Zsuzsa azért fordult hozzám, mert arra jutott, hogy jelenbeli elakadásának köze lehet ahhoz, hogy rosszul működő családban nevelkedett, ám ezt korábban nem akarta elfogadni. Hallott ugyan egy podcastbeszélgetést a témában, ami mélyen megérintette, de erős fenntartásai voltak, hisz szenvedélybeteg anyukája már rég nem élt, apukájával ritkán tartotta a kapcsolatot. Messzire költözött szülőfalujától, orvosi tanulmányai jól sikerültek, a munkáját nagyon szerette.
Az első ülésen elmondta, hogy az otthoni dolgok számára már nagyon távoliak, gyerekkorából sok mindenre nem is emlékszik. A jelenben viszont nehéz és szorongató, hogy nem sikerült megfelelő párt találnia. Ahogy telnek a harmincas évei, egyre jobban szorong tőle, hogy végül egyedül marad, ráadásul még gyermeket is szeretne.
Története sok sorstársáéhoz hasonlít: az élet bizonyos területein jól boldogult, ezért nem értette, hogy más életterületeken miért nem jut előre. Mi a baj vele? Mit nem csinál jól? Miért nem tudja senki megadni neki azt, amire vágyik? Hiszen ő is csupán elköteleződést, bizalmat, szeretetet, megelégedettséget szeretne.
A közös munka a korábbi sikertelen párkapcsolatok miatt érzett szomorúság és kudarcélmények mentén indult. Zsuzsának két hosszabb párkapcsolata volt eddig.
Miért ismételjük ugyanazokat a párkapcsolati mintákat?
Az „elvarázsolt rajz” technikáját választottam ahhoz, hogy a párkapcsolati tapasztalatok jól megragadhatók és megfogalmazhatók legyenek. A feladat lényege, hogy a rajzokon úgy kell megjeleníteni a szereplőket és a kapcsolatot, hogy emberi alak nem használható, viszont bármi más igen. Jó döntésnek bizonyult a technika, mert Zsuzsa erősen rácsodálkozott az eredményre, és fontos dolgot értett meg: mindkét párkapcsolatában ő volt a nagyobb és erősebb, fölötte állt a másiknak, és mindig az ő kezében volt a gyeplő.
Ez is érdekelhet: Derítsd ki tesztünkből, hogyan formálta személyiségedet, ha diszfunkcionális családban nőttél fel
Ezt a nyomot követve tudta megfogalmazni, hogy valóban mennyire fontos számára a kontroll, hogy ő irányíthassa a dolgokat, és ezzel együtt mindig nagyobb terhet és felelősséget vállalt magára, mint a másik. Mindkét párja szenvedélybeteg családban nőtt fel, s bár nekik nem voltak alkoholproblémáik, érzelmileg és anyagilag is függtek a szüleiktől. Ebből aztán úgy tudtak továbblépni, hogy a kezdeti nagy szerelmi lángolás lecsendesülése után Zsuzsa került pótszülői szerepbe az életükben.
„Jó gyerek” volt, aki mindenről gondoskodott – felnőttként fizette meg az árát
Zsuzsa a folyamat során rájött, hogy kontrolligénye hátterében a biztonság iránti öntudatlan vágya áll. Az otthoni kiszámíthatatlan élet, a szülei sokszor éretlen működése, felelősséget nem vállalása arra tolta őt, hogy amit csak tud, maga tegyen meg, így ahogy cseperedett, egyre több felelősséget vállalt.
Békési Tímea addiktológiai konzultáns, gyászkísérő és családterápiában képzett szakember (Forrás: Békési Tímea)
Akkor ezt nem érezte tehernek. Egyrészt ezt tartotta természetesnek, másrészt pedig olyan sok dicséretet kapott otthon és az iskolában is, hogy ez a „hősszerep” identitása alapjává vált.
Mindkét szülőjének voltak alkoholproblémái, de apja, aki még él, elég jól funkcionált, anyukájánál viszont egyre súlyosbodott az alkoholbetegség, depressziójára gyógyszereket szedett, és mind boldogtalanabb, céltalanabb lett az élete. Erősen kapaszkodott a lányába, büszke volt rá, hogy felvették az orvosi egyetemre. Mondogatta is, milyen jó lesz, ezután már nemcsak a lánya, barátnője, pszichológusa, hanem az orvosa is lehet.
Miért érezhet valaki megkönnyebbülést egy szülő halála után?
Zsuzsa viszont egyre nagyobb tehernek érezte mindezt, és amikor már ezredszer is kudarcba fulladt a megmentési kísérlete, elengedte az anyja kezét. Egyre kevesebbet járt haza,
mert minden látogatás után napokba telt, mire visszanyerte lelki egyensúlyát, és egyre tehetetlenebbnek érezte magát. Végül már csak – apja telefonhívásai után – vagy pénzt küldött, vagy orvosi segítséget, mentőt, kórházat intézett.
Amikor anyjánál visszafordíthatatlan májcirrózist állapítottak meg, orvosként tudta, hogy eljött a vég, ebből már nem fog felépülni. Rengeteg ambivalens érzés kavargott benne, egyszerre volt szomorú, csalódott, s hol szeretetet, hol végtelen dühöt érzett anyja iránt. Igyekezett többször meglátogatni, mert úgy érezte, szépen, békében kellene elbúcsúzni, de az anyja már nem volt olyan állapotban, hogy tudjanak beszélni.
Amikor meghalt, elmondása szerint Zsuzsa nagy békét és megkönnyebbülést érzett: nem kell többé aggódnia, szorongania, bűntudatot éreznie.
A családi minták felismerése segíthet megérteni a jelenlegi kapcsolatainkat
Felszabaduló energiáit saját életére tudta fordítani, szárnyalt a munkájában. Boldog volt, amikor lakást vásárolt, jó baráti kapcsolatokat ápolt, szeretett kirándulni és táncolni. Apja közben új párt talált magának, aki szintén alkoholproblémákkal küzd, így évente csak kétszer látogatja meg őket, ám emiatt már egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalása.
Ez is érdekelhet: Belső gyermek – így jelzi a lelked a gyerekkori traumát
Ahogy Zsuzsa a családjáról mesélt, meg-megfogalmazta, hogy nem érti, miért lettek ilyenek a szülei. Miért nem tudtak józanok és boldogok lenni?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!