Grecsó Krisztián: Tartozik, követel
Gyerektelen felnőttként fogalmam sem volt, milyen sok bizonyosság van az életemben. Ha erőm engedte, hihettem benne, hétköznap dolgozni fogok, hétvégén eleresztem a gyeplőt, ha megbeszéltem egy barátommal, két hét múlva ott leszek, mérget vehetett rá, pontosan érkezem. Ezek az úri huncutságok eltűntek az életemből. Az átdolgozott, bölcsis hétköznap – seregnyi járványtól és vírustól csapzottan – […]
Schäffer Erzsébet: Majd ha a test a testhez ér
Jó reggelt, világ! Te is érzed, ahogy játszik velünk ez a kalapját félrecsapó nyurga suhanc, ez az Április? Egyik pillanatban árkot ugrik, másikban fölborzolja a rikácsoló szajkó tollait, hajnalra havat küld, s a fehér takaró alól ibolyát szed nagy csokorral, a patak fodraira szórja, vigyétek! Sokat vagyok ott a mélyutak mentén és fönt a szőlő […]
