Október 30-án nyílik a Bonjour Monsieur Gauguin! – A posztimpresszionisták és szimbolisták körei című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A csaknem százötven mű között festmények, rajzok, grafikák és szobrok szerepelnek, több mint nyolcvan Gauguin-mű, valamint más művészek – köztük Pissarro, Monet, Cézanne, Van Gogh és Bernard – alkotásai.
A művész élete akár egy kalandregény
Paul Gauguin életében annyi fordulat követte egymást, amennyi egy fantáziadús írónak is becsületére válna. 1848-ban született Párizsban, de alig néhány hónapos volt, amikor a családja úgy döntött, Peruba költöznek. Apja az úton meghalt, Gauguin pedig az édesanyjával és a nővérével öt évet töltött Limában.
1854-ben tértek vissza Franciaországba, ahol a kissé vad fiú nehezen illeszkedett be, de kénytelen volt fegyelmet tanulni, amikor tizenhét évesen, a kalandvágytól fűtve tengerésznek állt. 1871-ben szerelt le a haditengerészettől, az édesanyja már nem élt, így a gyámja segítségével egy tőzsdeügynökséghez került.
Ez is érdekelhet: Hihetetlen dolog derült ki egy Van Gogh-képről
Gauguin remekül boldogult az üzleti világban, jól keresett, megházasodott, családot alapított. Feleségével, a dán Mette- Sophie Gaddal tíz év alatt öt gyermekük született, jómódban éltek. Gauguin szabadidejében festett, jelentős impresszionista képgyűjteménnyel büszkélkedett, megismerkedett Pissarróval és Cézanne-nal, 1880-ban már hét képpel és egy szoborral szerepelt az impresszionisták kiállításán.
Önarckép 1888-ból. (Photo by Heritage Art/Heritage Images via Getty Images)
Miután 1882-ben a párizsi tőzsde összeomlott, Gauguin anyagi helyzete is megrendült, ezért úgy döntött, hogy kizárólag a festészetnek él, és a művészetéből tartja el népes családját. A terv nem vált be; kénytelenek voltak Koppenhágába költözni, ahol a felesége fordítással és nyelvtanítással keresett pénzéből tudtak csak megélni.
Gauguin később visszatért Párizsba, ahol egy ideig plakátragasztóként dolgozott, majd köztisztviselői állást vállalt, de a polgári élethez már nem tudott visszatérni. Az olcsóbb megélhetés reményében többször költözött, eljutott Panamába, ahol a csatorna építésén dolgozott, majd Martinique-ra ment, ahol maláriát kapott, és haza kellett térnie. Franciaországban megismerkedett Émile Bernard-val, és Arles-ban együtt dolgozott Vincent van Goghgal is, ám a füllevágós incidens véget vetett barátságuknak.
Ez is érdekelhet: 7 meghatározó alkotás Paul Gauguintől
Gauguin ekkorra már egyre kevésbé tudott egy helyen megmaradni, vonzották az egzotikus tájak, és egy olyan paradicsomról álmodott, ahol könnyebb az élet, és nem számít a pénz. 1891 elején sikerült eladnia harminc képet, és az így szerzett pénzzel hajóra szállt Tahiti felé, ahol azonban a valóság egész másképp festett, mint ahogy elképzelte. Papeetében hamar kiábrándult az európai telepesek világából, a korrupcióból és a gyarmati viszonyokból, ezért Mataieába költözött a polinézek közé.
Pénztelenül és betegen élt, de megszállottan dolgozott. Egyszer még ellátogatott Párizsba, de a kiállítása kudarcot vallott, így 1895-ben ismét hajóra szállt. Második tahiti tartózkodása alatt tovább súlyosbodtak egészségügyi és anyagi gondjai, de megszülettek a legfontosabb művei.
1897-ben festette meg a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? című képet, amelyet később művészi és szellemi testamentumának tekintettek. 1901-ben Hiva Oára költözött, ahol megépítette az úgynevezett Örömök házát. Élete utolsó éveiben azonban már súlyos betegséggel küzdött, a helyi hatóságokkal is összeütközésbe került, és három hónap börtönre, valamint pénzbírságra ítélték. Fellebbezett, ám az ügy végleges lezárását már nem érte meg: 1903. május 8-án meghalt.
A szín lett a főszereplő
Gauguin viszonylag későn kezdett festeni, és nagyjából húsz év alatt kialakította azt a stílust, amely a modern festészet meghatározó alakjává tette. Első korszakában az impresszionistákat követte, Pissarro hatása erősen érződik korai tájképein, később pedig Cézanne-tól tanult sokat a színek és a kompozíció használatáról, ám fokozatosan egyre kevésbé érdekelte a látvány pontos visszaadása. 1888-ban Émile Bernard-val együtt jutott el ahhoz a festői gondolkodáshoz, amelyből a szintetizmus kibontakozott.
A természetet már nem úgy akarta megfesteni, ahogyan a szem látja: tiszta színfoltokkal, erős kontúrokkal, sík, dekoratív kompozíciókban dolgozott.
A kép így nem egyszerűen egy látványt rögzített, hanem gondolatot és szimbolikus jelentést is hordozott. Ennek fontos példája a Látomás igehirdetés után, más néven Jákob harca az angyallal.
Egy évvel később született a Sárga Krisztus, amelynek kiindulópontja egy 17. századi bretagne-i faszobor volt. Gauguin egyre bátrabban vett át formákat és témákat különböző korokból és kultúrákból, majd saját képeiben alakította át őket.
Tahitin a festészete újabb változáson ment keresztül. Az ott készült A fekete sertések című kép még őrzi az impresszionista festésmód nyomait, később azonban az emberalakok egyre nagyobb szerepet kaptak. Második óceániai korszakában korábbi stílusaitól is eltávolodott; tisztább vöröseket, kékeket, sárgákat és lilákat használt, megváltoztatta a térkezelést.
Ekkor készült a Nevermore, amelynek nőalakja és kompozíciója is felidézi Manet Olympia című festményét, majd megszületett a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?, a hatalmas mű az emberi lét állomásait rendezi egymás mellé szimbolikus állatok és madarak között.
A korábbi képek motívumai is visszatérnek rajta, mégis egységes egésszé állnak össze – ez az összetettség teszi egzotikus tájképeknél sokkal többé Gauguin művészetét. A különböző kultúrákból, korokból és saját korábbi képeiből kölcsönzött elemeket új rendszerré formálta.
Ez is érdekelhet: Édouard Manet – művészet a realizmus és az impresszionizmus határán
Ki mer ítélkezni Paul Gauguin felett?
A 21. században Paul Gauguinről újra és újra fellángolt a vita, ám nemrég új bizonyítékok kerültek elő.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!