Bevásárlás közben ért a hír, hogy jelöltek a legjobb berendező Oscar-díjára.

Nem tudom, miért, de elnéztem az időpontot, hogy mikor fogják kihirdetni a jelöléseket. Tudtam, hogy aznap, ezért a legjobb barátommal meg is beszéltük, hogy fent maradunk, és ha jelölnek, táncolunk egy nagyot. Előtte meg társasozunk egyet, mert mindketten szeretünk játszani. Úgyhogy el is mentünk társast venni, és a parkolóházban hívott édesanyám, aki a nővéremmel ujjongva kiabálta a telefonba, hogy „Úristen, én megmondtam!”.

Sokkot kaptál?

Igen. Utána, ahogy autóztam hazafelé, mindig másfelé fordultam, mint amerre kellett volna. Egyébként éppen tegnap nyertünk el egy másik, a nagyközönség számára annyira nem ismert díjat. Ennek is nagyon örülök.

Gratulálok! Benne volt a levegőben, hogy Oscarra jelölnek?

Patrice Vermette-tel, a Dűne látványtervezőjével dolgoztam együtt. Ő már tavaly is említette, hogy elég jó az esélyünk, de én nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Vasárnap még vele ebédeltem, és akkor is mondta, szinte teljesen biztos, hogy jelölnek. Úgyhogy ittunk is egy kis pezsgőt, de azért… még mindig felfoghatatlan számomra. Ha nyerünk, ha nem: nekem ez az egész már így is fantasztikus. Persze nem lehet előre megmondani, ki kapja a díjat, hiszen Los Angelesben mindig megy a kavarás, a háttérmunka, és belejátszhat a politika is.

Várod már az Oscar-gálát?

Most azért történt egy kis furcsaság, és emiatt kettős érzés van bennem. Még így is iszonyatosan boldog vagyok, de a héten tartottunk egy Zoom-megbeszélést. Nem tudtam pontosan, miről fog szólni; elég ködösen fogalmaztak a meghívó e-mailben is. Azt hittük, az egész egy vidám ráhangolódás lesz az Oscar-estre, de egy órányi hímezés-hámozás után kibökték, hogy a mi díjátadónkat – és még nyolc kategóriáét – nem fogják közvetíteni, mert kopik az Oscar-gála fénye, és rövidíteni kell a műsoron. Szomorú vagyok, hiszen nekem ez az első Oscar-átadóm – és lehet, hogy az utolsó is. Azzal vigasztaltak, hogy majd összevágnak egy klipet, és beadják az élő adásban. Ez elég erős felindulást váltott ki a megbeszélés résztvevőiből; mindenki arculcsapásnak élte meg. Patrice különösen szomorú volt, mert ha valaki, ő tudja, mi a különbség, hiszen korábban kétszer is jelölték. Olyan ez az egész, mintha valami más kategóriába tartoznánk, holott mi is ugyanúgy részt vettünk a film elkészítésében. Szerintem amúgy nem azért nem nézik az emberek a gálát, mert négyórás a műsor… Aki szereti, az így is, úgy is meg fogja nézni.