„Háromlakinak tartom magam” – Kun Árpád, Norvégiában élő író
Norvégiában tudják önről, hogy itthon elismert író és költő? Van, aki tudja, van, aki nem, de számomra ez egyáltalán nem fontos. Ezt a fajta kettősséget már a soproni gimnáziumi éveim alatt megtapasztaltam. Abban a közegben senkit sem érdekelt az irodalom, csak akkor találkoztam az író barátaimmal, amikor a fővárosba utaztam. Egy dán orvos barátunk, akivel […]
Fejes Réka5 perc
A jelnyelv nem pótszer, hanem világszerte milliók teljesértékű anyanyelve
Szívderítően napos őszi időben érkezem a Margitszigetre, az egyik itteni szállodában rendezik ugyanis a héten a Nagyothallók Világkonferenciáját. Itt, két szakmai program közt tudom elcsípni dr. Kósa Ádámot egy rövid beszélgetésre. Meglep, milyen ügyetlenül mozgok a szituációban, az pedig, hogy egy épp jelnyelvet tanuló barátnőm megmutatta, hogy jelelhetem el: Jó napot kívánok!, furcsamód csak növeli […]
Balázs Barbi9 perc
Star Wars – a férfimegőrző – Miért rajongunk érte?
X generációs vagyok – tehát olyan „öreg”, aki szeret magára fiatalként gondolni. Ötven felé közeledve ez egyre nagyobb erőkifejtést igényel. Már nosztalgiával gondolok a gyerekkoromra, arra a vidékre, ahol felnőttem, és azokra az élményekre, amelyek bevésődtek agyam és lelkem legmélyebb tárnáiba – és onnan időről időre felbukkannak. Ilyen az a végzetes nap, amikor öt évvel […]
Bus István7 perc
Társas magányban – Miért tűnnek el a beszélgetések?
Lívia negyvenes nő, segítséget azért kér, mert párkapcsolatát ugyan jónak érzi, de egyre jobban feszíti őt, hogy szinte némán élnek egymás mellett. – Hát nem is tudom, hol kezdjem. Látja, vagyis majd látni fogja, hogy én beszélgetős ember vagyok. Nagyon szeretek társalogni. De otthon mintha némasági fogadalmat tettünk volna, gyakorlatilag csak a praktikus dolgokat tárgyaljuk […]
Nők Lapja5 perc