Nem elég, hogy a beállított ébresztő jelzésére kelünk, amint kinyitjuk a szemünket, az okosóra máris minősíti alvásunkat. Az életfunkciókat figyelő rendszernek ugyanis más dolga sem volt egész éjjel, mint hogy bennünket monitorozzon.
Lehet, hogy energikusan pattannánk ki az ágyból az új reggel ígéretében bízva, ám elég egy pillantás az okosórára, és már érkezik is a hideg zuhany: a kijelző szerint nem volt elég pihentető az éjszakánk, és nagyon össze kellene kapni magunkat, hogy kihozzunk valamit az előttünk álló napból. De tényleg inkább az eszközökre hallgatunk, nem pedig a saját testünk jelzéseire?
Segítenek vagy összezavarnak a mindentudónak vélt kütyük?
Talán nem vagyok egyedül ezzel a dilemmával, hiszen az alvásminőséggel kapcsolatos túlzott aggodalomnak már neve is van: a szakemberek alvási szorongásként írják le, és egyre emelkedik az ebben szenvedők száma. Vagyis miközben az alváskövető eszközök és alkalmazások technológiai fejlődése az alvási higiénia javítását célozza, sokszor épp az ellenkező hatást éri el.
Ahelyett, hogy esténként békésen álomba ringatóznánk, azon kezdünk parázni, hogy milyen éjszakát fogunk „produkálni”, emiatt egyre feszültebbek leszünk. Egy ismerősöm azt mesélte, hogy a reggeli ébredéskor nagyon magas pulzusszámot jelzett az okosgyűrűje, és már szinte életveszélyben érezte magát, amikor kiderült, hogy nem ő, hanem a kütyüje hibásodott meg. Mire rájött erre, az idegességtől valóban szaporábban vert a szíve.
De nem csak a kütyüknek hisszük el, hogy jobban tudják nálunk, mire van szükségünk. A mindennapjainkat szervező időrend is sokszor arra kényszerít bennünket, hogy a bioritmusunk ellenében működjünk. Vegyük például a kamaszokat, akik gyakran csak késő este álmosodnak el, ezért megviseli őket a korai iskolakezdés.
A későbbre tolódó alvásritmus a serdülőkori testi és idegrendszeri fejlődés természetes velejárója, nem pusztán rossz szokás. A Nekem9 nevű munkacsoport azért szerveződött alváskutatók, iskolapszichológusok, mentálhigiénés és gyermekvédelmi szakemberek részvételével, hogy a hazai középiskolákban ne nyolckor (a nulladik órát gyorsan felejtsük is el), hanem később kezdődhessenek az órák. A nemzetközi kutatások ugyanis azt mutatják, hogy ezzel a változtatással javítható a kamaszok mentális állapota, ami jelenleg nem igazán nevezhető megnyugtatónak.
Milyen jó is volna, ha a saját ritmusunkat ugyanolyan könnyen tudnánk összehangolni a modern társadalom által irányított időbeosztással, mint amilyen egyszerű évente kétszer átállítani az órát.
Ez is érdekelhet: Mennyit kellene aludnod az életkorod alapján? – Nem mindenkinek 8 óra
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!