetven pluszosok is!
Minek köszönhető a szépségipar pálfordulása, miért lett számukra fontos a nyugdíj közeli korosztály?
Szakemberek mondják el, szerintük mi a mozgalom lényege és hogy mely hatóanyagokkal kedvezhetünk leginkább vonásainknak.
Próbáld ki most kedvezményesen!