Hetilap
Légy lágy, mint a gyémánt (ha lány vagy, és pasit akarsz)
Mindenki ismeri az össznépi találgatóst. Mikor az ember lánya gyereket vár, míg nem egyértelmű, ki bújik meg odabenn, rokonok-barátok megteszik tétjeiket: Szerintem neked fiad lesz. Szerintem meg lányod. A népi diagnosztizálás alapja maga a terhes has: vagy csúcsos, vagy inkább oldalra terjeszkedő, ennek alapján a kétévesek is meg tudják mondani, kivel áld meg majd a […]
Dragomán György: Életem sonkái
Sonkát főzök, vagyis nem főzöm, hanem sütöm, illetve párolom. Vaslábosban, fedő alatt, a sütőben, lassan és türelmesen, négy órát, száznegyvenöt fokon, úgy, hogy előtte egy napig kétszer váltott vízben áztattam, gondosan megtörölgettem, aztán bevagdostam a bőrét, megtűzdeltem jó sok szegfűszeggel, és két jó ujjnyi narancslét öntöttem alá a legnagyobb vaslábos aljára, és még egy fél […]
„Hallottam a robbanásokat, és azonnal tudtam, hogy megváltozott az életem” – Történetek Ukrajnából
Anastasia, Katerina, Zinaida és Galina, a négy Kijevben élő nő sorsa azelőtt sosem keresztezte egymást, és talán nem is fogja többé, egy tünékeny pillanatra mégis összefutott azon a februári reggelen, amikor megtudták, hogy hazájukban kitört a háború, és legjobb tudásuk szerint kell dönteniük arról, mihez kezdjenek. Úton A szélvédőn át az autópályára látni: mindhárom sáv […]
A saját szív ügye
Brigi kedves, figyelmes ember, de érezni rajta, hogy rendkívül fegyelmezett és tudatos. Vezetőként dolgozik a közigazgatásban, huszonéves kora óta. Mesterápolói, szociálpolitikusi diplomája van, éppen kormányzás és vezetés mesterszakra jár, és tanít. Negyvenhét éves, tíz éves kisfiát nevelik informatikai biztonsági szakértő férjével. Felületes szemlélőként akár hihetjük is, hogy neki könnyű: tehetős gazdálkodócsaládból, nagy ambíciókkal érkezett Békéscsabáról […]
„Ha találkozunk, ugyanott folytatjuk” – Dragomán György író és Török-Illyés Orsolya színművész
Nem tudom, lehet-e most bármi másról beszélni, mint a háborúról… Dragomán György: Én az első regényem, A pusztítás könyve óta a háború fenyegetéséről írok. És nézd meg, itt ülünk dermedten, én egy Covid miatt elcsúszott régi ösztöndíjjal Bécsben, és próbálom befejezni a regényemet, de nehéz másra gondolni, mint hogy közben a szomszéd Ukrajnában porig égnek […]
„Ha bűnbánatot tartotok, az Úristen harcolni fog értetek” – Majnek Antal nyugalmazott püspök
Hogyan sikerült ma átjutnia a határon? Könnyen. Amikor Csapnál átléptük a határt, az ukrán oldalon csak néhány személyautó állt, a magyar oldalon egy kicsit több, de a fél tucatot ott sem haladta meg a számuk. Autóbuszból viszont harminckettő várt arra, hogy beléphessen Magyarországra. A háború kitörését követő napokban iszonyú sorok kígyóztak a határok előtt. Érdekes, […]
„Zavarban vagyok, és végtelenül hálás” – 9 millió – a Nők Lapja olvasóitól
Decemberben jártunk először Mantler Hajnalka tűz pusztította portáján, Bakonytamásiban, akkor még nem volt háború. Természetesnek tűnt az út menti falvak nyugalma, ám most különleges érték a béke, és még szebbnek tűnik a napfényben fürdő dimbes-dombos bakonyi táj meg a falu egyszerű és gazdagabb házai. Nemcsak eleink idején, de ma is törékeny a biztonság, hiszen egyetlen […]
„Muszáj valami szépet adni a világnak” – Farkasházi Réka
Mi foglalkoztat most? Természetesen a körülöttünk dúló háború és a biztonságunk. Az első nap érkezett hozzánk a belvárosi lakásunkba egy ukrán család. Egy nagymama, egy anyuka és egy kislány. Azóta is az életünk részei, naponta többször hívom őket. Tudom, hogy a világban máshol is történtek, történnek hasonló szörnyűségek. Szégyellem, de azok a távolság miatt nem […]