Hamupipőkék Hollywoodban

SAMANTHA MORTON

A moziterem volt a menedéke

Sokan az Odüsszeia Kirkéjeként figyeltek fel rá, pedig a brit színésznőt kétszer jelölték Oscar-díjra, játszott Tom Cruise mellett a Különvéleményben, szerepelt többek között a The Walking Dead sorozatban is. Gyermekkorának jelentős részét állami gondozásban töltötte, szülei különváltak, édesapja időről időre börtönbe került, ő pedig hol nála, hol nevelőcsaládoknál élt, tizenegy évesen pedig bírósági gyámság alá került.

Gyerekként sokszor a mozi jelentette számára a menedéket, nővérével együtt elszöktek a gyermekotthonból, és belopóztak egy nottinghami filmszínházba. Addig maradtak, ameddig csak lehetett, olykor ugyanazt a filmet többször is megnézték. A vetítőterem lett az ő biztonságos helyük.

Kapcsolódó: 7 furcsa viselkedés, amit olyanoknál vehetünk észre, akinek nehéz gyerekkora volt

Tizenhárom évesen iskolakerülő lett, drogokat fogyasztott, és újra meg újra elszökött az otthonokból. Tizenhárom és tizennégy éves kora között csaknem egy évig élt hajléktalanként. Drámatanára, Mr. Thompson azonban felfigyelt arra, hogy szeret iskolai darabokban szerepelni, és elküldte egy televíziós műhely meghallgatására.

Itt találkozott Ian Smithszel, aki később a mentora lett. „Néha tényleg csak egy ember kell ahhoz, hogy megváltozzon egy gyerek élete: valaki, aki észreveszi, akit érdekel, és aki hajlandó egy kicsit többet tenni érte” – mondta később. Magánéletéről ritkán beszél, de annyit lehet tudni, hogy három gyermek édesanyja. Lánya, Esmé Creed-Miles maga is színésznő, két kisebb gyermeke pedig Harry Holmtól született, akivel több mint húsz éve alkotnak egy párt.

OPRAH WINFREY

A nehéz kezdetektől a saját műsorig

Ma a világ egyik legismertebb médiaszemélyisége, televíziós műsorvezető, producer, színésznő és üzletasszony, élete kezdetén azonban senki nem fogadott volna rá. 1954-ben, házasságon kívül született a Mississippi állambeli Kosciusko kisvárosában, első éveit anyai nagyanyjánál töltötte, miközben édesanyja északon próbált munkát találni.

Egészen fiatalon megmutatkozott tehetsége: két és fél évesen megtanult olvasni, háromévesen verseket és bibliai idézeteket mondott a helyi templomban. Hatéves korában Milwaukeeba került az édesanyjához, aki házvezetőnőként dolgozott. Oprah sok időt töltött egyedül, védtelenül, kilencéves korától szexuálisan bántalmazták a családtagjai, ezért megpróbált elszökni otthonról.

Kapcsolódó: Nekünk is sokat taníthat Oprah Winfrey a megbocsátásról

Kamaszkorában újabb tragédia érte: tizennégy évesen gyermeke született, aki koraszülöttként meghalt. Oprah ezután Nashville-be került az apjához. A költözés sorsfordítónak bizonyult. Apjánál olyan biztonságos közegben élhetett, amilyenre a korábbi években nem számíthatott. „Bármilyen szigorú is volt, fontosnak tartotta, hogy a legtöbbet hozzam ki az életemből, és nem fogadott volna el kevesebbet annál, amiről úgy gondolta, hogy képes vagyok” – emlékezett.

Kitűnő tanuló lett, díjakat szerzett, és tizenhét évesen megnyerte a Miss Black Tennessee szépségversenyt. Tanulmányai mellett rádiózott, majd televíziós­ riporter és hírolvasó lett, amikor pedig Baltimore-ba költözött, megkapta az első beszélgetős műsorát. Kiderült, hogy ebben a műfajban igazán otthon van, közvetlensége és empátiája megnyitotta az interjúalanyait.

1984-ben egy küszködő reggeli műsor, az AM Chicago vezetését bízták rá, amely egy év alatt a város egyik legnépszerűbb programjává vált, 1986-ban pedig új nevet kapott: The Oprah Winfrey Show. A műsor huszonöt évadon át futott az Egyesült Államokban, és az amerikai televíziózás történetének legnézettebb talk show-jává vált. Médiabirodalmat épített, miközben jótékonysági munkáját sem hanyagolta el. 2003-ban ő lett az első afroamerikai nő, aki milliárdosként szerepelt a Forbes leggazdagabbakat felsoroló listáján.

VIOLA DAVIS

A színpadon talált rá az útjára

A Rhode Island-i Central Fallsban nőtt fel, nyolcfős családjuk egy romos házban lakott, a lakásban patkányok szaladgáltak, a vécé gyakran nem működött, télen befagytak a csövek, elromlott a fűtés. Az élelmiszerjegyek nem tartottak ki hónap végéig, így a kis Viola rendszeresen a kukákban keresett ennivalót, éveken át az iskolai ebéd volt az egyetlen biztos étkezése.

Apja alkoholproblémákkal küzdött, és bántalmazta a feleségét, emiatt a gyerekek is állandó rettegésben éltek. A testvéreivel úgy próbáltak menekülni a valóságból, hogy szerepjátékokat találtak ki. Túlnyomórészt fehér közegben sötét bőrű kislányként folyton bántották, kirekesztették, ugyanakkor az iskola menedéket is jelentett számára.

Délutánonként bent maradt sportolni, zenélni, a színjátszókörben játszani. A színpadon a képzelet nem pusztán menekülés volt számára, hanem lehetőséget is jelentett. Az Upward Bound program révén a Rhode Island College-ba került dráma tagozatra, majd a Juilliard School képzésén folytatta tanulmányait. Tehetsége vitán felül állt, de fekete nőként meg kellett tanulnia, mégis hogyan maradjon önmaga ebben a szakmában.

A színpadon hamar megtalálta a helyét; két Tony-díjat nyert, majd a film és a televízió is egyre nagyobb szerepeket hozott számára. Oscar-jelölést kapott a Kétely és A segítség című filmekért, a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? című sorozat Annalise Keatingjeként pedig Emmy-díjat nyert. 2017-ben, amikor a Kerítések című moziban nyújtott alakításáért átvette az Oscart, ő lett az első afroamerikai színész, aki megszerezte az Oscar-, Emmy- és Tony-díjat, vagyis az úgynevezett színészi „hármas koronát”.

A világjárvány idején kezdte írni Finding Me című önéletrajzi könyvét, amelyben visszatért ahhoz a kislányhoz, akit hosszú időn át elrejtett magában. Amikor újra megnézte a régi fényképeket, már nemcsak egy szegénységtől, félelemtől és szégyentől megnyomorított gyereket látott, hanem egy erős, elszánt kislányt, ugyanakkor nem akarta romantizálni azt az időszakot.

Férjével létrehozta a Davis-Tennon Foundationt, amely elsősorban a gyerekeknek és a nehéz körülmények között élő közösségeknek igyekszik lehetőségeket teremteni, különösen szülővárosában, Central Fallsban.