Hetilap
7 nap: Endrei Judit
1974. február közepe. Szentpétervári út Nagyon szeretek utazni, és megadatott, hogy sokfelé járhattam a világban. A számos szépséges úti cél közül mégis Szentpétervárt jelölöm meg mint legfontosabbat, ami akkor persze Leningrád volt, amikor szegedi főiskolásként ott jártam. Azért is kedves ez az emlék, mert egy orosz fiúval akkor egymásba szerettünk – egész életen át tartó […]
Meghívom egy kávéra – A hazugság békés pocsolyája
– Nem kellene a gyerekeket becsapni! Pedig minden anya és apa részese annak az álszent játszmának, amelynek során elhitetik a lányaikkal, fiaikkal, hogy a hazugság bűn, és boldogabbak az őszinte kapcsolatok – mondja indulatosan a harminchárom éves Csenge, én pedig úgy ülök a kávézó kényelmetlen székén, mint a vádlottak padján – az összes szülő képviseletében. […]
Lackfi János: Békebeli családi történet
Zuglóban laktunk, négy gyerekkel, a negyedik emeleten. Lift nem volt. És persze ha elindultunk a kertbe vagy a játszótérre, mindig odalenn jutott eszébe valamelyik kicsinek, hogy pisilni kell. Vagy kakilni. Vagy fenn hagyta a kedvenc plüssét, nyihihí. Akkor mars neki négyemeletnyi lépcsőnek. Gyerekkel vagy nélküle. Minden nap lábnap. Negyvennyolc négyzetméteren éltünk hatan. Két turnusban vacsoráztunk, […]
X szerint a világ: Bán Zsófia
Vámos Miklós kérdése: Kedves Zsófi, te olyan szerencsés vagy, hogy két nyelvbe születtél bele. Ha kedved volna, talán írhatnál portugálul is. Vagy mégsem? Az biztos, hogy élőszóban gond nélkül váltogatod a kettőt. (Fültanúja voltam egy ízben.) Mit gondolsz, van-e ennek a körülménynek hatása az írásművészetedre? Ha igen, észreveheti-e a nagyon figyelmes olvasó? Te érzékeled-e néha? […]
„Kemény nő, lágy szívvel”
Ha nem lenne a pandémia, Sophie Marceau egy kerekasztal-interjúra átalakított párizsi hotelszobában fogadná az összesereglett újságírók kérdéseit, és nem csak fogadná, minden bizonnyal meg is válaszolná valamennyit számos nagy nemzetközi filmben kipróbált angolságával. A vírus sokadik hulláma meghiúsította ugyan a személyes találkozót, de az év így sem kezdődik Sophie Marceau nélkül. A francia film ikonikus […]
Nem lehet elég korán kezdeni! – Tavaszi fényvédelem
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy fényvédőre csak a rekkenő hőségben vagy a strandon van szükségünk, miközben egész évben bőrápolási rutinunk része kellene hogy legyen. Hogy miért? Meglepő, de igaz: a napsugarak nyolcvan százaléka még a borúsabb napokon is áthatol a felhőkön, sőt, az UVA sugarak az ablaküvegen keresztül is elérik bőrünket, pont olyan mértékben, mintha […]
Ahol a jövőnket őrzik – Magbunker a Spitzbergákon
Korunk kétségbeesett gondolkodói által gyakran hangoztatott elképzelés, hogy ha túlfeszítjük a húrt, és bolygónk már nem bír el vagy nem óhajt tovább elbírni velünk, a Föld egyszer csak lesöpri magáról az emberi civilizációt. Költői, illetve tudományos-fantasztikus filmekbe illő kép, ám van egy nagyon is valós vetülete, amit viszont a tudósok is alátámasztanak: ha így folytatjuk […]
A pusztai örökség őrzői
Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, […]
„Közös művünk a mai harmónia” – Bordán Irén és lánya, Lili
Amikor felhívtalak benneteket, nevetve mondtátok, hogy négy női generáció van együtt a szentendrei házban. Ettől elolvadtam. Négy korszak, négy világ, mégis egy. Irén: Igen, ott volt a nyolcvanhét esztendős édesanyám, Lili, a lányom, Clio, a szépséges, boldog másfél éves unokám és én. Erő van e kvartettben. Különbözőség, folytonosság, gyökértől a legfiatalabb ágig… A kvartett élete […]