Hetilap
Schäffer Erzsébet: A sárkányölő vitéz
Azt mondta Greis főorvos úr, hogy kedves szülők, jöjjenek ki velem a folyosóra. Rám nézett, a vállamra tette a kezét, jöjjön a kislány is, hisz róla van szó. Greis főorvos úrnak nagy, puha keze volt, és aranykeretes szemüvege. És nagyon mély hangja. Az egész rendelőintézet tisztelte, a legnagyobb tekintély volt nemcsak Sztálinvárosban, hanem az egész […]
„Majd én megszelídítelek!” – Miért akarnak a nők kötődni egy nem kötődő férfihoz?
Emma a negyvenes évei elején jár. Szorongva, halkan mondja, hogy boldogtalan a párkapcsolatában, pedig pár éve már egy fantasztikus férfival él együtt, aki miatt még a barátnői is irigylik olykor. Nem szeretne szakítani, és arra gondol, talán benne van a hiba, a boldogtalanság belőle fakad. Pont, ahogy a férfi állítja. – Én tényleg nem tudom, […]
Grecsó Krisztián: Az első vonatút
Az autókat már régen tudjuk. Hanna odavan a kocsikért, szereti a csinosan ívelt, kacsintós lámpákat, a szélesen vigyorgó féklámpasorokat meg a nagy orrú modelleket. Bár utóbbit meglehetősen szubjektíven ítéli meg, apa például – hiába van majd harminc éve jogosítványa – sose találja el, melyiké kampós, mert annyira szögletesen gondolkodik, hogy méretes autó: nagy nózi. De […]
Zsenge zöldek
Avokádós, mentás zöldborsókrémleves kecskesajttal Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg zöldborsó 10 dkg póréhagyma só, frissen őrölt bors 1 darab érett avokádó 1 kis csokor friss menta 2 dl natúr joghurt 1 darab lime/citrom A tálaláshoz: 10 dkg friss kecskesajt 1 kis csokor snidling A borsót és a felkarikázott póréhagymát fazékba tesszük, felöntjük 1,2 liter vízzel. […]
7 nap: Endrei Judit
1974. február közepe. Szentpétervári út Nagyon szeretek utazni, és megadatott, hogy sokfelé járhattam a világban. A számos szépséges úti cél közül mégis Szentpétervárt jelölöm meg mint legfontosabbat, ami akkor persze Leningrád volt, amikor szegedi főiskolásként ott jártam. Azért is kedves ez az emlék, mert egy orosz fiúval akkor egymásba szerettünk – egész életen át tartó […]
Meghívom egy kávéra – A hazugság békés pocsolyája
– Nem kellene a gyerekeket becsapni! Pedig minden anya és apa részese annak az álszent játszmának, amelynek során elhitetik a lányaikkal, fiaikkal, hogy a hazugság bűn, és boldogabbak az őszinte kapcsolatok – mondja indulatosan a harminchárom éves Csenge, én pedig úgy ülök a kávézó kényelmetlen székén, mint a vádlottak padján – az összes szülő képviseletében. […]
Lackfi János: Békebeli családi történet
Zuglóban laktunk, négy gyerekkel, a negyedik emeleten. Lift nem volt. És persze ha elindultunk a kertbe vagy a játszótérre, mindig odalenn jutott eszébe valamelyik kicsinek, hogy pisilni kell. Vagy kakilni. Vagy fenn hagyta a kedvenc plüssét, nyihihí. Akkor mars neki négyemeletnyi lépcsőnek. Gyerekkel vagy nélküle. Minden nap lábnap. Negyvennyolc négyzetméteren éltünk hatan. Két turnusban vacsoráztunk, […]
X szerint a világ: Bán Zsófia
Vámos Miklós kérdése: Kedves Zsófi, te olyan szerencsés vagy, hogy két nyelvbe születtél bele. Ha kedved volna, talán írhatnál portugálul is. Vagy mégsem? Az biztos, hogy élőszóban gond nélkül váltogatod a kettőt. (Fültanúja voltam egy ízben.) Mit gondolsz, van-e ennek a körülménynek hatása az írásművészetedre? Ha igen, észreveheti-e a nagyon figyelmes olvasó? Te érzékeled-e néha? […]
„Kemény nő, lágy szívvel”
Ha nem lenne a pandémia, Sophie Marceau egy kerekasztal-interjúra átalakított párizsi hotelszobában fogadná az összesereglett újságírók kérdéseit, és nem csak fogadná, minden bizonnyal meg is válaszolná valamennyit számos nagy nemzetközi filmben kipróbált angolságával. A vírus sokadik hulláma meghiúsította ugyan a személyes találkozót, de az év így sem kezdődik Sophie Marceau nélkül. A francia film ikonikus […]